Pár hete átküldtem egy chates beszélgetés során 9000 Sanyinak a The Trousers nevű budapesti banda soundcloud oldalának linkjét, hogy ismerkedjen egy kicsit a srácok zenéjével. Ő bele is hallgatott a muzsikájukba és ezt válaszolta: „tényleg egész ok, kicsit retro”. És cserébe megkaptam tőle a Hot Beaver szintén „hangfelhős” elérhetőségét, azzal a megjegyzéssel, hogy „hasonló, csak súlyosabb”. Nos, a dolog pikantériája, hogy a „hódos” csókák kiadványáról írt recenziót a „nadrágos” fiúk negyedik nagylemezének bemutatása követi. Az egyszerűség kedvéért a kimondottan tág, ROCK (igen, így, nagybetűvel!) skatulyába helyezném a The Trousers zenekart. Hisz ízes muzsikájukban megtalálhatóak a garázs rock, a hard rock, a blues rock, a desert rock, a rock and roll, meg egyéb sziklafélék elemei.
Mondjuk, ha valaki vet egy pillantást a Mother of Illusion borítójára, akkor akár az occult rock is eszébe juthat. Az elég bizarr, kvázi ronda képért nem Simon-Mazula Tibort kell okolni, hisz ő csak továbbgondolt egy 1500-as keltezésű Albrecht Dürer rézmetszetet. Melynek címe: Kost fordítva meglovagló boszorkány. Az érdekesség kedvéért be is illesztettem ide. Nyilván Tibor más technikával dolgozott, de alapvetően követte az eredeti művet. Azért az a piros bikini sokat dob az összképen! 😀
Egyébként a festmény színvilága és abszurd volta miatt nekem a napjainkban újra aktuális Mad Max univerzum is beugrik.
A The Trousers zenéjében viszont nincs semmi madmaxes! Ugyanis dalaikból szinte árad a pozitív energia. Persze írtak már pályafutásuk alatt súlyosabb, sötétebb nótákat is, de összességében bármelyik korongjukat kezdjük el hallgatni, garantáltan jókedvünk lesz. Nagyon értik, hogyan kell játszani a ’60-as ’70-es évek szellemiségét, miliőjét idéző kortalan, felszabadult, tökös/dögös rockzenét! Előző lemezük, a 2013-as Freakbeat több, már-már metalos keménységű számot tartalmazott. A Mother of Illusion viszont érzésem szerint maximum hard rockig kúszik a „keménység-mérőn”. Viszont elmondható, hogy ez a friss, 10 dalos, bő 37 perces opusz minden eddiginél fogósabb dalokat vonultat föl. Gyakorlatilag sláger követ slágert. Azon zenehallgatók számára, akik a „csupán” szórakoztató muzsikákat szinte alantasnak tartják, valószínűleg nem fog túl sokat jelenteni a The Trousers. Jómagam viszont szeretek szórakozni zenehallgatás közben, úgyhogy a korong minden percét élvezem!
A Buckley Funeral Home nyitja a lendületes nóták sorát. A refrén alatt hallható Csányi Rita háttérvokalizálása és Derecskei Zsolt Hammondozása. Ők a későbbiekben is fel-feltűnnek. Koncerteken szintén ki szokták segíteni a srácokat. Másodikként csendül fel a Gunslinger. Amiről minden Stephen King-rajongónak eszébe kell jusson a Mester Setét Torony-ciklusa. Hisz a regényfolyam első részének eredeti címe: The Dark Tower: The Gunslinger (magyarul: A Setét Torony: A Harcos). Pöpec kis dal, csakúgy, mint a Hysterical Route, aminek kezdő grúvjai ülnek, aztán a verzéknél, ahogy a szóvégeket elnyújtja Kőváry Zoli, Mick Jagger alakja elevenedik meg lelki szemeim előtt. Hihetetlen, de még az első két számnál is hatalmasabb sláger ez. Ha már szóba került a higanymozgású legenda, akkor a Cool Operator versszakai, Cs. Szabó Zoli húzós, de kőegyszerű ütései még Stones-osabbak. A refrénje viszont engem a stoner guru, Fu Manchu dolgaira emlékeztet. De az előtte vágtázó Break Your Mind sem kutyafüle! Kérem szépen ilyen az, amikor a dal címének ismételgetése funkcionál refrén gyanánt és még sincs hiányérzetem!
A címadó szerzemény aztán kicsit sötétebb vizekre evez. Megidézi ugyanis a Black Sabbath világát. Nem annyira az első 5 lemezükét, hanem én a játékosabb, sokak által már lesajnált Sabotage/Technical Extasy/Never Say Die zeneiségét vélem felfedezni.
Egyértelműen a lemez egyik csúcspontja ez a nóta!
De nem vesézem ki részletesen a hátra lévő tételeket, csak röviden közlöm, hogy a Sonic Desert-ben hallani egy kis szaxijátékot, a záró A Different World pedig elég grunge-os riffel indít és szerintem végig átitatja a kockásingesek zenei öröksége. Ahogy az elején Zoli belekezd az éneklésbe Chris Cornell sem csinálná jobban!
Az album hangzása is teljesen okés, nyersebben, koszosabban szól, mint anno a Freakbeat. A muzsikusok játéka feelinges, Zoli és Peti gitártémái tetszetősek. Számomra mindig örömteli az itt többször felbukkanó slide-technika alkalmazása. Nem virgázzák szét a dalokat, ez a műfaj nem arról szól, de érezni, hogy urai hangszereiknek. A ritmusszekció szintén példás teljesítményt nyújt. Cs. Szabó Zoli dobjai és Iliás Ádám bőgője biztosítják a masszív alapot, megadják a zene húzását, lüktetését.
Egyszóval: atomjó lett a The Trousers friss lemeze, mindenkinek tudom ajánlani! Remélem, hamarosan eljutnak Egerbe is a fiúk, mert szívesen megnézném mire képesek élőben! 🙂
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
