Kvelgeyst
Alkahest (2019)
    Minden embernek megvannak a maga rigolyái és problémái, nekem például van egy igazán furcsa, amit én csak nyár eleji depressziónak nevezek. Persze semmi komoly, gyógyszeres kezeléstől messze állok, de amint beüt a hőség, legalább egy hétre szükségem van az aklimatizálódáshoz, még akkor is, ha még tavasszal is előfordultak meleg napok. Ilyenkor függöny behúzás, ventilátor pörgetés és hatalmas elhatározások, hogy miket fogok véghez vinni a világtól elvonultan. Persze a magány iránti vágy a kreatív énemet is maga alá temeti, így marad a zenék töménytelen fogyasztása és a sok eskü, hogy erről, meg arról írok majd cikket, ha lesz időm (persze amikor lenne, akkor meg az elhatározás hiányzik néha). A párom szerencsére már jól tolerálja ezt az időszakot és neki már azt sem kell megjátszanom, hogy csinálok valamit, mert tudja, hogy amilyen gyorsan jött, úgy múlik le rólam ez az állapot és akkor tényleg újra aktív részese leszek a társadalomnak (legalábbis annak a kis szeletkének, ami valóban érdekel). Ebbe a szűk körbe tartozik az olvasóság is, ami tényleg szűkös, de pont ezért érdemli meg, hogy minőségi írást tegyek le elé. Jó íráshoz jó lemezre is szükség van, így esett a választásom a félhomályban legtöbbet forgó Alkahest című albumra, mely a semmiből feltűnő svájci Kvelgeyst zenekar bemutatkozása.
    A három fős csapatot Meister T. basszer, énekes és billentyűs, V. Knüppelknecht dobos és Urgeist gitáros alkotja, akik nemcsak művésznevükben ragaszkodtak a német nyelv megtartásához, hanem a dalszövegeket illetően sem. Aki nem szereti a nyelvet, annak okozhat nehézséget az ismerkedés, de hozzá kell tennem, hogy én sem tartom a legszebbnek a németet, mégsem éreztem egy pillanatra sem zavarónak, hátránynak az album hallgatása közben. Ennek nagyon egyszerű oka van: az Alkahest zseniális zenét rejt magában, a hangulat pedig megkérdőjelezhetetlen.
    A trió hihetetlen változatos formában játssza ugyanis a black metalt, ami a beazonosítható hatások ellenére sem veszít egy leheletnyit sem a klasszikusokok hatásából. Hogy ez mit jelent pontosan, mindjárt kifejtem érthetőbben, amihez viszont muszáj felkoncolnom a dalokat is.
    Itt van például a nyitó Basilisk – Im Angesicht Des Schattenwichts című tétel, ami egy hagyományosnak tekinthető, egyszerű fekete fém harmóniával és középtempóval indít, megmutatva, hogy a hangzás baromi jó lesz az anyagon. Ha jól megfigyelitek ugyanakkor már itt elkezdődnek a huncutságok, amik azonnal kiemelik az átlagból. Néhány hang ugyanis nincs ott, ahol várnánk, ezzel az egész anyag kap egyfajta morbid, disszonáns hangulatot, miközben tényleg csak apróságokról van szó, nem pedig arcba mászó művészkedésről. A rövid ráhangolódás után punkos lüktetés veszi kezdetét és a megszokottnak tekinthető károgás, ami ismét csak pillanatokig marad szokványos. A lemezen mindenki énekel ugyanis: Meister T. károg a legtöbbször, míg társai hol rituális kántálással, hol pokoli hörgéssel egészítik ki a végeredményt. A Basilisk pillanatok alatt emeli magasba a mágia és okkultizmus zászlaját, amit képes veszettebb sebességgel a csúcsra járatni. Megbújik mögöttük az Emperor és a Burzum hatása, miközben képesek frissességet felmutatni.


