Hangpróba #464 - 2022. február 26.

Magamféle fülnek kellemes, de egy megjegyezhető momentum se volt. Stílus jó, csak az a fránya dalírói véna hiányzik. Ami hosszútávon is életképessé teszi a zenekart. Egy dismember-hate campaign-hoz képest nagyon az út elején járnak.
Soha nem voltak rosszak, de igazán jók se. Mindig túl hosszúak a lemezeik és nem tudtak igazán jó számokat írni. Olyanokat akik a stílust nem szeretik de mégis melléjük állnak. De rossz lemezeik se voltak. Tartanak egy szintet de nem tudnak kilépni belőle.
Ez annyira szarul szóló steril lófinger volt hogy kínszenvedés volt hallgatni. Bakker az ilyen zenétől mindig émelyegtem. Attól függetlenül, hogy mekkora szólók milyen ének technika volt. A fa.omat se érdekelte. Broáf.
Felüdülés volt a sok steril pitypang között. Köszönet az ajánlónak. Nagyon nagyon jól esett. Igazi reszelős fém ahogy kell. Volt már ilyen de ebből soha nem elég.
Mintha újrahallgattam volna a Crucifix-Barriers Ep-jét. Csak az durvább volt. Érdekes már '92-be durvább volt a hangzás. Most akkor ettől nem csokizok be. El lehet hallgatni csak felesleges annak akinek van '90-es évek underground death metal gyújteménye.
Egész kellemes hallgatnivaló. Jót tett neki a végefelé az a kis pihenő. Nem túl érdekes de lehet belőle még az. Szerintem szeretik a Las Cruces Ringmaster lemezét. Na jó ez durvább de valahogy a riffek alapján eszembe jutott ez a méltatlanul elfeledett zsenge.
Mivel a stílus kedvelője soha nem voltam., így csak szubjektív véleményt tudok kialakítani. Unalmas volt bár elismerem erényeit. Ezt a fajta éneket végképp nem szeretem. Inkább funeral doom a mély hörgésével.
Vagy én vagyok dögunalmas , vagy az ilyen zenék. Steril dob. Tucat énekhang. Na szólóznak. Azt se érdekesen. Necrophobic-third antichrist sokkal jobb volt. Nem mintha ide illene. Semmirekellő holnap fingom sincs kik voltak zene.
Fantasztikus ,hogy csajok is így nyomják igaz csak a zenekar fele. Számomra ez értékeket nem rejt. A szokásos steril. Viszont tagadhatatlan, hogy zeneileg felkészültek. De én ezt leszarom.
Én mint vén fasz ha a régi lemezekkel vetem össze semmi érdekeset nem találok. Teljesen felesleges lemez. '97 körül is volt ilyen fellángolás thrash szinten. Azok a véknya sikoltozások teljesen röhejesek. Én tisztelem a régi nagyok iránti rajongást, semmiképp nem akarom elvenni a kedvét senkinek de ettól sokkal jobb retro lemezek is jelentek már meg. Mik? Pl. Ritual Carnage. Maradok az eredetieknél. Azok se voltak technikailag jobbak csak egy letúnt kor kiválóságai voltak. Mindenesetre szívesen hallgattam.
Crust és death metal tökéletes elegye ez az album. :) Egy lemez, amely tele van olyan dalokkal, amin nem kell sokat agyalni, hanem egyszerűen csak hallgatni, s jól elszórakozni közben. :) - Élőben elég nagy rá az esély, hogy egy kisebb klubhelyiségben szó szerint bedaráljanak. - Csak ajánlani tudom mindenkinek, akit a két fő zsáner nem riaszt el. Egy kimondottan jól sikerült crossover. :)
A Be'lakor hallgatása közben tucatnyi prog, melodic death zenekar neve kering lelki szemeim előtt, de sajnos időhiány miatt képtelen vagyok mindet felidézve újra, meg újra elővenni azokat. Mindenesetre az ausztrálok gondoskodnak róla, hogy tökéletes képet alkossunk arról, miként is kell megszólalnia egy mindent kielégítő zsáner albumnak. Részemről egyedüli negatívum csak a túl hosszú dalszerkezetnek szól, ami a későbbiekben szerintem visszaüthet. - Annyi téma halmozódik fel egy dalban, hogy abból akár két-három másik nótát is tudtak volna kreálni a srácok. (Erre jó példa pl. a Foothold).
Ebbe muzsikába lehetetlenség belekötni, marha jók az arányok. Ráadásul Tom Englund egy igazi lírai zseni. - Ezzel a svéd prog/power metal kombóval egész egyszerűen lehetetlenség félrenyúlni.
Néhol a Burzum, néhol a Satanic Warmaster neve ugrott be, de csak hatás szinten. Másolásról szó sincs, más világ, más megoldások, hiszen nem tett még senki tanúbizonyságot Agares parancsnok létezéséről. - Ez egy igazi raw black metal album nem kevés ambient hatással megfűszerezve, s a stílus rajongóinak nagy örömére.
Aki a Carcass Nectroticizm és Symphonies of Sickness éráját imádta, az nagy valószínűséggel a finn srácok munkáját is zabálni fogja. Igazi death/grind csemege. :)
Ha ebbe az iszapba beleragadsz neked annyi, csak sejthető, hogy még mennyi vergődő lélek lakozik a legmélyén egy szép hosszú lebomlási folyamat láncolataként. - Sludge for all! - Beszélni tovább felesleges is, hallgatni kell. - A záró tétel, a Lorem pedig rendesen falhoz keni az embert. :)
Tökéletes sludge alkotás hangsúlyos, lélekrabló post-progresszív hatásokkal. - Nem is lehetne jobban megfesteni az emberi létezést, belső önmarcangolást, valamint a kétségbeesést egyszerre.
Igen jó kilátásokkal rendelkező francia black/death lemez, ahol eléggé vigyáztak a zsáner viszonylag kötött elemeinek arányára. (Megváltani a világot nem fogják, viszont jól elszórakoztatnak.) - Jut is, eszembe, ha Petya nem jegyzi meg, simán észre sem veszem, hogy a dob lecsúszik a gitárról. S tényleg. Koncerten tuti felszántják a színpadot.:) -
A szimfonikus betétek sokat lazítanak a melodic death jelzőn ami dicséretes, de a folyamatos skálázásnak hála az albumot egyben végighallgatva az elég fárasztóvá válik. Ezzel nem lenne baj, de Bascoul kisasszony hangja olyan kontrasztot eredményez amit lehetetlenség feldolgozni, s hiába - a nagy dallam-központúság - hamar egysíkúvá válik a károgása. - Ráadásul úgy tűnik, mintha a harmonizeren kívül más effektet nem ismerne a gitáros, Martin Hamiche. Részéről érzek egy erős Laiho tiszteletet, de az meg túl direkt.
