Unaussprechlichen Kulten
Häxan Sabaoth

boymester
2024. január 12.
0
Pontszám
9

Vannak csapatok, akik kiadnak egy bemutatkozó lemezt, stílust teremtenek, híveket szereznek és jobb híján ezt lovagolják pályafutásuk végéig, mások a lassú fejlődésre esküsznek, de akadnak olyanok is, akiket egyszerűen nem fedeznek fel soha. Rohadt nagy a választék, gyakorlatilag lehetetlen feladat lenne kiismerni a mai metal színteret. Így simán belefuthatunk ezer éves zenekarokba, akik bizony már letettek ezt-azt az évtizedek során, mégsem hallottunk róluk. Én így jártam a chilei, nevében már nem sok jót ígérő Unaussprechlichen Kultennel, akiknek hatodik nagylemeze landolt a promós fiókunkban. Annyit előljáróban, hogy ez egy, a hazájában kult státusznak örvendő death metal horda, akiknek konkrétan 1997-ig nyúlnak vissza a gyökerei. Pályafutásukat Spawn néven kezdték, majd ebből alakult ki a már említett csodálatos, műértőknek sokat mondó új név. A kezdeti demós lendület sem tartott ki sokáig, így jó hat év kellett nekik a bemutatkozó lemezhez, amit viszonylag gyorsan követett a második (People Of The Monolith, 2008), hogy aztán újra és újra megvárakoztathassák rajongóikat. Persze nem érdemes annyira többes számról sem beszélni, mivel maga a projekt leginkább Joseph Curwen agyszüleménye, aki a kezdetektől fogva pengeti a gitárt és gondoskodik a megfelelő hörgésről a zenekarban. Mellette számtalan tag megfordult az évek alatt, rajta kívül talán Butcher Of Christ (Exterminate, Plague, Communion) mondható oszlopos tagnak, aki a debütálás óta üti a bőröket. Jelen korongon még Herbert West játékát hallhatjuk. Ha a többieké nem is, de az ő neve már biztosan ad némi támaszpontot a fő inspirációt illetően…

Ugye a banda neve is egy H.P. Lovecraft utalásként fogható fel, szóval a chilei horda halálfémjében bizony a csápos lények és a kozmikus horror, az okkultista tanok játsszák a főszerepet. Ebben természetesen már semmi új nem található, de az biztos, hogy ennyi év alatt alaposan beleásták magukat a megfelelő irodalomba és a hangulatot sem veszik félvállról. Nem is az újdonság az, ami megkapó az Unaussprechlichen Kulten zenéjében, hanem pont annak konzekvens mellőzése. Old school death metal ez, ahol nemcsak a 90-es évek dögletes mocsarát tapossuk, de a heavy metal gyökerek is elő-elő bújnak rejtekhelyükről, hogy pár gitárszólóval hozzájáruljanak a végeredményhez. Szükség is van rájuk, mert maga a lemez egy igazán érdekes kettősséget hordoz magában, ami nem teszi könnyűvé az emészthetőségét. A melodikus jellegű szólók mellett régi vágású, de kifejezetten sötét és disszonáns riffek sorozatával találhatjuk magunkat szemben, ezekből pedig úgy árad fokozatosan a gonoszság, mint a meggyújtott füstölőből az illóolajok. Szép lassan kúszik a bőrünk alá a produkció és egyértelművé válik, hogy a zenekar a maga sajátos, puritán módján is képes megidézni olyan démoni jelenléttől bűzlő világot, amit sokan jóval összetettebb korongoktól várnának.

A rituálék hangulatát keltő közjátékok, a kimondottan agresszív dob, a különféle kiállások, monumentális robbanások és már-már black metalos zúzdák bőséggel le tudnak kötni a műfajában annyira rövidnek nem mondható 43 perces játékidő alatt, ez pedig egy soklemezes bandától nem kis teljesítmény. a zenéhez tökéletesen passzol a mutatós borító is, ami egyszerre árasztja magából az ősi puritánságot és az ördögi káoszt (Rodrigo Pereira Salvatierra munkáját láthatjuk egyébként, aki egyre elfoglaltabb grafikusművésznek bizonyul…). A játékidőn egyébként 7, átlagosan 6 perces tétel osztozik, melyek közül különösebben kiemelni nem tudnék egyet sem, a minőség közel egységesnek mondható. Személyes kedvenc azért akad, ez pedig a záró Die Teufelsbücher, ami a maga 8 percével a legkomplexebb dal a lemezen és gyakorlatilag felvonultatja a kiadvány teljes eszköztárát. Egyetlen negatívum gondolatom is innen ered ugyanakkor: az album némileg repetitív, kell hozzá egy alaphangulat. Viszont ha ez megvan, akkor nehéz benne hibát találni.
Visszamenőleg biztosan fel fogom fedezni magamnak az Unaussprechlichen Kulten albumait, mert a Häxan Sabaoth bizony remek death metal nyitány lehet a 2024-es évhez. Ha eddig nektek is kimaradtak, akkor hangolódjatok velük a hivatalosan február 2-án érkező friss kiadványhoz!


Hell Vill #19 Hell Vill #19
június 13.
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.