Még észbe sem kaptunk és ismét megjelentek az év végének a közeledtét jelző ünnepek művi giccsfényei. A konzumközpontú világ számára világítótoronyként hirdetik: „ugyan, nincs itt semmi baj, tessék csak megnyugodni és megtölteni a kosarat az agyon reklámozott, sokadik műanyag ócskasággal„. Erősen rácáfolva az ünnepeknek egyébként valóban jelentőségteljes és bensőséges mivoltára. Mit is lehet tenni ilyenkor, ha nem szeretnénk mi is a maradék idegrendszerünket vagy kevés megtakarításunkat Mammonnak áldozni? Ilyenkor tudnak igazán felértékelődni a valódi underground muzsikák, különlegességek, finom és nem szokványos fogások. Ezek szükségességét csak tovább mélyítik az egyre rövidülő nappalok, hol a napfény igen ritkán látott vendég. Ezért ebben az ismertetőben hasonló lelkületű zenerajongó társaim koporsóba zárt lelkébe engednék be ezzel egy kis fényt. No, nem ígérem, hogy ez a fény barátságos, vagy éppen kellemesen simogató lesz. Pedig mindkettő erénnyel éppen úgy rendelkezik, mint eklektikus módon az árnyak minden aspektusával. De mint tudjuk, fény nélkül a sötétség sem létezik.
Egy éles váltással vonjuk vissza a figyelmünket a rogyásig megtelt üzletek polcairól és a hazug giccsparádétól. 1987-ben vagyunk, amikor egy fiatal zeneszerző, művésznevén Mr. Doctor (20 évig sikeresen titkolt valódi neve: Mario Panciera, művészneve pedig a klasszikus Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ból származik) olyat alkotott Devil Doll együttesével, amivel örökre bevéste magát az igazán underground muzsikák zenei nagykönyvébe. A zenekar tematikája a ’20-30-as évek rémfilmjeinek világában bontakozott ki. A nagyzenekari betétek, kórusok, goth és kísérleti rock elemek egyaránt uralták elképzeléseiket. Gondoljunk csak bele, ez egy olyan időszak volt, amikor sorra bontakoztak ki a súlyosabbnál súlyosabb zenei irányzatok. A művészvilág szinte felrobbant a kreativitástól. Ebben a Devil Doll az élen járt. Sajnálatos módon a formáció négy album után feloszlott. Talán a leggrandiózusabb művük a Dies Irae (1996) címet viselő utolsó nagylemez volt. „Haec Verba Audi: Vitam Aeternam!” hallatszott a grandiózus mű egyik sorában. Ezzel a hosszú, de korántsem lényegtelen felvezetővel kanyarodnék rá az ismertetőben szereplő zenekarra.
Jelesül az imént említett idézetben szereplő „Vitam Aeternam” (Örök élet) a formáció neve. Annak ellenére, hogy széleskörű zenei irányzatokat és hatásokat (Mike Patton, Leprous, Ulver, Manes, Pain of Salvation, Sleepytime Gorilla Museum, Devin Townsend, Vulture Industries és az Arcturus) jelölnek meg mégiscsak leginkább a Devil Doll zenei örökségének fáklyáját viszik tovább. A banda szintén egy nemzetközi kísérleti-zenei projektként jött létre. A formációt Jake Rosenberg (Desperate Machines, In Progress), Râhoola (A Flying Fish) és André Aaslie (Funeral, Profane Burial, Images At Twilight, Abyssic, Gromth, Woodwindz, Omnia Moritur) alkotja. Az egyediség igéjét zászlajára tűzve az elektronikus, indusztriális, klasszikus, filmzenei, heavy metal, progresszív rock, sőt még pop elemekkel is ötvözi a muzsikáját. A Vitam Aeternam eddig a 2020-ban kiadott The Self-Aware Frequency-vel és az idén májusban napvilágot látott Revelations of the Mother Harlot címet viselő nagylemezekkel büszkélkedhet.