Hmmm... Ha már thrash akkor inkább a hazai Mörbid Carnage-t preferálom. - Ami pedig a visításokat illeti... Mosolyogtam. Már évekkel ezelőtt is vér cikinek tűnt, s most sem értem a létjogosultságát. (Lédeczy Lambert vokálja köröket ráver erre a produktumra.) - Véleményem, hogy ezt a stílus nagyjai is megmosolyognák. :) A zenével nincs bajom, de a vokális teljesítmény számomra értékelhetetlen. (Pedig mindent megpróbáltam.) - Thrash fanatikusoknak azért okozhat néhány kellemes percet.
Engem nem tudtak megfogni soha, ismerem minden lemezüket. Hosszan, és méginkább unalmasan fogalmaznak..
Tom Englund kétség kívül egy remek énekes, de az In Search of Truth, Recreation Day kettős óta nem tud megfogni az Evergrey a zenéjével, pedig egyébként papíron eléggé szeretnem kéne a banda újabb dolgait is. A 2008-as Torn óta mérhetetlenül egyformának tűnik minden lemezük.
Az Elffor után egy újabb merénylet készülődik a hallójáratok ellen...
7 és 10 pont közötti dalok sorakoznak a lemezen. Összességében elég fasza deathgrind.
Próbatermi szintű zene... sajnos sikerült a Cult of Luna után hallgatnom.
Zseniálisan jó lemez. Tudom, hogy régi zenekarról van szó, hallottam tőlük az elmúlt 20 évben sok mindent, bár sosem mélyedtem bele igazán a dolgaikba, viszont igazán most sikerült csak meggyőzniük.
Megelevenedett bennem a '99-2003 közötti időszak, illetve az akkori bandák, akik keverték a neoklasszikus power metált a black-kel, dallamos death-tel, meg a szimfonikus elemekkel. Az Eternal tears of Sorrow, meg még 1-2 banda talán tetszett is akkoriban...Hát, avittas már nagyon ez a recept így 2022-ben.
Nem egy nagy megfejtés a zene, de jól működik. Fogós thrash.
Nagy lángon ég, ezért lehetett volna rövidebb is, de ezzel együtt egy remek anyag.
Én most maradok mérhetetlenül semleges...ha egy ovist szeretnék rászoktatni a keményebb zenékre, minősége okán inkább adnám neki ezt a CD-t, mint néhány langyi kiadványt az előző körökből. Viszont az egyébként fantasztikus gitárszólókon és a címadó faszán lüktető kezdőriffjén kívül itt semmit nem találok, amiért pénzt adnék ki a kezemből, vagy önszántamból újra hallgatnék.
Steril vagy karcos hangzás, az örökös kérdés:) Szerintem mindkettő pocsék, ha túl van tolva. Az ambient részek, ahol nem a háziegér hajtotta generátorral beüzemelt gitár erőlködését kell hallgatni, azok egész jók. Ha raw, akkor nálam a fagyos, monoton, tompán puffogó anyagok jönnek be, távoli sikolyokkal és időtlen hangulattal, ez inkább a képembe ül és azzal henceg, hogy jájj, de szar vagyok:) Nem tudom komolyan venni az ötletek ellenére sem.
Kifejezetten meglepett ez a hazai anyag. Gyilkos post/sludge/doom egyveleg kellő agresszióval és energiával feltöltve. Végig kell hallgatnom a csapat EP-it is úgy érzem, mert ez lehetett volna kicsit hosszabb is.
Nem tudok kevesebbet adni akkor sem, ha ez a post/sludge világ nem volt a kedvencem sohasem. Itt egyszerűen kiváló dalok és egy remek album született.
Nekem is bejött a kritika és a pontszámmal is teljesen tudok azonosulni. Ha már valaki beleerőlteti a szimfonikus dolgokat a metalba (jellemzően hányingerkeltő, szirupos módon, nagyon-nagyon-nagyon ritkán érzékkel), az legalább ilyen hatékonysággal tegye. Pont ezért tetszett egy lehelletnyivel jobban az előző korong, mert tökösebb volt még ennél is és nem tolták túl a színpadiasságot. Az keményebb volt, itt meg fogósabbak a dalok.
Igazi underground cucc ez. Még a maga idejében is a harmadvonal tagjaként került volna a süllyesztőbe...ezek a visítások:) Még komolyabb bandáknál is röhögőgörcsöt kapok tőlük:)
Hát ez pusztít rendesen.
Nem olyan zseniális mint az előző lemezük, de így is egy nagyon erős alkotás.
Kedvelem a csapatot, de nagy rajongó sosem voltam, annyira azért nem nekem szól a zenéjük. Volt már ettől erősebb lemezük is, de erre is sikerült pár nagyon fülbemászó dalt írni, mint például a Where August Mourns vagy az Eternal Nocturnal. Englund hangja egyébként tényleg nagyon jó, épp ezért olyan nagy kár Labrie vendégszereplése, nélküle sokkal jobb lenne a The Beholder... :D
Pár hónapja hallottam először, akkor elkönyveltem magamban egy átlagostól kicsit jobb death metal anyagnak, most meg annyira beütött hogy az utóbbi pár hétben folyamatosan ezt hallgatom.
Sokáig tartott mire összehozták az első nagylemezüket, de megérte. Hatalmas súlya van a daloknak, a melankolikusabb részek pedig különösen zseniálisak. A koncertet én is imádtam.
Kicsit túlnyújtottnak éreztem, de egyébként tetszett. Névről ismertem csak eddig őket.
A bandanév és a borító előre figyelmeztet minket hogy borzasztóan középszerű lemeznek nézünk elébe.
Többször is próbálkoztam már velük, hallottam az előző albumot is, de az is és az új is nagyon elmentek mellettem. Megy a témahalmozás ezerrel, de a megjegyezhetőség és a dalok kárára. A vokál sem tetszett túlzottan.
Elég tipikus dél-amerikai thrash a maga hibáival és szerethetőségével. A zenével nem is lenne nagy bajom, de az éneken nálam nagyon elúszott a szerethetőség.
Lazán, csuklóból előadott, punk hatásokat sem nélkülöző old-school death metal. Tetszik az egyszerűsége, és a durvulat, ami a dalokból árad. Jól van ez így!
