Nem számít különösebb újdonságnak az, ha a black metalt olyan elemekkel dúsítják fel, mint a progresszív dalszerzés, esetleg a jazz, mégis kifejezetten rég kaptunk olyan anyagot, ahol ez a fajta kísérletezés igazán eredményre vezet és élvezetes albumot szül. Ezt a lépcsőfokot sikerült számomra megugrania első lemezével az orosz Isgherurd Morth csapatának, akik egy egészen különleges hangulatvilágot teremtettek, minden bizonnyal teljes tudatossággal bemutatkozó lemezükön, ami nemrég került a rajonók és a kritikusok boncasztalára. A tudatosságot leginkább abból az információból feltételezem, hogy a zenekar 2015-ben kezdte meg hivatalos működését, de ezidáig semmit sem hoztak nyilvánosságra ténykedésükből. A kezdetektől stabil felállás bevallottan egyből egy nagylemezre készült, melynek korlátozott időtartama azt is sugallja, hogy nem bíztak egyetlen pillanatot sem a véletlenre. Fiatalokról beszélhetünk ugyan, de semmiképp sem kezdőkről és szerencsét próbálókról. A projekt központjában Pitom gitárjátéka (basszus és elektromos gitár), valamint gonosz, gyakran éles hangú acsarkodása áll, ami igazán hűvössé, kellemetlenné teszi az alaphangulatot. Ő már kipróbálta magát a Kamlath nevű, jóval nyíltabban progresszív metalt játszó hordájában, ahonnan magával hozta másodgitárosként Rest, akivel a Heavenwithus death metal brigád is büszkélkedhet. A pengetés mellett némi hörgéssel színesíti az összképet. A legtapasztaltabb tagnak Ghoul dobos nevezhető, akinek eddigi munkásságát felsorolva kitölthetném egy elvárható cikk hosszúságának legalább felét. Talán elég annyi, hogy jelenleg az Arsebreed, Sadist, Spectral nevű alakulatokat erősíti még aktívan, viszont kivette a részét az ezredforduló idején komoly sikereket elért technikás death metal zenekarból, a Necrophagistból, valamint rövid ideig a Benightedben is ütötte a bőröket. Játéka és tudása fontos összetevője az Isgherurd Morthnak is, mivel a lassú tempóktól a hagyományos black metal aprításig szinte minden fokozaton elidőzik és igazán szórakoztat. Az eddigi színes felhozatalt, múltat még az a tény is árnyalhatja kicsit, hogy a trió első próbálkozása egy lemez nélkül maradt vállalkozás volt Stench Price névvel, ahol avant-garde és grindcore elemek keverésével kísérleteztek, ahol mindenki meg-megvillantotta képességeit.
De nem szólólemez a Hellrduk, ez már néhány perc után kiderül. A pofás, érdekes borító alá csomagolt alig több mint fél órányi, összesen öt dalból álló anyag ugyanis igazi össznépi munkát kívánt meg a srácoktól, hogy olyan hangulatot áraszthasson magából, amilyet nagyon kevés másik zenekar tud. A lemez sajátossága, hogy nyíltan vállalja örökségét: a 90-es évek egyszerű, hangulatra építő vonalát nem megreformálja, hanem kibővíti. Olyan korong született, amiben a puritánság folyamatosan jelen van, miközben egy-egy megoldás teljesen más vizekre merészkedik. Gondolom ez így leírva igazi ellentmondás, de hallgatás közben rögtön világossá válik: képzelj el egy klasszikus sötét riffet, egy egyszerű alaptémát, egy gonosz károgást, amely mögött egyszer csak jól hallhatóan elkezd kalandozni a basszusgitár, vagy egy blast beat rohamot, amely mögött szabados jazz megoldások kezdenek felsejleni. A játék virtuóz, de mégsem hivalkodó, mert annyira össze van rakva, hogy egy hangyányi torzítással már atmoszférikus black metalnak is nevezhetnénk. Elsőre furcsa is ennyi finom részlettel gazdagított, alapvetően agresszív és többnyire gyors korongot hallgatni, nem is adja magát egykönnyen, viszont mindenképp megéri a belefektetett időt. A dalok lassan megnyílnak, összeállnak és azt vesszük észre, hogy egy nagyon is ismerős alak áll előttünk, de most nem a megszokott öltözékében. Emellett a lemezt természetesen remek, mindennek tért adó hangzás is támogatja. A változatosség-állandóság együttes hatása igazán különös.
Az Isgherurd Morth zenéje talán a legkorábbi Enslaved anyagaihoz hasonlítható, ha párhuzamot keresünk, ugyan itt viking életérzésnek és hatásos billentyűknek kevésbé akadt hely, valamint a jóval maibbnak tekinhtető disszonáns hangok is felütik a fejüket a végeredményben. Én kifejezetten bántam, hogy az anyag maga ilyen rövid játékidővel bír, de aki igazán fel akarja fedezni magának a szibériai srácok fagyos világát és zenéjét, az úgysem egyszer fogja meghallgatni ezt a korongot. Magát a enét nézve tehát érdekes keverékeket kapunk. Tegyetek vele egy(két) próbát, mert eléggé megéri. A teljes lemez meghallgatható a kiadó bandcamp oldalának segítségével is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
