Végre egy kis magány…Félreértés ne essék, imádom a családot, de néha szükség van némi csendre, legalábbis a többiektől. Egy szabad délutánhoz jutottam és úgy döntöttem, hogy kicsit alápörkölök a rendszernek, ha már van és értelmet adok a hangerőgomb gyerekbarát kategórián túli létezésének is. Igen, furcsa kiélése ez az egyedüllétnek, de ha az ember pont akkor jut egy kiváló hangcucchoz, amikor gyereke születik, olyankor átértékeli a dolgokat. A lényeg tehát: én és a fejleszakításra is alkalmas berendezés, amihez már csak egy jó lemez kell. Legyen erőteljes, ocsmány és olyan kegyetlen, hogy ijedtemben magamat szaladjak feljelenteni csendháborításért. Rövid keresgélés után ráakadtam a Kruelty nevű japán formáció eddigi egyetlen nagylemezére, ami 2020-ban jelent meg A Dying Truth címmel és igen alkalmasnak ígérkezett a szomszédbántalmazásra. A csapat származásán túl rengeteg érdekességet szolgáltat egy hobbi firkász számára, többek közt ilyen az is, hogy rövid létezésük ellenére számtalan kiadvánnyal rendelkeznek, de ezek közül csak az említett anyag számít teljes lemeznek, a másik pedig a szebbik nem megjelenése a bandában. Haruka (művésznevén SE7) ráadásul nem angyali hangot vagy keleti huhogást ad hozzá a produkcióhoz, hanem annak egyik igazán komoly pillérét, a basszust. Ha már hangerőtesztelésre használom az anyagot, akkor gondolhatjátok, milyen szintre lehangolt pengetésekkel bír a hölgy: mozzanataira megremeg a gyomorsavamban úszkáló reggelire elfogyasztott füstölt sprotni vékonyka szálkája is…
Hasonlóan meghatározó az anyag tekintetében Mani dobolása is, aki a lassú témák mellett is olyan energiával súlyt le a cájgra, hogy komolyan elkezdjük félteni a felszerelését. Az összképen talán az ront valamennyit, hogy lehetett volna egy kis extra hangot adni neki, mert néha háttérbe szorul. Mindemellé még társul két gitáros (MCD és Zuma), akik a vastag megszólalásról gondoskodnak, végezetül pedig az énekes O2 (Tatami), akinek elsőre furcsa a jelenléte ebben a közegben, de hamar megbarátkozhatunk vele. Ez a stabilnak látszó felállás rögzítette tehát a bemutatkozó korongot a számtalan demó, EP mellett, viszont azt is érdemes tudni, hogy előtte igazi átjáróházként működött a projekt.
A vokál furcsaságát alpavetően a lemez műfaji keveréke adja: a Kruelty a 80-as évek végének, 90-es évek elejének death metal gyöngyszemeiből táplálkozik (Bolt Thrower, Entombed, Grave), amit modernebb groove metallal és jó adag sludge, hardcore, punk lüktetéssel prezentálnak. Régimódi, nyers hörgésre számíthatunk tehát ott is, ahol hc kiadvány esetében egészen mást várnánk. Nem egy hétköznapi egyveleg, az biztos, de a zenekar előadásában mindenképp működőképes és hatásos. A dalok többsége ennek megfelően a már említett lassú tempót részesítik előnyben, jellegzetesen 5-6 perc hosszúság körül mozognak. A teljes lemez így 8 dallal, 40 perccel ront nekünk, amit a súlya miatt bőven tartalmasabbnak, hosszabbnak érzékelhetünk. Nem segíti a dolgunkat a csapat által választott témavilág sem, ami az agresszióra, embergyűlöletre és nihilizmusra fókuszál minden egyes szerzeményben. Minőség tekintetében a dalok között nem találunk kakukktojást vagy felesleges köröket, a pofonokat szinte matematikai következetességgel kapjuk minden egyes tételben. Egységessége mellett egy sajátos hangulati ívet is leír az anyag, mivel az idő múlásával egyre mélyebbre, egyre fullasztóbb közegbe rángat minket.
Sokan gondolják, hogy a hardcore egy amerikai találmány, de a szigetországban szinte párhuzamosan kezdték el űzni ezt a műfajt. A svéd death metal később érkezett, akárcsak a doom, viszont a japánokra jellemző az, hogy nemcsak másolnak, rajonganak egy adott vonalért, hanem saját szűrőiken, húsdarálóikon keresztül újraértelmezik azt. Hiába tehát az ismert formulák felhasználása, a nyilvánvaló hatások, az A Dying Truth önmaga jogán pusztít el mindent, ami az útjába kerül. Ha ehhez hozzátesszük a csapat fiatal mivoltát, épp, hogy teljessé vált tagságát, akkor kijelenthetjük, hogy minimum bíztató jövő áll előttük. Végezetül visszatérhetünk a hangerőhöz is, amit igazán meg is követel ez a lemez a teljes élmény átadásához. A teljes anyagot megtaláljátok a zenekar bandcamp oldalán, ahol kiegészítésként, sebek nyalogatásához ajánlom a frissebb Immortal Nightmare EP-t is.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
