Extrém mivolta ellenére meglepően kevés burtális death lemezzel találkozni még itt a Fémforgácson is, pedig jelenleg igazán sok zenekar űzi ezt a nem túl emberbarát ipart. Elosztását nézegetve nálunk furcsa módon annyira még nem vetette meg a lábát, míg Amerikában és meglepő módon rengeteg ázsiai, keleti országban viszonylagosan nagy népszerűségnek örvend. Ennek talán pont a nevéből is adódó brutalitás, embertelnség, kegyetlenség lehet az oka, míg itt, az öreg kontinensen többnyire az érzelmeink kinyilvánítását tartjuk szem előtt, legyen szó ridegségről, elidegenedésről, bánatról. Egy brutal death anyagnál ezzel szemben jellemző módon nincs szó másról, csak a reccsenő csontokról és az amorf rettenetről, az elképzelhetetlen horrorról, ahogy azt a műfaj egyik friss alakulata, a Cystectomia is bemutatja nekünk. A zenekar már önmagában is képviselteti az említett területeket, hiszen nemzetközi összefogásból állt össze olyan tagokból, akik nem számítanak újoncnak a népírtás területén. Kezdésnek minjárt itt van a hongkongi Randy Leung, akinek vérhányása (vokálja) úgy hatol át a testünkön megfelelő hangerő mellett, ahogy a Nostromo padlózatán a xenomorf lény szervezetében keringő sav. Randy oszlopos tagja a Facelift Deformation, Virginity Fraud, Human Betrayer nevű csapatoknak, ahol szintén a hangjával kívánja eltávolítani a próbaterem faláról a tapétát.
Nem véletlenül térek ki rá ilyen hosszan, mivel szeritnem egy ilyen formációnak lételeme a vokál a darálás mellett. Itt nem lehet panaszunk, hiszen dallamot, kézzel fogható szótagot csak elvétve hallhatunk a különféle bugyborékolások, reszelős, gyomorból érkező ordítások mellett. Európát Oscar Ortega képviseli a csoportban, aki immár 20 éve benne van a világ brutal death/grindcore vérkeringésében olyan bandákkal, mint a Forensick, Tomb, Ergosphere, Molecular Fragmentation, Strappado, Tortured és még számtalan nevében is őrültnek tűnő horda. Nem szorul különösebb iránymutatásra a gitárokat illetően, pontosan tudja, hogyan kell közelebb hozni a poklot a hétköznapi ember számára. Nem kevésbé fontos a dobos sem, mivel a tempót, az agressziót jelentősen befolyásolja a tudása. Itt Dél-Amerika nyújtott egy polipkarokkal rendelkező ütőst a viszonylag fiatalabb Juan Pablo Flores személyében, akinek kevesebb tapasztalata egy pillanatra sem hallható a korongon.
A tagok alapján a minőség elvárható, különösebb újításra viszont nem számíthatunk az arcletépés mellett. Ugyanakkor ez így van jól, hiszen a testnedveinket bezsebelő, lélekfaló idegenek infáziója, akik alpvetően formátlan masszaként, cuppogva, szürcsögve özönlik el a Földet, sok variációt nem tud felmutatni. Gore, majd még több gore elem dalról dalra, melyek természetesen mértani pontossággal kivitelezett zenét hoznak el számunkra a stílusnak megfelelő modern hangzással. Miközben felváltva érkeznek a sebességmániás darálások, súlyos, bólogatásra ingerlő cammogások, mindenképp szusszanjunk egyet, ha már a zenekar nem teszi meg és hegyezzük ki füleinket az apróbb részletekre is, mivel a Cystectomy kétség kívül szeret okos megoldásokat elvegyíteni a nyers agresszió mellett.
Érdekes módon, ha hasonló zenével találkozom, nekem mindig az jut eszembe, hogy az élő fellépés állna jól nekik, nem pedig az otthon ülős, zenehallgatós közönség kényeztetése. Szinte látom magam előtt az önkívületben csápoló rajongókat, ahogy hosszú hajukkal teljesen tisztára varázsolják a színpadot, látom Randy fején kidudorodni az utolsó épen maradt ereket és arra is van időm, hogy rácsodálkozzak a gyorsan járó kezekre, lábakra, amik a frontember mellett magáról a látványról is képesek gondoskodni. Ugyan ritkán vagyok olyan hangulatban, hogy szembe köpjem a világot hasonló kiadványokkal, néha azért mégis jó kiengedni a gőzt, amire a Deprive To Hollowness jó lehetsőséget biztosít. Nem tudnám egész nap ezt hallgatni (másokkal ellentétben), de idénként igencsak jól esik átadni magunkat a színtiszta őrületnek és tébolynak. Sajnos ez azonban nem volt elég a csapatnak és néhány helyen elektronikus zörejekkel is megtűzdelték az anyagot, ami néha a hallgathatósági faktort a határokig tolja…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
