Korai erősen bluesos hangzású albumaikkal (First Album, Rio Grande Mud, Tres Hombres, Fandango!) és sajátos texasi humorral fűszerezett stílusukkal rövidesen óriási sztárokká nőtték ki magukat az Egyesült Államokban; még a Led Zeppelin jegyeladási rekordját is sikerült megdönteniük. Európába az Eliminator és Afterburner c. korongokkal sikerült betörniük, ezek zeneileg radikális változást hoztak; a blueselemek hátrébb szorultak, stílusuk erősen popularizálódott, a trió szintetizátort is bevont a hangzás gazdagítása érdekében. Imidzs terén szintén történtek változások: Billy és Dusty hosszú Mikulás-szakállat növesztettek, ami külsőleg is jól felismerhetővé tette a bandát. A két említett albumról kimásolt kislemezdalok rendkívül profin megtervezett videoklipjei ugyancsak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a ZZ Top a 80-as évek közepére már a világ tetején csücsüljön. A trió felbukkant a Vissza a jövőbe c. sci-fi vígjáték harmadik részében, továbbá adtak egy betétdalt is a filmhez (Doubleback), amellyel népszerűségük csak növekedett.
A 90-es években sem nagyon tétlenkedtek, bár ekkoriban született albumaik is minőségi, örökérvényű hallgatnivalók, az életműhöz érdemben hozzátenni nem tudtak velük. Pedig személyes véleményem szerint mind a ’94-es Antenna, mind a ’96-os Rhythmeen, mind pedig a 30 éves jubileumra kiadott XXX ott vannak a ZZ pályafutásának csúcsalkotásai között. A kétezres dekádban még szórványosabban adtak magukról életjelet; a 2003-as Mescalero után 9 évet kellett várni az elpusztíthatatlan texasi trió legfrissebb munkájára (La Futura). Az együttes időközben a Rock ‘N’ Roll Hírességek közé is bekerült, Gibbons pedig különféle vendégszereplésekkel (a Gov’t Mule-nál, Revolting Cocks-nál és Queens Of The Stone Age-nél) enyhítette munkamániáját.
A Rolling Stone által felállított Minden Idők Legjobb Gitárosainak listáján Billy Gibbons a 32. helyet foglalja el.
Boldog szülinapot Mr. Gibbons!
