Ethir Anduin

Loneliness of My Life (2018)

   

    A Bestial Deform egy korrekt régi sulis death metal zenekar Szentpétervárról, több évtizedes történettel és jó lemezekkel, amikből már én is kaptam ízelítőt. A csapatban edződött  Alexey Veselov gitárosnak azonban az aktív projekt kevésnek bizonyult ahhoz, hogy minden ötletét megvalósítsa, ezért hozta létre saját ötleteinek legfontosabb lecsapódási helyét, amit Ethir Anduin névvel illetett 2006-ben. A black/doom címkével ellátott magánakció már a hetedik nagylemezét jelentette meg tavaly Loneliness Of My Life címmel és az anyag azóta lebeg borotvaéles pengeként a fejem felett. Sokszor meghallgattam és azt a furcsa pillanatot idézte elő bennem, amit még egy lemeznek sem sikerült: egyszerűen nem kezdtek el kirajzolódni a gondolataim vele kapcsolatban, melyeket leírhatnék. Máskor úgy záporoznak a mondatok, hogy idő híján akár egyesével vagyok kénytelen lejegyezni őket, itt viszont sokadszorra is csak kongott az agyam tanácstalanul, kétségbeesetten, akárcsak egy évtizedek óta lakatlan ósdi épület az összeomlása előtt, aminek nem lesz tanúja. A promós csomagot, amin szerepelt a kiadvány, már régesrég letudtam, viszont az Ethir Anduin maradt és folyton csak rosszallóan bámult rám a polcról. Most azonban véget vetek ennek és megszabadulok tőle, a még mindig meglévő kétségek és kérdések ellenére.



    A nehézségek oka igencsak egyszerű egyébként: a Loneliness Of My Life egy instrumentális anyag, ami több, mint egy órás játékidővel bír. Ez egy örömzenélés Alexey számára és ez teljes egészében átjön, hiszen rengeteg ötletet, sok-sok riffet és egyéb dolgot kipróbál ebben a játékidőben. A modern menetelések bólogatásra kényszerítenek, a sötétre vett hangulat adja magát és passzol a gyönyörű borítóhoz, de mindez ilyen hosszúságban egyszerűen élvezhetetlen számomra. 7-8 perces ötletfolyamok szerepelnek az anyagon, amibe bárhova beletekerve jó témákat kapunk és néhány igen érdekes megoldást, de néhány perc múlva már mérhetetlenül unalmasnak találom és bármit megadnék egy ide passzoló, erőtől duzzadó hörgésért vagy károgásért. Nem segít a helyzeten az sem, hogy tudom, direkt koncepcióról van szó még az instrumentális anyag esetében is, hiszen az album fő témaköre az egyedüllét, a teljes magány és kívülállóság. Depresszió, embergyűlölet és saját létezésünk értelmének megkérdőjelezése – ezek a témakörök árulkodnak minden tétel címéből. A dalokat elég nehéz elkülöníteni egymástól, mert mindben találhatunk lassabb, gyorsabb részeket, tördeléseket, kísérletezéseket, de legvégül teljesen egyformának tűnnek. Nincs különösebb céljuk, ívük, jelentőségük, bármelyiket le lehetett volna hagyni. Egy-egy dalt bármikor meg lehet tehát hallgatni erről a produkcióról, de egyben fogyasztva, odafigyelve igazi unalombomba, háttérzenének pedig higgyétek el, erre vágytok a legkevésbé.
    Nemrég foglalkoztam azonban a To The Lucanian Forest című instrumentális anyaggal, ami meglepően elszórakoztatott hosszú játékidejével és hangulatával, ezért mertem újra nekiugrani újra az orosz kiadványának, de a kémia most sem működött kettőnk között. Ha Alexey depressziós és magányos, valamint mindezt zenei formába önti, akkor legalább ne tegye közzé, hanem gubózzon be egy erdei kunyhóba és hallgassa ezt a produkciót az idők végezetéig. A Loneliness Of My Life így találná meg az értelmét, mert hiába nyomasztó, egy cseppet sem tud szórakoztató lenni néhány bólogatós témán kívül.



szeptember 20.,
szeptember 24.,