Számomra ez a zenekar ugyanolyan intelligens és művészi módon varázsol a hangjegyekkel, mint a Dark Tranquillity. Kiforrott, filozofikus, egyedi, érzelmekre ható, elgondolkodtató és professzionális melo/death metal ausztrál módra.
A szokásos minőségi prog/power muzsika a zenekartól. A stílus kedvelőinek igazi csemege, lazulósabb napokhoz remek társként szolgálhat a lemez!
Ez a zene a tradicionális/raw black metal-t kedvelő szűk rétegnek szól, és egyáltalán nem akarja megváltani a világot. Fülessel hallgatva simán elkalauzol Finnország csodásan egyedi, szépséges zordságába. Misztikus és kegyetlen, idilli és fagyos. Teljesen rendben van a dolog, a hangzás is illik hozzá.
Igazi old-school feeling! Tökös death metal mindenféle cicomát nélkülözve, a maga durva, agyszaggató valójában.
Nagyon jó minőségű a zene, és a hangzás is pazar. De sajnos ez a stílus nem nekem szól! Sok sikert kívánok a magyar zenekarnak!
Az az igazság, hogy ez bivalyerős zene, de engem kikészített. Egyedi és kiváló minőségű, de sajnos ezzel a sludge dologgal én nagyon nehezen jutok közös nevezőre.
Egy igazán jól sikerült black/death metal alkotás francia módra, kilenc istenkáromlás képében. Nem lesz belőle világmegváltó alapmű, de a stílus kedvelőinek ínyére lesznek a lemez dalai.
Profi zenészek, és remek zeneszerzők. Egy igazán impozáns sympho/melodic/death metal lemez Franciaországból! A végére egy picit már fárasztó volt a sok tekerés, de ez valóban egy remek album!
Alapvetően nem lenne ez rossz, viszont a hasonló stílusban fogant thrash alapvetéseknek nem igazán tud a nyomába érni. Vannak benne kellemes pillanatok, de nem gondolnám, hogy bármikor újra elő fogom venni. Viszont koncerten az ilyenfajta zenére igazán frankót lehet tombolni!
Egy kicsit egysíkúan indul a lemez, az első számokat alig lehet egymástól megkülönböztetni. Bár az tagadhatatlan, hogy minőségi zúzás folyik a lemezen. Külön figyelemre méltó a mai kor igényeinek megfelelő kiváló hangzás (ugye ma már nem gyertyával világítunk). A lemez második fele jobban tetszett, a Caught in Suffering című számtól kezdett izgalmassá válni a lemez, itt kifejezetten jó számoknak lehettem fültanúja. Ha az utolsó öt szám előtti hét is olyan mint az utolsó öt akkor magasabb pontszámot is kapna.
Elég meglepő volt számomra, hogy egy ausztrál banda mennyire érzi ezt a göteborgi melodikus death metal vonalat. A lemezen hallható szerzemények mindegyike egy szépen megkomponált zenei tartalommal bővelkedő komplex egység. Szép zene!
Ha nem is lettem a zenekar rajongója, de tetszett a zene, mert színvonalas, profi, magas hozzáadott értéket képvisel (nem egy délután kalapálták össze egy sufniban).
Csupán az a baj ezzel, hogy egy valamit nem hallok a lemezen, ZENÉT! Hová lett? Valami egysíkú zajt hallok, olyat amikor lehúzom a wc-t. :) És még valami! Az ilyen jellegű kiadványok miatt a szekunder szégyenérzet kerít hatalmába, mivel ebben szinte semmi munka és energiabefektetés nincs, míg egy Aephanemer, Be'lakor, vagy akár Cult of Luna lemezein hallatszik, hogy beleadtak apait anyait, hallatszik a rengeteg munka, a hatalmas teljesítmény. Ez a commander meg az előbb említett zenekarokhoz képest meg tulajdonképpen nem csinál(t) semmit, szerintem még zenélni sem tud igazán.
Hallom, hogy nagyon szeretik a Carcass korai lemezeit. Old school death metal a maga szépségeivel és igénytelenségével. Egyszer meg lehetett hallgatni, de nem sok vizet zavar(t).
Érdemei elismerése mellett nem tetszett. A borító miatt -0,5 pont.
Csatlakozom dimmurtal-hoz, csak nálam ez ennyi.
Különösebben nincs vele gond, hoz egy minőségi színvonalat, de még van hová fejlődni.
Korábban sem csak egy átlagos death metalt játszó csapat volt a különleges nevű francia Aephanemer, de amikor az új lemezbe először belefüleltem alig akartam hinni a fülemnek. Lenyűgöző lett a lemez, mind a zene, mind a vokál terén óriási fejlődést látok. A károgó vokál és a körmönfont melódiák nagyon jó elegyet képeznek. Minden szám gyönyörű és magával ragadó! A franciák igazán kitettek magukért.
Eléggé germán hatású old school thrash metal, mint a Sodom. Én jól szórakoztam a zene hallgatása közben, ezért jár a magasabb pontszám. Első lemeznek tökéletes, a szólók nagyon jók. A sikongatásokat nem tudtam hova tenni, de abból nem volt sok.
Kellemes hallgatnivaló.
Tom S. Englund a színtér egyik legjobb énekese, amit most is bizonyít.
A legjobb vagy legtalálóbb szó, amivel jellemezni lehetne: fárasztó.
Szerintem épp annyira változatos szimfo death metal, amennyire kell, egyáltalán nem sorolható az átlagba.
Meglepően tetszett, feldobja a kört ez a lemez.
Nem rossz lemez ez kezdésnek. Vannak rajta egész jó pillanatok/számok, de számomra még így, a 37 és fél percével is kicsit hosszúnak tűnt. Igaz, kétszer ment le egymás után, elsőre még nem, másodjára már kicsit fárasztott. Fredrik Nordström (Dream Evil és aki rengeteg lemezen, projekten közreműködött már, olyan, mint Peter Tägtgren) nevére viszont felkaptam a fejem, mint a lemez producere, és az ő stúdiójában végezték az album felvételeit, keverését és a masterelést is, ami hallatszik, mert a hangzás elég jó.
Nem egészen az a fajta melodikus death metal, amit én szeretek, hanem egy jóval melankolikusabb hangvételű, atmoszférájú lemez ez (gondolom a korábbi lemezeik is ilyenek). Számomra kevés benne a zúzás, ám a hangulat elviszi a hátán és olykor be is tud szippantani (utóbbi most kevésbé történt meg). Valamint, számomra sok volt az egy órás játékidő és a 9-10 perces számok. Viszont hallom a hangszeres tudást, a dalok összetettségét, a dalírás fáradalmait és a lemezbe fektetett munkát.