Az új album tematikáját tekintve: az örök megújulás és a személyes elszámoltathatóság témáit dolgozza fel egy pusztuló, technokrata társadalom szemüvegén keresztül, amely a régi, pusztító módszereihez kötődik. Feltárja a természetbe ágyazott titkokat: egyetlen igazi Anyánkat, minden élet adójának és elvevőjének. A téma feldolgozásának során érdekes eszközökkel éltek. Az idézetekkel, metaforákkal, személyes meglátásokkal és allegóriákkal összegyűjtött album visszatérő archetipikus alakokkal segíti a bonyolult mesélést, akik mérföldkőnek számítanak ennek a halál és újjászületésnek a témájával kapcsolatos elbeszélésben.
A már említett etalon zenéjének koncepciójához hasonlóan a banda szintén egy teljes egységként kezeli a muzsikáját. Noha a felvétel tagolt, összességében egybefüggő produkcióról beszélhetünk, ahol a trackek közötti váltások észrevétlenek. Nem bonthatók meg és nem is beszélhetünk külön-külön szerzeményekről. A Revelations of the Mother Harlot egy teljes egészet alkotó zenei mű. Úgy kell kezelni, mint egy grandiózus, roppantul színes és hullámzó zenei színdarabot (szándékosan kerülve a lekicsinyítő musical jelzőt). Itt igen is éteri magasságok vannak, amit komoly zuhanás követ. A muzsika rengeteg irányzatból merítkezik de ezek nem eklektikusak, hanem nagyon is egymásba simuló összhatással jelennek meg. A hangszerek, kórusok és Râhoola széles spektrumú ének palettája (mely Mr. Doctor énekstílusát idézi) felsejteti bennünk a borzongás, rémület, szépség és mélység alkímiájának minden állapotát. A Devil Doll zeneisége áthatja a felvételt, de ez egyfajta tisztelet. Az egyediség végig jelen van. Az albumon rengeteg vendégzenész működik közre. Például a Devil Doll-ból Bor Zuljan (gitár), Janez Hace (basszus), Musk Ox-ban csellón játszó Raphael Weinroth-Brownet, vagy említhetném Tjodalv-ot (ex-Dimmu Borgir, ex-Old Man’s Child, Susperia Abyssic), aki dobon segítette ki a zenekart. Azonban ez a sor koránt sem teljes. Az akusztikus és elektromos gitárokon kívül egy kis elektronika is kíséri a muzsikát. Jómagam annyira nem kedvelem az elektronikus ütemek, zörejek hangját, de egyfajta kortárs megközelítés szemszögéből igen jól működik. Az előző albumhoz hasonlóan, tisztelgés gyanánt, itt is hallhatunk egy kis utalást a számokban a Devil Doll szövegeire. Számomra ez nagyon kellemes és nosztalgikus érzetet kölcsönzött. Továbbá egyfajta mély tisztelet jelének is betudható.
A Revelations of the Mother Harlot egyértelműen egy magas színvonalú zenei és érzelmi szárnyalás. Hihetetlen hangulatot nyújt ez a produkció. No, nem az agresszív, vérszomjas és pusztító tónusok iránt szomjazó metal rajongók húrjait pengeti (csak a Promethea című tételben van egy kis black metalra hajazó elszabadulás), hanem egy mély utazás, egy groteszk, de gyönyörű, fennkölt színdarab az underground muzsikák színpadán. A hangzás kiváló – bár még várom a CD-ket, de a digitális formátum sem hagy kívánni valót maga után. Nagyon üdvösen fogadtam ezt a 2020-ban felbukkanó formációt, mely igen komoly űrt töltött be számomra. A korong beszerezhető a banda bandcamp oldaláról és fizikai formátumban az ott feltüntetett Crimerecords oldaláról.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hú, ez nagyon érdekes és baromi jól szól!