Death Perception
Ashes

(WormHoleDeath • 2021)
Winci
2022. március 18.
0
Pontszám
10

A Fémforgácson keresztül tavaly ismertük meg a kanadai Ontarioból származó Death Perception zenekart. A WormHoleDeath-nél világszerte hozzáférhetőként megjelent első lemezük előzménye már néhány korábbi EP. A csapat zenéje folyamatosan fejlődött a száraz pergő old-school thrash és az aktuális modern death stílus széles ösvényén. A zenekar azonos című első kiadványa és a haza körben megjelent lemezük óta egyre tisztuló hangzással és letisztultabb koncepcióval halad a szertelenül fröcsögő és csapkodó dallamoktól a technikás, thrash metallal fűszerezett brutális hangzás irányába. A világunk szörnyűségeire, társadalmi, vagy éppen személyes problémákra érzékeny témákat feldolgozó banda ezzel a lemezzel valóban feliratkozott a death/thrash zenekarok nemzetközi mezőnyébe. Zenéjükben hallatszik a Slayer technikásan könyörtelen riffelése és a disszonáns szólóinak hatása a korai Death elemi brutalitásával. Emellett korunk skandináv black és death metal bandáinak dallamos és mélysötét tónusai is tetten érhetők a progresszív betétekkel tarkított dalaikban. Az album a megjelenése óta visszahangzik az underground színtéren. Németországban pl. egy külön rádióadásban is bemutatták a wiesbadeni Radio Metalchannel-en, némi audio kommentárral.

A csapat felállása az Ashes albumon: Kyle Young – ének, Dana Bowman – gitár és vokál, Brian Lewis – gitár, Adam Baldwin – basszer és Nathan Fraser – dobok.

Az album lendületesnen, az inkább a Slayer-re jellemző Bleed to Death-el indul. Ám már ebben a dalban is megjelenik a Death Perception egyedisége. A Scars over Skin technikás, kiváló gitárjátéka a felvillanó ütemváltásokkal bizonyosan a banda stílusjegyeit mutatják meg a hallgatóknak. Nem lehet véletlen, hogy ez a dal Brian kedvence élő előadásban. A néha a metalcore-ban ismerős pengő hangzást a szaggatós, már-már rappelős crossover zakatolás teszi mozgalmassá, igen meglepő módon (én legalábbis nem számítottam rá). Ilyet az elsők között a mostanában kerek évfordulós Surprise Your Dead (Faith No More) nótában hallottunk, akkor is meglepőn – itt most sokkal kegyetlenebbül és sötétebben csattan el ez a zenei poén. A hangzásban mindvégig jól elkülöníthetők a hangszerek, egyik sem kásás, sem túlvezérelt. Az ének (pontosabban a rekedt-hörgő és mindvégig érhető ének), mint egy hangszer játszik elsősorban a ritmussal. Ám ahogy az albumon reszelősen megmozdul és végig darál a gőzhenger, figyelemfelkeltő dallamokat is hallunk. El tudom képzelni, hogy ez a nóta tényleg ütős a koncerteken. Az In Plain Sight-ban a játékos basszus, olyan jól és szépen szól, mint a hagyományos NWOBHM zenében. A dalban gitárok a zenekar névjegyének tekinthető feszes, kissé dallamos és jórészt recsegős riffeléssel játszanak, ellentétes szólamokat. Ezt a nótát is számos ütemváltás tarkítja. A szám közepén jön a refrén, poénos stoner/doomos betét hallható négy erős ütem erejéig. Könnyű elképzelni ahogy stagediverek megtorpannak és hullámzani kezdenek. A tempó azonban nem lassít: a zene tovább hömpölyög, míg a az említett stoneres betét visszatér a refrénnel, azt pedig ismét pattogós modern metal váltja.

No Tears for the Dead említést érdemel a mély hangzású és gonosz dallam, ahogy finoman bezengi a teret. Újabb arcát mutatja meg a csapat, amikor Crimson Darkness lágy, melankolikus akusztikus gitárral, vízcsobogással és természeti zajokkal elkezdődik. Majd ugyanez a dallam parancsoló meneteléssé vált és lábdobok sorozatával indul fordul a skandináv black metal hangzása felé. Remek, ősi hangzású ritmusváltások és megkapó dallamos riffek tarkítják az egész nótát. A dalt indító akkordok szinte megdörrennek felpörgetve, a feszes és pattogó dobbal, a fáradhatatlan basszussal, zizegő riffekkel megtámasztva. A The Kill című dalt már ismerjük egy körülbelül a lemez beharangozása idején készült videóról. Ebben ismét a harci gépezet lüktetését halljuk. A ritmusváltások olyanok, mint egy-egy sárban megkaparó kerék. Szinte érzem, ahogy az arcomra fröccsen a mocsok és az olaj. Nincs megállás! A Wars-ban az előzmények után törvényszerű, de mégis váratlanul ér a pengeéles gitár, miközben szaggatott fűrészelés kíséri a keleties dallamokat. A kimondottan a Slayer inspirálta Vermin ismét egy beleket rázó kanyarral visz minket a South of Heaven időszakába. A szólók egyértelmű teszik az inspirációt. Az Ashes sokszínűségét igazolandó az Ashes to Mourn ismét az évekkle korábban a skandináv metalra jellemző hangzásal tölti be teret. A technikás death/thrash-sel keveredve mégis egyedi ízű, dallamos-hörgős-károgós zenét hallanunk, kegyetlenül feszes és pergő dob felett.