Nem nagyon ismerem a bandát (csak a nevét), néhány dalukat hallottam már és élőben is láttam már őket (a 2018-as Sabaton hajón). Elég jó progresszív elemekkel tűzdelt power/heavy zene, de számomra egy idő után unalmassá vált. Nincsenek itt rossz dalok (sőt, mind az énekes, mind a hangszeresek teljesítménye kiemelendő), meg értem, hogy itt a középtempó tölt be dominánsabb szerepet, de nekem több kellett volna a címadó gyorsulásából. E dalon kívül az első kettő is remek egyébként, illetve a borító is impozáns.
Ez annyit kap, amennyit megérdemel. A szokásos, hulladék kategória, értelme nem sok. "Egerész parancsnok" :) is csak egy az ezer ilyen kópia maszlagból.
Egész jó, nem teljesen ezt vártam. Az meg külön meglepett, hogy finnek. A közepesnél valamivel jobb old school death metal lemez, teljesen hallgatható dalokkal, vokállal, zenével, stb.
A zene nem rossz, de engem borzasztóan idegesített ez a tapló ordibálás/ordítozás, mert erre a vokálra mást nem nagyon tudok sajnos mondani. A nem kevés depresszív rész sem igazán sorolható a pozitívumok közé. Magyar bandaként a stílusában biztos nem rossz ez sem, de nagyon nem az én stílusom és nem nekem szól. A borító mondjuk egész szép.
Na, ezt a bandát sem ismerem, és valamelyest egyetértek Dimmurtallal. Ez az ének engem is kikészít(ett), főleg egy 70 perces lemezen (még ha vannak benne instrumentális számok/részek is). Ettől függetlenül itt is hallom a zenészek teljesítményét és a dalok felépítését, emiatt semmiképp sem kapna kevés pontszámot, mert van mit értékelni. A hangulatfaktor is eléggé fontos ennél a zenénél/bandánál is, ami ha elkapja az embert, sokkalta jobban tetszhet neki egy-egy ilyen album. Kevésbé az én zeném/stílusom ez.
Elmegy, lement kétszer, ez legalább nem idegesített. Nem rossz, de eléggé közepes kategória. A borító itt is tetszetős.
Lásd: kritika/ajánló!
Teljesen jó kis old school thrash metal lemez ez az argentin triótól. Semmi cicoma, csak ahogy kell. Azok a sikolyok pedig zseniálisak (mint például a címadó dal elején).
Nagy vonalakban ugyanazt mondanám mint a pSeed Commandról ,csak ez még mindig megér nekem 8 pontot.
Nagyon régóta ismerem őket, európai bandákat megszégyenítő amit ebben a stílusban produkálnak, nem a legkeményebb vonalat képviselik, de egyrészt gyönyörű a munkájuk másrészt mindig van benne pici változatosság.
Középszerű, közép szürke, sokkal többet vártam hallgatás közben, nem volt se fellendülés se ív, csak folyamatos közepes teljesítmény . Iparosmunka nem több. Rádió barát megélhetési metál, profi, de akkor is eladásra készült.
Határozottan élveztem, a vége fele egyre jobban, el kell kapni a hangulatát, másodjára jobban tetszett.Nem lesz alapmű ez tény, de a fanyalgókat sem értem.Az utolsó szám meg pláne jó volt.
Nagyon rendben van az anyag.
Egyszerűnek tűnik, dühös hardcore-sludge-crust-punknak némi doommal. Az is, csak nem egyszerű. Imádtam,számomra a kör legjobbja és eddig a legjobb lemez amit idén felfedeztem. Szóval kösz az ajánlónak, és remélem eljutok egy koncertre még idén.
Neurosishoz nagyon hasonul, de nálam ez most jó pont.
Erre nem igazán tudok írni semmi pozitívat, nekem ez olyannak hatott mint egy fotó montázs.Sok sok jó banda egy egy pillanata összevágva.Mindenféle hozzá adott érték nélkül.
Auch....
Teljesen jól hozta azt a korszakot amiben ennek helye lett volna, csak azt nem tudom hogy komolyan gondolták, vagy karikatúra volt, esetleg mindkettő picit. Mindegy is, biztos mindenkinek volt german trash vonal korszak az életében, nekem is, nem szégyenlem, de nem hiányzik. Akkor adtam volna 7-8 pontot most kap 5-öt.
Husky és King tökéletesen megfogalmazta a lényeget! Ez igazából még ennyit sem ér...
Az előző lemez egy jó iparosmunka, ez viszont egy remekmű.
Nem hoz lázba, de háttérben kellemes volt.
Hallgatható, de nekem mindig hiányérzetem van velük kapcsolatban. Nem tudom mi, de valahogy nem hallgattatja magát.
Elsőre érdekesnek tetsző elegye a power metalnak és a Katatoniának. Mindkettőt szeretem külön-külön, de az Evergrey egy elég unalmas elegyet alkotott. Itt amúgy összeillenek a hozzávalók, egyszerűen nem túl érdekesek a dalok.
Egerész parancsnok kiváló kirándulós, erdőjárós nyers black anyagot tett le az asztalra.
OSDM, semmi új, de szuper jó. Imádom benne a 90-es évek elejét idéző szólókat.
A Cult of Luna 2D változata. Tök jó, hogy magyarok, de pont a szikársága miatt számomra kevesebb.
Mostanság nem nagyon van hangulatom a Neurosis életérzéshez, de ez nem lehet ok arra, hogy lepontozzam ezt az egyébként kiváló lemezt.
Nem túl izglmas.
1. a női hörgést nem igazán gondolom jó ötletnek. Nem csak itt, úgy általában. Talán a Derkéta az egyetlen banda, amiben nem annyira lehet kiszúrni, hogy hölgy hörög. Egyszerűen nem hangzik olyan jól, mint amikor egy férfiállat öblösen lemorogja a fejedet. Ez szimpla biológia. 2. Adott egy teljesen jó sympho-power alap, ehhez egyszerűen egy jó torkú énekes passzolt volna, nem pedig ez a vasorrú bába károgás. Össze lehet tenni a káposztát a tonhallal, de nem lesz finom, csak elpazaroljuk az egyébként jó minőségű hozzávalókat. Kifejezetten dühítő, hogy zeneileg mekkora jó dalok vannak az albumon és teszi tönkre a vokál.
