Létezik egy Salamon királynak tulajdonított testamentum, melyet az egyház soha nem fogadott el vallási dokumentumként, mégis rengeteg kapcsolatot ápol az Ószövetséggel. Mai vizsgálatok alapján ez az írás biztosan nem köthető a királyhoz, hiszen valamikor a korai középkorban született (ahogy egyébként más szent írások is) és így hivatkozik ősi, azóta megsemmisült dokumentumokra. A szöveg igazán képes feladni a leckét a történészeknek, mivel valóban találtak olyan, jóval régebbi szövegmaradványokat, melyek az eredetiségét hivatottak alátámasztani.
Salamon testamentumának legérdekesebb része a démonokkal foglalkozó rész, melyben a király úgymond „interjút” készít a démonokkal azok szándékairól és szokásaikról. Rengeteg túlvilági lény hozható párhuzamba egyéb írásokkal, de akadnak olyan, feltételezhetően valóban ősi eredetű nevek is, melyek csak ebben a dokumentumban maradtak fenn. Ilyen például Onoskelis, aki a szöveg szerint szarvakkal rendelkezik, kecske lábakon jár, de alapjában véve egy gyönyörű, csábításra képes hölgy. Nem mellesleg a sötét barlangok mélyén szered rejtőzni, szunnyadni, ahonnan időnként előmerészkedik egy-egy férfi lélek learatása céljából. Áldozatait rendszerint vagy megfojtja álmában, vagy lassanként veszi el a józan eszét úgy, hogy szépségének megszerzése céljából mindent kizsarol az illetőtől.
Furcsa módon a svéd stoner rock/metal zenekar, akik ezt a nevet választották maguknak sem a démon szépségét, sem földalatti rejtekhelyélt nem tartották tiszteletben legújabb, Good For Two címen megjelent anyaguk borítóján. Különösebben nem jelenik meg sem az okkultizmus, sem a misztikum, azonban kapunk helyette egy finoman megmunkált, hangszeres tekintetben szórakoztató sivatagi háttérzenét. A bónuszokkal órás játékidő fölé emelkedő lemezen Morghotto Dunedweller énekes/gitáros, Tom Bombossy dobos és Williamaestro basszer vesznek részt már a kezdetek óta. A laza stonerkedéshez tehát bőséggel adott az összeszokás, de ez már az első dalban nyilvánvalóvá is válik a play gomb megnyomása után. Kalandos, szórakoztató dalként jelenik meg a Think Machine, akárcsak a többi tétel. Egyszerű, de több rétegből felépülő, fejlődni és változni képes szerzemények sokasága érkezik hol funky, hol klasszikus stoner riffelés, hol hard rockos beütéssel, de még a blues sem áll távol tőlük (Satan Is Slow). Hatásként mindenképp érdemes olyan csapatokat megemlítenem, mint a régi Clutch, a Greenleaf vagy a női énekest felvonultató Devil Electric.
A hosszú lemez első felében akad pár slágeresebb produkció 4-5 perces játékidővel (Axegang, Hitch A Ride To Hell), amiknek igazából csak az ének tud némi határt szabni. Morghotto hangja időnként érdekes és kellemes, máskor pedig teljesen jelentéktelen, sőt van néhány pillanat a lemezen, amikor inkább zavaró. Viszont a változatosságra való törekvés ezek ellenére is egyértelmű és dicséretes.
Az a helyzet, hogy nagyon sok hasonló anyagot hallhattunk már ahhoz, hogy különösebben méltathassam a zenekar teljesítményét, de amit csinálnak, azt minőségi módon teszik. Stílusán belül változatosnak, érdekesnek mondható néhány megoldás, ugyanakkor ez a bőséges játékidő nem igazán indokolt. Gyorsan unalmassá váló, háttérzeneként azonban kellemesnek mondható anyag lett a Good For Two, amit teljes egészében meghalltathattok a csapat bandcamp oldalán.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
