A 80-as években a thrash metal kinyújtotta kiszáradt nyelvét, ráhelyezett egy marék drogot, amitől aztán úgy bepörgött, hogy ember legyen a talpán, aki képes lehet megszámolni, hány banda követte ezt a vonalat. A népszerűsége csúcsán szinte minden nemzet kivette a részét ebből a tortaszeletből, így nem maradhattak ki az egyébként néha igencsak alábecsült színtérként […]
Tovább »
A Metallica budapesti koncertjéig már csak szűk két hónapot kell várnunk, jelen hírünk tárgya azonban James Hetfield színészi pályájáról szól. A Zac Efron főszerepében megtestesített Ted Bundy ellenfeleként, azaz Bob Hayward nevű rendőrtiszt szerepében bukkan fel a mozikban a népszerű frontember. A sorozatgyilkosról szóló film címe Extremely Wicked, Shockingly Evil, And Vile, és jelenleg is forgatják, ezért megjelenési időt még nem tudunk nektek mondani.
A filmet Joe Berlinger rendezi, aki társrendezője volt a Some Kind of Monster című Metallica dokumentumfilmnek is. A James Hetfield által megformált veterán karakterről azt lehet tudni, hogy ő volt az, aki 1975-ben először tartóztatta le Ted Bundyt, miután az autójában betöréshez szükséges kellékeket fedezett fel, ám bölcsen sokkal rosszabbat feltételezett róla.
Berlinger a következőket fűzte hozzá:
„Mivel több száz órát töltöttem együtt James Hetfielddel, láttam, milyen erőteljes és karizmatikus személyiség. Egyszerűen természetesnek gondoltam, hogy ugyanezt a kisugárzást képes lesz átadni egy drámai szerepben is, szóval, amikor elvállalta a melót, majd kibújtam a bőrömből örömömben.”
A 80-as évek a glam és a thrash metal időszaka volt, azt hiszem ezt a lemezeladások tekintetében teljesen biztosan állíthatjuk. Azonban, ahogy a 70-es évek végén kínhalált halt, sőt, gyakran önmaga paródiájává vált a hard rock, úgy vérzett ki ez a két műfaj is az évtized végére, főleg egy új vetélytársnak, a grunge […]
Tovább »
A brazil Sepultura a 80-as évek thrash hullámának egyik legerősebb, legbetegebb zenekaraként kezdte pályafutását olyan klasszikusokkal, mint a Schizophrenia, a Beneath The Remains és személyes kedvencem a korszakból, az Arise. Kő egyszerű, mondhatni bunkó zenéjük és lendületük úgy tört előre, hogy azt mindenki megemlegette, bizonyítva a tényt, hogy a […]
Tovább »
Be kell valljam, sosem voltam egy nagy thrash metal rajongó annak ellenére sem, hogy a legismertebb bandák bizonyos dalai gyakran megfordulnak a lejátszómban. Ez azt jelenti, hogy néhány dal erejéig életképes nálam a legtöbb zenekar, utána a gyakorlatilag ismétlődő fordulatoktól, nyakatekert gitárszólóktól és dühös, nyálfröcsögős szövegköpködéstől gyorsan elegem lesz az egészből. Hiába nem […]
Tovább »
