Eric Wagner
In The Lonely Light Of Mourning (2022)

Megvolt rá az esély, hogy a doom metal egyik leglegendásabb énekesének hangját egy magyar kiadványon hallhassuk utoljára, hiszen a Trouble zenekarral alapvetéssé váló Eric Wagner tavaly bekövetkezett halála előtt még a legutóbbi Magma Rise lemezen vállalt egy néhány szavas vendégszereplést. Azonban Eric hagyatéka egyszerűen nem érhetett így véget. A The Skull és a Blackfinger berkeiben az elmúlt évtizedekben is bebizonyította számunkra, hogy a személyes jellegű, őszinte végzet megszállottja és régóta tervezgetett szólólemezét sem tette parlolópályára, pusztán hosszú idő alatt, a háttérben munkálkodva készíette el. Az In The Lonely Light Of Mourning utolsó simításainál már nem lehetett jelen, de egyértelmű, hogy a korong nem egy kiadatlan dalokból, barátok által összepakolt ötletekből álló emlékanyag, hanem egy tényleges nagylemez, ami az énes pályafutásának kétség kívül képes kellő emléket állítani.

Ehhez az is hozzájárul, hogy Eric egy igazán átfogó kiadványt képzelt el, melyben az egész munkásságára jellemző pillanatok, hangulatok köszönnek vissza. Szinte látnoki módon, mintha sejtette volna a közelgő bajt, összegyűjtötte régi barátait, zenésztársait, akik nemcsak hangszeres játékukkal, de saját ötleteikkel is hozzájárultak ehhez a megismételhetetlen lemezhez, amit első pillanattól az utolsóig átjár egy lemondó, vagy inkább búcsúzó keserédes melankólia. Persze ez az énekes előéletéből adódóan ez nem újdonság, hiszen a búcsúakkord sem lehet más, mint az egész létezését meghatározó doom metal. A legenda gyakorlatilag az új dalok írása, alakítása közben jött rá, hogy bizony nagyon elszállt már felette az idő, így az In The Lonely Light Of Mourning nyolc dala igazából egyfajta karrierátfogó összegzéssé kezdtek el formálódni.

Megjelennek tehát az egykori Trouble, The Skull, Blackfinger, LID, N.M.E., This Tortured Soul, Death Row, Pentagram, Place Of Skulls háza tájáról érkező zenészek, aik közül Dave Snyder dobos nevével találkozhatunk a legtöbb dal kapcsán: ő az szó szerint az írási folyamatból is alaposan kivette a részét. Snyder szerint miután leadták a dalokat a kiadónál, elhangzott a következő mondat:

Ha ez lenne az utolsó fejezet, akkor ez egy tökéletes befejezés a történetemhez. Eric azonban itt nem a végső elmúlást, hanem a visszavonulás gondolatát dédelgette magában.

A 8 tétel fő témaköre természetesen az elmúlásról, a visszafordíthatatlan időről szól, melyeknek a valóság eseményei külön súlyt és mondanivalót képesek adni. Az átlagosan 4-5 perc környékén mozgó dalok tömve vannak finom akusztikus megoldásokkal, szolíd, tipikusan amerikai doom riffekkel és a hozzá passzoló, cseppet sem kopott énekkel. Különösebb slágeresség, hatásvadászat sem jellemző a dalcsokorra, viszont az egészet belengei egy sajátos hangulat, érzelemgazdagság. Hangzás tekintetében szintén a mérsékletesség jellemző: minden hangszert, pendítést tökéletesen lehet hallani, ugyanakkor az erő helyett sokkal inkább a pontosság dominál a korongon. Ennek köszönhetően akad a doom mellett bőven hard rockos, pszichedelikus utánézrés is, ami természetesen nem meglepő az anyagot készítők tekintetében. Az első tételek bármelyik Trouble kiadványon elfértek volna, ez az Isolationra igaz hatványozottan, mivel egy korábbi dal átdolgozott, átalakított párja (Victim Of The Insane). Persze ezen kívül is számtalan utalással, tisztelgéssel találkozhatunk mind a témák, mind a dallamok terén.

Megvallom őszintén, ezt a lemezt nagyon nehéz volt érdemben pontozni. Első körben nem hoz igazán ütős témákat és nem mozgat mérföldes energiákat, ahogy azt elvárnánk egy új doom metal kiadványtól, másrészt ez egy olyan munka, ami egy életművet foglal össze. Ez utóbbi hibátlan, gyönyörű kerek tízes, maga a korong viszont szolíd és kissé öreguras. Én most a realitások talaján próbálok maradni a rajongásom mellett, így kapott az album 8 pontot, de ez a kiadvány minden régi mosorosnak egy ékkő lehet a gyűjteményében, ami képes felidézni egy nagyszerű előadót és annak teljes pályafutását. Az anyag végső simításait egyébként Tom Phillipsnek (While Heaven Wept) köszönhetjük, akárcsak azt, hogy márciusban már fizikai példányan is beszerezhetjük.

Eric Wagner – In The Lonely Light Of Mourning (2022): 2 komment

Zeal & Ardor
december 11.