A belső világunk ködbe burkolt mezein bolyongva néha szükség van egy lámpásra, mely utat tör a homályba, mikor lezárul életünk egy szakasza, de az új lehetőségek kapui még nem nyíltak meg (vagy éppenséggel meg sem mutatták létüket). Makó Dávid (ex-Stereochrist/HAW) The Devil’s Trade szólóprojektjének, a The Call Of The Iron Peak című harmadik lemeze után lezárult egy művészi szakasz. Az idén július 14-én megjelent Vidékek vannak idebenn nagylemez is egyfajta lámpás, mely kíséri a The Devil’s Trade muzsikáját egy új ihletett állapotba és nem utolsó sorban átvezető egy új zenei fejezethez. Elviekben az előző két albummal együtt trilógiát alkotva lett volna ez az album egy utolsó állomás. A Muzsikus elmondása szerint viszont ez már valahogy nem illeszkedett ebbe bele, ugyanakkor teljes mértékben nem is szakít a korábbi hagyományokkal. Az új korong egy aláfestő zene a köztes állapot terében megrekedt lelkeknek, akik éheznek arra, hogy alkalmazkodjanak az új valóságunkhoz és tovább fejlődjenek az őket kívülről megbéklyózó határokon.
Bár művészünk továbbra is hű szólóművészi gyökereihez – hogy a sötétség és a szépsége zsigereibe vágó dallamait egyedül közvetítse, – szüksége volt univerzumának a kibővítésére. Így az új lemez kapcsán a The Devil’s Trade már együttessé nőtte ki magát, egykori zenekaritársával Binder Gáspárral (dob) és élőben Tóth Gáborral (billentyű) kiegészülve. A Vidékek vannak idebenn a projekt következő zenei fázisát ábrázolja. Ahogy korábban is az ihletettség állapotát megidézve az alkotómunka egy erdei faházba történő elvonultságban vert gyökeret, azonban a tényleges ötletek formába öntése csak ezután kezdődött meg. Annak ellenére, hogy a lemez a nyár delelőjén jelenik meg a felvételek előző év októberében zajlottak a Templom stúdióban. A keverés és kiváló maszterelés Szűcs Szabolcs munkáját dicséri. A felvételek során a legvégső dobtémákat Binder Gáspár közreműködésével rögzítették, mindent mást Dávid írt és játszott fel. A 2020-ban megjelenő kiadványhoz hasonlóan az új alkotás is a Season Of Mist gondozásában látott napvilágot. A neves francia kiadó jóvoltából a projekthez méltó formában kapott a zene fizikai megtestesülést, hogy ezáltal bontakozzon ki előttünk a belső ködökbe burkolt vidék és tárulkozzon fel a széles világ!
Nem kísérlem meg meghatározni a The Devil’s Trade muzsikájának műfaját. Talán a dark folk-blues érdekes kombinációjaként tudnám leginkább körbe írni azt. Ez a zene most szélesebbre tárult, nem utolsó sorban annak köszönhetően, hogy élőbbek és összetettebbek lettek a dalok. Jobban hullámzanak, mozognak a témák. Ennek ellenére nagyon letisztult a zeni összkép. Szerintem ez a Benkő Bálint által készített fekete-fehér borítóról is visszatükröződik. Semmi felesleges sallang, de amit látunk az tökéletes reprezentációja annak, amit a felvételen hallunk. A zenei tónusokban karakteresen képviselteti magát a súlyosabb, doomos atmoszféra is (csak példának okáért: a Vidékek vannak idebenn, vagy a Liminal nevű tételeket megemlítve). De mindet összevéve számomra az egész korong egyfajta összetartó hangulati víziót és zenei képet festett meg, amit talán az ambient muzsikáknál szoktam tapasztalni, hogy a zene katarzisa az az ütőérzet, ami a teljes lemez végső lecsengése. Azonnal magával ragadt: az a lemez hangulata és tapintható a szerzeményeken a belső világ kivetülése, hiszen a lemezt egy nagyon bensőséges atmoszféra lengi körül, a magyar szövegek pedig telitalálatnak minősülnek. Természetesen ez adódik a felhasznált népdal forrásából is (pl. az album keretét adó moldovai népdal az „Én felkelék…”, vagy az erdélyi „Fordulj kedves lovam…”), de üdítő volt hallani azt is, hogy maga a lemez címadó, egyben legjobb dala is saját nyelvünk pompáját öltötte magára. Sajnos a magyar néphagyomány és nyelv szépsége gyalázatosan háttérebe lett tolva, pedig öröm lenne végre a felszínre hozni és bemutatni valódi hagyományaink kimeríthetetlen kincsestárat. Ezért nagy elismerésem Makó Dávidnak, aki a Thy Catafalque mellett szintén megmutatja, hogy igenis megállja a helyét a nyelvünkön megszólaló underground muzsika a nemzetközi színtéren is!