Hú, ez jól esett. Amúgy van több ilyen cd-m is, de ritkán hallgatom őket. Szembejön, fellelkesedem, megrendelem, csak azt nem veszem számításba, hogy viszonylag ritkán van ilyenhez magamtól hangulatom.
Nem volt rossz, de lehettek volna ütősebbek is a számok. Kedvencem a Left Behind az albumról.
Hallomásból már ismertem a bandát, de még nem hallottam tőlük albumot. Most végighallgatva legújabb albumukat engem meggyőztek. Legjobban a Foothold és a Hidden Window tetszett az albumról.
Nem csalódtam a zenekar új albumában most sem. Gyönyörű harmóniák sorakoznak a szerzeményekben. Kedvenceim az albumról a Where August Mourns és a The Beholder című tételek voltak.
Jókat mosolyogtam ezen a lemezen. Olyan mint egy Tribulation paródia.
Nálam a Carcasstól a Swansong album a favorit. Valószínű ezért nem fogott meg igazán.
A Cult of Lunahoz képest ez még kellemetlenebb volt, így inkább passzolom.
Többször próbálkoztam vele, de nem tudtam megszeretni.
Ez számomra teljesen új banda volt, de egész jó az amit csinálnak. Kedvenceim az albumról a Vatican: Cunt From Babylonian és az Amiyn című tételek voltak.
Ez számomra teljesen új banda volt. Az albumuk pedig nagyszerű lett. Kedvenceim az albumról az Antigone és a Panta Rhei című zseniális tételek voltak.
Szeretem a jóféle thrasht. A Speed Command albuma szerintem remekül sikerült. Kedvenceim a Wolf Division és a Pesticide című tételek voltak.
Kellemes meglepetést okozott, most kifejezetten jól esett. Szívesen megnézném élőben is.
Vannak rajta kellemes dalok és hangulatos pillanatok, de olyanok is, amiket nem szeretnék újra hallani, így nekem ez összességében ennyit ér.
Nem kiemelkedően jó, de teljesen korrekt anyag, sok kedvencem hatását felfedeztem benne. Aki itt nem hall zenét, az tényleg eltévedt egy kicsit. :)
Nincs benne semmi újdonság, nem is kell tőle ezt várni, de minőségi, pusztító zene. Aki szereti az old school death metált, annak biztos, hogy tetszeni fog.
Nem olyan rég ismerkedtem meg velük a tavaly őszi Desszert Feszt kapcsán. Már akkor is meggyőzött a koncertjük, de igazán a mostani, Perihelion előtti fellépésükkor esett le, hogy ez mennyire jó zene. Kár, hogy a közönséget nem különösebben mozgatta meg, de még így is sikerült egy különleges atmoszférát teremteni. Azóta rendszeresen előkerül az album, a kedvencem talán az utolsó, Lorem című szám. Valamiért számomra kicsit nosztalgikus hangulatot teremt az elején lévő nyugis rész, amibe kellemes belemerülni.
Maga a megtestesült középszerűség, a borító pedig ennél amatőrebb nem is lehetne.
Valószínűleg nem lesz a kedvencem, de alapvetően élvezettel hallgattam. Muszáj kiemelnem a borítót, szerintem nagyon szép, tetszik a színválasztás. :D
ohhh... azt sem tudom mit hallgassak éppen, most annyi jó pusztítás került a felhozatalba.
Nem rossz, de annyira nem is kapott el. Megvannak a maga pillanatai (amik általában Opeth utánérzések), de ennyi. Eléggé közepesen hömpölygő, hullámzó anyag. Mondhatni, nem fertőzött meg a Béla kór. Vagy csak a nevük idegesít....
Ez egy tök jó kis power lemez. Jól szól, ennek így kell. Jó az ének, arányos, korrekt minden. Tetszett. Magnolia, vagy Arallu, vagy tompormorgó stb... meg a Fémforgács fosóréme. Éjjel jön, a kamerák homályosan rögzítik illumináltan dülöngélő körvonalait, elvégzi a dolgát derékmagasságban a kirakatra és már huss, el is tűnt. Mi meg csodálkozva figyeljük a hátrahagyott nyomokat...
Kellemes retrózás. CC, Benediction, Immolation, ilyesmik, meg sok nosztalgia. De ennél nem több, talán nem is akar több lenni.
Frankó mocsárjárás, élveztem! Talán egy kicsit a lemez második fele lehetne paprikásabb... Fene tudja. Az első két dal hibátlan élvezet a füleimnek.
kommentben részletesen
Akárhogy is hallgatom, a dob valahogy le van csúszva a gitárról. Azt nem írom, hogy pontatlan, mert bár itt-ott az, de ez így is egy nagyon jó természetes és belenyúlás nélküli feldobolás. Itt bizony nincs editálás, meg szögre húzás. Viszont ha ez volt a koncepció, akkor teljesen élőben kellett volna rögzíteniük ezt a súlyos mocskot, ami simán belefért volna. De hallhatóan takkra és steril körülmények között mentek a gitárok, és nem egyszerre rögzítették a dobbal. Így fordul az elő, hogy magában mindkettő passzol érzetre a tempo trackhez, egyben valahogy még is elcsúszkálnak egymásról. Hogy ezt hogyan kell jól csinálni ugyan ebben a zenei közegben, ajánlom a Black Bleeding bármelyik nagylemezét. Összességében tetszik, csak élőben, együtt lüktetve kellett volna mindent egyszerre rögzíteniük, a fene egye meg... :)
Borzalmas volt számomra. Na nekem ez a fájdalmas giccs kategória. Olyan ez a lemez, mint ha a Rhapsody és a Children of Bodom, vagy a Fleshgod A. és a Stratovarius szentségtelen szerelemgyereke született volna meg mindkét szülő összes negatívumát egyesítve. Az ének kimondottan bántja a fülem. A pátosz fullasztó, a fogalmazásmód dagályos. A ride cintányérnál nekem nagyon kilóg a midi-lóláb. Ha tényleg feldobolta valaki, akkor meg tök feleslegesen tette, mert a végén még is csak egy villanydob szintjét hozza.
Az a jó a thrash-ben, hogy a hívei körében akkor is fut, ha az éppen önmaga paródiája és ez nagy fegyvertény, egyben lehetőség mindenki előtt aki ebben a stílusirányzatban gondolkodik. Nagyot tévedni szinte kizárt. A kukorékolás valóban vicces, bár ilyeneket Ária Tamás is elsütött párszor az Ölő pályafutása során.

Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #464 – 2022. február 26. (37 komment)

  • verfereg verfereg szerint:

    Ulrik: Bármi rossz szándék nélkül, pusztán kíváncsiságból kérdezem, hogy a Commander Agares és a Tribulation között hol találtál párhuzamot?

  • mike666 mike666 szerint:

    Husky! A ne írjon semmit tompormorgónak szólt. Rád inkább az első bekezdés érvényes. De igazából már hiányoznál, ennyi idő után. Stockholm…

  • mike666 mike666 szerint:

    Én nem vagyok a szankciók, megszorítások és megkötések híve. Sőt! Ilyen tekintetben kifejezetten punk vagyok. DE. A hangpróbának, mint jelenségnek, kifejezetten jót tenne, ha nem lehetne szövegezés nélkül pontokat elmenteni. Persze, az egész hp csak játék nekünk, pontozóknak. De azoknak nem, akik ez alapján próbálnak egy kicsit szűrni a követhetetlen zenei dömpingben és hallgatható zenékre lelni. Azoknak kifejezetten félrevezető lehetnek a dacból kiadott, indokolatlan 1 és 2 és 10 és 9 pontok

    Régen volt a Hammer. Már az elején tudtam, hogy ha Boz Cordolla 10-est ad, az nekem bejön. Molnár Peti meg puhapöcs fasz. Nyilvánvalóan az ilyesmi a kor előrehaladtával differenciálódik. Milán Peti leszarozta a kedvenc Dungeon Synth Burzum lemezeimet és felmagasztalta a híg fos Illud Morbid Angel lemezt. Ezeket felnőtt fejjel leszarom nyilván. De a metállal ismerkedő fiatalként (akikre elvileg kurvára figyelünk, mert fontosak) ezek fontosak. És ha már egy ember is kiemelt figyelme fordít arra a pár megjezésre, amit bármelyikünk elkövetett, nyert ügyünk van. Ne legyünk igénytelenek a megnynilvánulásainkal szemben, vállaljuk a véleményünket és mondjuk ki. Nem érdekes, ha hülyeséget mondunk, de vállaljuk önmagunkat.

    • Sheol Sheol szerint:

      Zubor Olly pontjait már meg sem említed? 🙁

      Egyébként szerintem túl sokat képzelsz bele az itteni hangpróba jelentőségébe.
      Már nem az a világ van, hogy a MH pontozók véleménye alapján rendeljük a CD-ket. 😉
      Szó szerint bárki bármit meg tud hallgatni saját maga és el tudja dönteni, hogy tetszik-e neki az adott lemez vagy sem.

      A másik dolog meg, hogy eléggé kérdéses számomra, hogy mekkora hozzáértés folyik itt (magamat is beleértve).
      Direkt kipróbáltam, hogy ha durva zenét hozok, akkor az egyik tábor húzza le, ha könnyedebbet, akkor meg a másik.

    • Husky Husky szerint:

      Én most már azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Az egyik azt szeretné hogy csak pontozzon és ne írjon szöveget ha nem tud valami értelmeset írni, a másik meg azt hogy szövegírás nélkül ne lehessen pontozni. Ha van kalapja az a baj, ha nincs kalapja az a baj. Szomorú…

    • mike666 mike666 szerint:

      Sheol, tök igazad van 🙂 Home officeban kissé túltoltam a délelőtti borozást és világmegváltó hangulatba kerültem 🙂

      Zubor Ollyt nem annyira kedveltem. Azt volt vele a bajom, hogy mindenre 10-est adott, amiben hörögtek.