    A valamivel hosszabb Miasma – Vor Flirrenden Götzen In Stickigen Grotten (csak ezek a címek ne lennének) éles gitárhanggal, rendkívül jól hallható és feszes basszussal érkezik utána. A kezdetben monoton dal szép lassan széthullik és már-már progresszív hatást keltő őrületbe fordul át, ahol ismét az apró részletekben bújnak meg az igazi értékek. Megenged magának egy zseniális lassulást is, amibe valósággal belerobban az őserőtől duzzadó metal. Az In Der Hölle Trieft Der Gran konkrétan death/doom metalként indul, aminek az eddig háttérben dolgozó szintetizátor megerősödése ad egy beteges hangulatot. A mély hörgés mellett a narráció úgy hangzik benne, mint ha az Ördögűző című filmből vágták volna ki a megszállott csaj eltorzult hangját, így aztán garantált a horror és a hidegrázás. A misztikum kiteljesedése után a Demiurg – Denaturierung Holobiont a klasszikus heavy metal menetelést hivatott visszacsempészni a black metalba, a gyomorforgató sikolyok pedig monumentálissá emelik a keletkezett káoszt. Ez az album leghosszabb és talán legsötétebb tétele, ha egyáltalán ilyen szempont szerint lehet sorrendet állítani, mivel a címadó sem vall szégyent e tekintetben, hiába a rövidebb játékidő. A kiadványt a sejtelmes szinti szőnyegben tetszelgő Sefiroth – Schalenleib Des Welten-Alls zárja lassú tempóval és bizarr, színpadias hangulattal, valamint sok olyan hanggal, amit nem szeretnénk magunk mögött hallani egy magányos esti séta közben.
    Az összesen 37 perces anyag igazán egyszerűnek, könnyen hallgathatónak tűnik, ami igaz is rá, viszont minden bizonnyal megosztó lesz a műfaj kedvelői között is. A teljesen átlagos megoldások alatt ugyanis rengeteg apró mozzanat gondoskodik arról, hogy a végeredmény másnak, torznak és egyedinek hasson, amit vagy hajlandó valaki kihalászni a fülével, vagy átsiklik felette. Nekem sokadik hallgatásra is akadnak fenn a hallójáratomon olyan hangok, amelyeket korábban nem vettem észre és már a tény, hogy ezekre vadászhatok, bőséggel megszerettette velem ezt az albumot.

Kvelgeyst_Alkahest_2019
Kiadó:
Stílus:
black metal
Értékelés:
 
Pont
: 10 / 10
 
Külalak
: Igényes
 
Hangzás
: Kiváló
Dalok:
1.Basilisk - Im Angesicht des Schattenwichts (06:22)
2.Miasma - Vor flirrenden Götzen in stickigen Grotten (07:27)
3.In der Hölle trieft der Gran (05:55)
4.Demiurg - Denaturierung Holobiont (07:41)
5.Alkahest - In Schall und Rauch zerflossen (04:29)
6.Sefiroth - Schalenleib des Welten-Alls (05:00)
Írta:
boymester
2019. június 29., szombat, 15:34
Facebook:
Ossuaire - Premiers chants (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 14., vasárnap, 12:41
This Gift Is a Curse - A Throne of Ash (2019)
Kritika, Eroen @ 2019. július 3., szerda, 18:39
Ethir Anduin - Loneliness of My Life (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 3., szerda, 10:43
Feretrum - In the Eternal World (2019)
Kritika, boymester @ 2019. július 2., kedd, 10:51
Ode - To The Lucanian Forest (2018)
Kritika, boymester @ 2019. július 1., hétfő, 16:14
Koncertek
FEZEN Fesztivál 2019
július 24.,
MÁV Pálya
Neurosis, Yob, Negative Approach, Kowloon Walled City
július 24., 18:30,
Akvárium Klub
Iggy Pop, Cruel Hearts Club, Black Bartók
július 24.,
Budapest Park
Skunk Anansie, Holy Chicks
július 31.,
Barba Negra Track
továbbá
© 2001-2019 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.072 seconds to render