A lemez kiadása óta eltelt időszakról Nathan Fraser, a csapat dobosa, dalok szerzője így mesélt.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a zenétekről?

Az élő zenei reakciók jók. A teljes Ashes-albumot sikerült már néhányszor élőben is előadnunk. A közönség jól reagált rá. Emellett az album pozitív reakciókat kapott a metálsajtótól és a webzine-eken is. Kaptunk egy 10/10-es kritikát az Egyesült Királyságból, és egy érdekes kritika érkezett Brazíliából, amely 8/10-et adott az album tartalmára és előadásmódjára, míg a produkcióra 7/10-et, de el ne mondd el a producernek! Megjegyzem, igyekeztünk megfogadni a tanácsot, hogy tartsuk folyamatosan megbízható teljesítményt nyújtsunk mindig megújítsuk a soron következő anyagunkat valami új vibrálással. Az építő jellegű kritika gyakorta nagyon hasznos.

Honnan és hogyan érkezett a legtöbb visszajelzés?

A legtöbbet az interneten kaptuk. Internetes rádiókban, magazinokban és podcastokban szerepeltünk. De készítettünk már interjúkat hangstúdiókban is, sőt, még a helyi Gage parkban is. Figyelemre méltó esemény volt, hogy a kubai Subtle Death Magazinban szerepeltünk, és egyúttal a Bleed to Death című számunkkal a CD válogatásalbumukon is megjelentünk. A Wormholedeath nevű kiadónk elképesztő munkát végzett, hogy némi hírnevet szerezzünk magunknak. Kapcsolatba léptünk az Asher Mediával, hogy újabb helyekre is eljussunk, és ez is jól működik számunkra. Az új kiadványok megjelenésekor inkább a Facebookhoz ragaszkodunk, de az utóbbi időben az Instagramot és a Twittert is bevontuk.

Elégedettek vagytok a reakciókkal?

Mindig örömteli, hogy nemzetközi területekről is érdeklődnek a Death Perception iránt. Amikor az ember arra ébred, hogy egy németországi vagy dél-afrikai rádióműsorban felkapják a dalát, és szeretik is, az nagyszerű érzéssel tölti el. Helyi szinten egy albumkritikát kaptunk, amiben a Cryptopsy énekesének bátorító szavait hallhattuk.

Ért-e olyan meglepetés titeket a kiadvánnyal kapcsolatban, ami felülmúlta a várakozásaitokat?

A zenekar mindig is keményen dolgozott azon, hogy valami mást csináljon, mint a többi helyi csapat. Ez már eleve egy izgalmas utazás volt eddig. Soha nem képzeltem volna, hogy néhány olyan koncerten játszom, mint például a Cuba HG Metal 2016-ban és a Winnipeg Fusion Fest 2021-ben. Az Ashes to Mourn klip forgatásán is nagy élmény volt!

Sikerült mostanra jól megturnéztatni a a dalokat?

Sajnos a turnénk szervezése nem valósult meg időben. Ráadásul néhány egyszeri fellépés és fesztivál is elmaradt. Még mindig arra várunk, hogy a kormány újra megnyissa a tartományunkat. Addigra annak is eljön az ideje, hogy egy új album felé tekintsünk. 2020. és 2022. közötti idő furcsa időszak volt a világ számára. Azt hiszem, mindenki egyetért ezzel.

S mi az értékes, vagy tán legértékesebb élményetek, ami a világszerte megjelent és már elérhető albumhoz kapcsolódik?

A 2021. november 26-i hazai koncertünk volt az egész albumkiadási ciklusunk csúcspontja. Nagyon sok barátunk eljött, újak és régiek egyaránt. A kedvenc zenekaraink nyitották meg a show-t, és van egy szép hangfalfelvételünk és filmfelvételünk, amit később majd közzéteszünk. Azon a napon igazán éreztük a szeretetet. Bárcsak minden koncert ilyen lenne!

Amint azt a csapattal korábban készített interjúból megtudtuk, a WormHoleDeath-label egy másik bandájával már túráztak Kubában is.

Vajon mikor készülhet ilyen dokumentum-utifilm egy európai útjukról?

Vannak már időpontjaitok a fesztiválokon, Kanadában, az USA-ban, vagy a tengeren túl Európában?

A kedves barátaink már egymás után 4 éve rendezték meg a Beer Bash-t Torontóban. Az utolsó alkalommal 2018-ban szervezték, azóta sajnos nem. De szerencsénkre idén tavasszal visszatértek, és mi is csatlakozunk a showhoz egy hordós zűrzavaros éjszakára. A fesztivált már hivatalosan is bejelentették, de a zenekarokat még foglalják. Szóval, csitt! Ne mondjátok el senkinek, hogy elmondtuk! Egy másik fellépésünk egy nyári fesztivál lesz Thoroldban (Niagara Fall területén). A rendezvény 2 színpaddal áll fel, és egész napos bolondozással várja az érdeklődőket. Várjuk hát, milyen más lehetőségek állnak elő a számunkra, ahogy közeledünk a nyárhoz.

Köszönjük a beszélgetést, sok sikert kívánunk!

Bár a kiadvány hozzám még nem érkezett meg fizikai formájában, hónapok óta hallgatom és fedezem fel újabb és újabb titkát. Az album alapján nem lennék meglepve, ha egyre gyakrabban hallanánk a Death Perception-ről. Én már el tudnék képzelni egy a nyári fesztiválokat végig látogató ütős thrash-osztagot csak a WormHoleDeath háza tájáról is.

Palaye Royale Palaye Royale
május 29.
Sting Sting
május 30.