Needless
Heresy

(Zenekar • 2019)
boymester
2019. július 14.
0
Pontszám
10

   
     Nem én vagyok a niklai remete, de a forgács szerkesztőségének azt a kis szeletkéjét erősítem, akik nem egy-egy nagyárosban, esetleg annak közvetlen vonzáskörzetében élik hétköznapjaikat. Ezért van az, hogy egy cikk után nekiindulok, hogy átsétáljak a falu másik végébe, hátha még nyitva találom a vegyesboltot, később pedig azon bosszankodom, hogy mennyi kárt okozott a konyhakertünkbe szokott őzike, aki már a hangos metal zenére is csak fülbillegtetéssel válaszol. 1000-3000 fős falvak vesznek körül és épp ezért hihetetlen számomra, hogy a Needless zenekart is egy viszonylag apró településhez, Dánszentmiklóshoz lehet kötni. Farrrkas kolléga megelőlegezte nekik bizalmát, miután megvizsgálta közelebbről The Dark Spirit Of Ages című EP-jüket és néhány év elteltével most ezt sikertült készpénzre váltaniuk. Odáig fajult a dolog, hogy hiába tartom magam alkalmi thrash fogyasztónak, a Heresy címmel ellátott debütálást szemrebbenés nélkül oda sorolom az év eddigi legjobb teljesítményeihez, ami a műfajt illeti, méghozzá nemzetközi szinten. Idén a Critical Defiance, az Inculter és a Violblast emelte magasra a lécet a thrash aprítások egén nálam (persze messze még az év vége), arra pedig, hogy mellette a piros – fehér – zöld lobogót fogom kitűzni gondolatban, semmiképp sem kötöttem volna fogadást. Pedig ez a helyzet: a Heresy egyszerre hagyománytisztelő és modern, kézzel fogható ötletek sokaságával, amiket egytől egyig sikerült lefordítani a zene nyelvezetére.


    A zenekar egyébként 15 éve formálódik és tervez, szervez, munkálkodik a hazai színtérben, amihez képest egy bőven megkésett bemutatkozásról van szó, de azt hiszem mindannyian sejthetjük, sőt tudjuk, hogy milyen esélyekkel indul el a siker felé vezető úton egy vidéki zenekar Magyarországon. A minőség a legkevesebb, amit bárki figyelembe vesz egy olyan közegben, ahol az extrém zenére olyan furcsán tekintenek, mintha az ördögtől származna és minimum félbolondnak kell lenni az élvezetéhez. A Needless death metal elemekkel tarkított durvulásait szinte bele sem tudom képzelni egy ilyen közegbe, így csak gratulálni tudok a lemez létrejöttéhez még ennyi idő után is, mert biztosan rengeteg idő, kitartás és áldozat vezetett ahhoz, hogy ma meghallgathatjuk ezeket a dalokat.


    Az igényesség azt hiszem már a borító megpillantásakor bizonyossá válik, mivel a zenekari logón túl egy szeletet kapunk az anyag koncepciójából is (az alkotás egyébként Maximilian Wagnerhez kapcsolódik, aki a Cursedhand Art név alatt tevékenykedik és nem egy black, death anyagon mutatta már meg tehetségét). Az emberiség a története során rengeteg mindent elhitt, sok mindent istenített és elvetett az évezredek alatt, aminek mára egy része már csak történelem órákon kerül elő érdekesség képpen, más része pedig az élő kultúra, kultúrák része. A különböző legendák, mitológiák és vallások azonban gyakran mutattak közös elemeket, rokoni kapcsolatokat is, ezekre támaszkodva idézi meg nekünk a Heresy a letűnt idők szellemeit, filozófiáját és hiedelmeit. A Gyulán rögzített anyag kegyetlenül dörren meg mind a nyolc tétel alatt, melyek során bepillantást nyerhetünk Babilon bukásának történetébe, ízelítőt kapunk a buddhizmusból és természetesen megjelennek az inkvizíció rémtettei is. Ha részletesen érdekelnek a dalok mögötti jelentések, mindenképp kattintsatok ide egyet, mivel a zenekar maga is bemutatja ezeket a dalokat és szó szerint nincs értelme idemásolnom az egész történetet…. A leírás alapján is egyértelmű, hogy minden tétel fontos helyen szerepel az alkotók életében, amihez elhivatottan, kiemelt tisztelettel nyúltak és addig csiszolgattak, míg el nem érték mai formájukat. Ezeknek a zenészeknek a lelkében tombol a tűzvihar és ezt megosztják velünk maradéktalanul. 


    A keleties dallamok, a sötét atmoszféra, az időnként bekacsintó black metal és a rendkívül szórakoztató zenei aláfestés nemcsak a legjobb hazai anyagok közé repítik szerintem a Needless nevét és nagyon remélem, hogy a bíztató szavak (ahogy észrevettem, nemcsak tőlünk) új lendülettel is ruházzák felruházzák a csapatot. Ez segíthet, hogy ne kelljen újabb 15 évet koplalnia a magyar közönségnek egy ilyen színvonalú death/thrash kiadványért. A dalról dalra meglepetésekkel szolgáló témák, a kíméletlen lendület és a kézzel fogható profizmus csak egy beteg világban képes észrevétlen maradni, ami megérett a pusztulásra. Bízzunk benne, hogy nem ilyenben élünk. Az albumot meghallgathatjátok a zenekar bandcamp oldalán is. 

Depeche Mode Depeche Mode
március 25.