Ezek a szövegek Makó Dávid kiváló énekhangján még inkább ízesen szólalnak meg. A Zenész az ének mellett továbbra is óvó gonddal kezeli a gitárokat, bendzsót, hogy azok méltóan szolgálják a szerzeményeket. A vaskos, doomos témák mellett a merengő, lágyabb tónus is képviselteti magát a korongon például a Clear Like the Wind személyében, amit kifejezetten imádtam (elfért volna még egy ilyen dal a kiadványon.) De a blues-os/folk-country atmoszféra sem marad el az All Kings Must Fall személyében, Engem ez a nóta egy kicsit kizökkentett az album folytatólagos merengő, befelé forduló hangulatából. Valahogy nem igazán éreztem ide valónak. Számomra ez volt az lemez kapcsán az egyetlen bizonytalan pont, annak ellenére, hogy a nóta nagyon stabil szerzemény. Ami viszont plusz színt adott az Binder Gáspár dobtémái. Ezért akárhogy is van, de az élő dob együtt mozog a zenével és élettel tölti meg az ütemeket. Nem utolsó sorban komoly súlyosságot is kölcsönözve nekik (pl. a Flashing Through the Lack of Light ítéletet hirdető taktusai). A billentyűs részekkel kiegészülve a zenei atmoszféra univerzuma még jobban kitágult. Ott vannak ezek a finom hangok az ének és húros hangszerek, a ritmusszekció alatt és éteri módon tölti fel az ezen hangszerek közötti teret.
Őszintén, nem mondhatom, hogy szorosan közel állt volna hozzám a The Devil’s Trade eddigi munkássága, nem is nagyon követtem eddig nyomon azt, de az új lemez áttörte ezt a gátat. Ténylegesen sikerült megszólítania, mind zeneileg, mind szövegileg egyaránt. A korong muzikalitása is odaszögezi az ember figyelmét a hallgatni valóra. Személy szerint, nagyobb lépésnek könyvelem el a Vidékek vannak idebenn-t, mintsem egy zenei átmenetet a múlt és a jövő fázisa között. A muzsikosok remek összhangban működnek együtt és ez a nóták összhatásán is érződik. Úgy gondolom, hogy azzal, hogy a The Devil’s Trade zenekarrá alakult Makó Dávid legjobb zenei döntését hozta meg, azonban a felvétel minősége, a stúdió munka és a zenei mű összességében teszi teljessé ezt a remek kiadványt.
Feltettem a promóanyagot a lejátszómra és kivittem magammal egy késő, de ragyogó július eleji délutánra a Margit-szigetre ízlelgetni, hogy ötleteket merítsek az anyag írásához. Noha a nyári meleg még éreztette az erejét, de már a fák kezdték felvenni a lemenő naplemente arany-réz színű árnyalatait és egyre hosszabb árnyékokat kezdtek vetni a pompás virágokra, smaragdzöld fűre. Éreztem, hogy ez az anyag tényleg súlyos, nehéz, de ennek ellenére mégsem lehúzó. Nagyon is ott van benne ez a nyári fény is, ami végső soron felemel! A lemez hibátlanul működik, és elbűvölő pillanatai vezethetnek át minket a lelkünkre nehezedő sűrű ködfátylán át a fénybe!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