    • oldboy oldboy szerint:

      Képzeljétek, nekem volt szerencsém személyesen megismerkedni Zubor Ollyval és tök jó arc! 🙂 Azt hiszem 2003 nyarán szakmai gyakorlatomat töltöttem a Magyar Televíziónál, Olly pedig ott dolgozott vágóként. Talán az akkor épp jubileumi adásra készülő Panoráma anyagait is ő vágta, bár ebben nem vagyok biztos. Mert végigjártuk kb. az összes szerkesztőséget, a külpolitikától a sportig és olyan legendás televíziósokkal találkozhattunk, mint Chrudinák Alajos, Vitray Tamás, stb. Nagy élmény volt, Ollyval pedig nyilván sikerült pár szót váltani a különböző fémzenékről is. 🙂 De hogy a legyen szöveges komment a pontokhoz, vagy ne témához is hozzászóljak: kár tagadni, hogy a Hangpróba ötlete a Hammertől lett „kölcsönözve”. Viszont a digitális platform lehetővé teszi azt, amit a nyomtatott felület kevésbé, hogy itt nem csak pontozásra van lehetőség, hanem szöveges értékelésre is. Talán nagyképűen hangzik, de ezzel továbbfejlesztettük a Hammer által használt formátumot! És ebben egyediek vagyunk a hazai színtéren! Ezért én mindenképp támogatom a pontok mellé a szöveges értékelést is, de nem mindenáron! Ha valakinek nincs értelmes gondolata egy adott lemezzel kapcsolatban, akkor elég ha csak pontozza. Amihez meg érdemben hozzá tud szólni, ahhoz írjon kommentet. Szerintem ennyire egyszerű a dolog…

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Chrudinák Alajos?! Egy legenda volt… Igazán irigyellek érte, hogy egy olyan felkészült újságíróval volt szerencséd találkozni.

  • Szpeter Szpeter szerint:

    Itt matatott az emlékeimben ez a tanulmány. Vagy is a magyar cikk róla. Régen mindenjobbvót’.

    https://contextus.hu/zenekutatas-zene-agymukodes-zene-hatasa/

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      S igen. – Kicsit még fejtegethették volna a pontos adatokat, teljes statisztikákkal ellátva, de így is érthető a lényeg. 🙂

    • mike666 mike666 szerint:

      Azért nehéz ez a téma, mert cikk által leírt pszichológiai jelenség létezik. Viszont a cikk által szintén leírt tény is létezik, hogy egyes korszakok zenei tartalmára életkortól függetlenül pozitívabban reagálunk. És az extrém metál a 90-es években elvitathatatlanul a virágkorát élte, volt, hogy szinte havonta jött ki több olyan klasszikus album, amit a mai napig nem felejtünk el és nem boomerkedésből, hanem mert egyszerűen korszakalkotóak a maguk keretein belül (Burn My Eyes, Tomb of the Mutilated, Turn Loose the Swans, Tales from the thousand Lakes). És ez a két jelenség, ha összeadódik, akkor nyilván borítékolható a 30 éve mindenjobbvót… A civilizációs struktuális változásokról nem is beszélve. Manapság simán megjelenhet egy Burn My Eyes szintű lemez úgy, hogy nem vesszük észre. Régebben ez elképzelhetetlen volt.

  • Avatar Magnolia72 szerint:

    Szpeter lehet rajtam röhögni meg mindenkinek. Egészségetekre. De az Evergrey- nek pl. semmi köze a power metalhoz. Bebaszva tolom a hangpróbát. Egészségemre. Nekem van egy értékíteletem a zenével kapcsolatban (is). Arról nem tehetek, hogy nemigazán jelennek meg jó zenék mostanában (elvétve igen ritkán). Ha igen azok is csak a „régiek” árnyékai. Eleve a hangzás az én véleményem szerint rossz. Ha analóg akkor se olyan jók a zenekarok mint a 80-as évekbe. Nem véletlen, hogy 2000 után csak 150 lemez ami tetszik. Míg előtte 1000. 1970-2000 között. De inkább a nagyrésze 1982-2000 között. Ha retro is nincsenek olyan jó számok mint előtte. De erről nem én tehetek. Én nem vagyok zenész. Csak zenehallgató 40 éve. Nem tudtam fejlődni ez az én hibám. De a fejlődés nem mindig a jó irány. Vannak olyan dolgok, hogy inkább a visszafejlődés jobb. Igaz lehet, hogy mindent régiekhez hasonlítok. De jelent meg pl. a Terrorizer első lemezéhez hasonló meghatározó death grind mű? Miért baj ha valaki nosztalgiázik? A gyerekkor majd a fiatal ifjúság a legfontosabb az ember életébe. Az akkori zenék, csajos élmények. Kinek mikor következik ez be. Maradok közutálatnak kitéve és sok jó zenét. Ígérem csak ritkán leszek itt.

    • mike666 mike666 szerint:

      Én nem gondolom, hogy közutálat tárgya lennél. Részemről semmiképp. De azért a stílusodban van egyfajta szórakoztató jelleg, bár bevallom, eddig azt hittem, ez szándékos… Azt gondoltam, lazábban veszed a dolgokat, én például jót szórakoznék, ha valaki fosórémnek nevezne… 🙂

    • Győr Sándor Győr Sándor szerint:

      Tényleg nem értem miért jön hangpróbázni a ‘forgácsra az, aki szerint pl. a Commander Agares lemezen nincs zene?
      Ismét fel kell hívjam a figyelmet, hogy a Fémforgács a death/black/thrash és egyéb, a metalon belül is underground zenék otthona. Szóval, aki ezt nem tudja elfogadni, azt tisztelettel megkérem, hogy NE JÖJJÖN hangpróbázni!

      És az olyan kommentekre sincs szerintem semmi szükség, amit Magnolia72 vetett oda a Evergrey albumra. Ha értelmeset nem tudtok írni, inkább ne írjatok semmit.
      Kösz!
      Sanyi

  • mike666 mike666 szerint:

    Srácok! 🙂 Lehet utálni egy műfajt, hangzást vagy albumot, még 1 pontot is lehet rá adni teljes joggal, , de olyat mondani, hogy a CA albumon nincs zene, meg értelmetlen hulladék, az nettó hülyeség. Ilyeneket a 75 éves apám szokott benyögni minden Illésnél fiatalabb banda hallatán, de neki a kora miatt elnézem 🙂

    • Husky Husky szerint:

      Én továbbra is teljes mellszélességgel fennnnnnntartom hogy a commander agares lemezén nincs zene! De ezzel a mű metallal riogatni lehetne a metal zenére fogékony fiatalokat, mert ha ezt meghallják biztos elmegy a kedvük egy életre a komplett metal műfajtól is!

