Onoskelis

Good For Two (2020)

Létezik egy Salamon királynak tulajdonított testamentum, melyet az egyház soha nem fogadott el vallási dokumentumként, mégis rengeteg kapcsolatot ápol az Ószövetséggel. Mai vizsgálatok alapján ez az írás biztosan nem köthető a királyhoz, hiszen valamikor a korai középkorban született (ahogy egyébként más szent írások is) és így hivatkozik ősi, azóta megsemmisült dokumentumokra. A szöveg igazán képes feladni a leckét a történészeknek, mivel valóban találtak olyan, jóval régebbi szövegmaradványokat, melyek az eredetiségét hivatottak alátámasztani.

Salamon testamentumának legérdekesebb része a démonokkal foglalkozó rész, melyben a király úgymond “interjút” készít a démonokkal azok szándékairól és szokásaikról. Rengeteg túlvilági lény hozható párhuzamba egyéb írásokkal, de akadnak olyan, feltételezhetően valóban ősi eredetű nevek is, melyek csak ebben a dokumentumban maradtak fenn. Ilyen például Onoskelis, aki a szöveg szerint szarvakkal rendelkezik, kecske lábakon jár, de alapjában véve egy gyönyörű, csábításra képes hölgy. Nem mellesleg a sötét barlangok mélyén szered rejtőzni, szunnyadni, ahonnan időnként előmerészkedik egy-egy férfi lélek learatása céljából. Áldozatait rendszerint vagy megfojtja álmában, vagy lassanként veszi el a józan eszét úgy, hogy szépségének megszerzése céljából mindent kizsarol az illetőtől.

Furcsa módon a svéd stoner rock/metal zenekar, akik ezt a nevet választották maguknak sem a démon szépségét, sem földalatti rejtekhelyélt nem tartották tiszteletben legújabb, Good For Two címen megjelent anyaguk borítóján. Különösebben nem jelenik meg sem az okkultizmus, sem a misztikum, azonban kapunk helyette egy finoman megmunkált, hangszeres tekintetben szórakoztató sivatagi háttérzenét. A bónuszokkal órás játékidő fölé emelkedő lemezen Morghotto Dunedweller énekes/gitáros, Tom Bombossy dobos és Williamaestro basszer vesznek részt már a kezdetek óta. A laza stonerkedéshez tehát bőséggel adott az összeszokás, de ez már az első dalban nyilvánvalóvá is válik a play gomb megnyomása után. Kalandos, szórakoztató dalként jelenik meg a Think Machine, akárcsak a többi tétel. Egyszerű, de több rétegből felépülő, fejlődni és változni képes szerzemények sokasága érkezik hol funky, hol klasszikus stoner riffelés, hol hard rockos beütéssel, de még a blues sem áll távol tőlük (Satan Is Slow). Hatásként mindenképp érdemes olyan csapatokat megemlítenem, mint a régi Clutch, a Greenleaf vagy a női énekest felvonultató Devil Electric.

A hosszú lemez első felében akad pár slágeresebb produkció 4-5 perces játékidővel (Axegang, Hitch A Ride To Hell), amiknek igazából csak az ének tud némi határt szabni. Morghotto hangja időnként érdekes és kellemes, máskor pedig teljesen jelentéktelen, sőt van néhány pillanat a lemezen, amikor inkább zavaró. Viszont a változatosságra való törekvés ezek ellenére is egyértelmű és dicséretes.

Az a helyzet, hogy nagyon sok hasonló anyagot hallhattunk már ahhoz, hogy különösebben méltathassam a zenekar teljesítményét, de amit csinálnak, azt minőségi módon teszik. Stílusán belül változatosnak, érdekesnek mondható néhány megoldás, ugyanakkor ez a bőséges játékidő nem igazán indokolt. Gyorsan unalmassá váló, háttérzeneként azonban kellemesnek mondható anyag lett a Good For Two, amit teljes egészében meghalltathattok a csapat bandcamp oldalán.

június 04.,
június 22.,
június 23.,
június 25.,
június 28.,
június 30.,