    • oldboy oldboy szerint:

      Hozzáteszem, hogy ez az Evergrey albumára adott 1 pontra is igaz. Ezért gondolom továbbra is úgy, hogy némi objektivitást is bele lehetne vinni a pontozásba, nem csak a teljesen szubjektív véleményeket. Régebben, amikor még zömmel intelligens/szélesebb körű zenei műveltséggel rendelkező arcok hangpróbáztak, nem is volt ennyire szélsőséges a pontozás, mint az utóbbi pár évben. Azóta sajnos csak úgy röpködnek az egyesek, meg a tízesek… 🙁

    • King Diamond King Diamond szerint:

      mike666,
      Szokás szerint csak azt teszed szóvá, ami szerinted „nettó hülyeség” egy albummal kapcsolatban, amit a másik ír, és szintén ugyanilyen „nettó hülyeség” (lásd tompi troll, pl. faszomat sem érdekli meg szarok rá, stb. alázásai, de az sem piskóta, hogy vagy 3 lemeznél leírta, hogy teljesen felesleges a lemeznek és a bandának is a létezése), azt nem. Hát az, amit ő ír, az hogy is lenne már „hülyeség” vagy éppen vérlázító…de már megszoktam ezt…úgyis jössz majd és kimagyarázod valamivel. 🙂

    • mike666 mike666 szerint:

      King: nem, tök igazad van, az is az. Csak őt nem veszem komolyan 🙂

    • mike666 mike666 szerint:

      Szerintem általában benyomva tolja a pontozást… 🙂

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      😀 Még, ha így is lenne az a kisebbik bűn, én gyerekek mellett fejhallgatóval, utána meg kapom az ívet tőlük, hogy nem is figyelek oda rájuk, pedig már legalább egy jó tíz perce pantomimeznek. 😀

  • mike666 mike666 szerint:

    Üdv újra itt tompormorgó 🙂

  • Avatar Magnolia72 szerint:

    Minden idők legjobb lemeze:
    Sick – Satanism. Sickness. Solitude

  • Avatar Magnolia72 szerint:

    Ez se rossz.

    Vagy ez.

  • Szpeter Szpeter szerint:

    Cult of Luna

    Anno a banda Salvation / Somwhere Along… korszakában sokat hallgattam, illetve a pályatársakat is (Pelican, Isis, Callisto, Saturnus). Visszatekintve a post metal akkoriban ért el egy bizonyos csúcsra. Az említett bandáknak is talán a legjobb lemezei a kétezres évek elején születtek. Aztán sajnos a Post Metal (számomra mindenképp) elkezdett belefulladni a túl visszhangosított merengésekbe, céltalan szürkeségbe. Pedig a Neurosis rendre belekiabálta az éterbe, hogy mit is kellene tenni, de hát az „öregeket” általában megmosolyogjuk amikor jönnek a „hogyan is kellene” frázisokkal. A post metal dekadens öngyilkossági kísérletéből a stílust érzésem szerint az Oranssi Pazuzu, a Waste of Space Orchestra és talán az Entropia – Vacuum lemezének értelmezése rántotta vissza. Az említett bandák ráéreztek, hogy a repetitív szürke semmitmondásból hogyan kell repetitív eszközökkel feszültséget, drámaiságot építeni, újat mondani. És akkor vissza a Cult of Luna friss lemezéhez… Nem azért gondolom szinte tökéletesnek, mert leesett nekik is a tantusz és készítettek egy saját kópiát, hanem mert az Oranssi és a Waste of Space… által felajánlott zenei kiutat úgy tudták beépíteni a saját világukba, hogy gyakorlatilag az első dal harmadik percében felismertem és régi ismerősként köszöntöttem minden ismérvüket, ami csak is a Cult of Lunáé. Megmaradtak önmaguk amellett, hogy újrapozícionálták magukat a stíluson belül. A dalok felépítésén túl a teljes lemez szerkezete szuper lett. Él, lüktet, felépül, kiteljesedik, megsemmisít. Well done!

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Imádom ahogyan írsz Petya. 🙂 – Ha lesz időd, írhatnál az albumról. Szívesen innám a szavaid. – Esetleg a zeneszerzéssel kapcsolatosan a saját véleményedet is közölhetnéd. 🙂

    • boymester boymester szerint:

      Ezt olyan faszán leírtad, hogy megérdemelne egy cikk körítést. Teljesen egyetértek.

    • Szpeter Szpeter szerint:

      Hát srácok, kedvesek vagytok, de még ezt a pár gondolatot is két napba került, hogy leírjam, olyan szinten túl vagyok terhelve. Egy tisztességes kritika sok időt, utánajárást igényel, összecsapni meg nem szeretek semmit. De azért ha kikívánkozik pár kéretlen gondolat, ide biztosan leírom. 🙂

    • Avatar Magnolia72 szerint:

      Szerintem stílusában a legjobb szám. Mondom szerintem.

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Én (mi) tudunk várni. 🙂

  • Husky Husky szerint:

    Akartam írni hozzászólást az Aephanemer lemezkritikához, de valami miatt ott nem tudtam, így itt köszönöm meg a remek lemezkritikát King Diamond-nak!

  • mike666 mike666 szerint:

    Azért a kimaradt ajánlások kicsit büntetnek…

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      A Gabi művek azért elég hangulatosra sikeredett. – Függetlenül az agyonhajszolt Eurovíziós dalfesztiválos válogatástól. 🙂 – Egy Wacken jobban állna nekik, már évek óta. 🙂

    • Alphacool_hu Alphacool_hu szerint:

      …és tényleg. Mintha csak a Hangpróba underground szelleme lépett volna közbe, hogy ők hárman bekerüljenek ebbe a körbe… 😀

    • jpeter jpeter szerint:

      Ennyi erővel akkor a Cult of Luna, Evergrey és Be’lakor album is kimaradhatott volna helyettük. Itt inkább a műfajok ellenségeinek szelleme lépett közbe.

    • Husky Husky szerint:

      Mindig maradnak ki lemezek, ha több a beajánlás tíznél! A szerencse így hozta, hogy most ezek kerültek be. Jól van ez így! Inkább pontozzunk, mert szerintem mindenkinek akad a fogára való lemez a bekerültek között is! Megjegyzem én is inkább a keményvonalas HP-t preferálom, mint a kimaradtak által képviselt nyálas vonalat.

    • Sheol Sheol szerint:

      Biztosan beavatkozott az „Isteni” gondviselés. ;-(

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.