Egész friss megjelenésként kaptam kézhez a fent említett albumot, ami a rendkívül sokoldalú Ian Parry (ex-Hammerhead, ex-Vengeance, Ayreon, jelenleg Elegy) egyik projectjeként működik. Zenésztársakként Stephan Lill (gitár-Vanden Plas), Casey Grillo(dob-Kamelot), Jan Bilisma (bőgő-Vengeance), valamint Joshua Dutrieux (billentyű-Elegy) van jegyezve a borítón. A zene progresszív power metál. Az album dalai a lírai lassúságú daloktól az egész […]
Tovább »
Hát itt van, megérkezett a dicső második album a finn epikus, viking metalos csapattól. A bemutatkozó Ensiferum című album után gondolom sokan várták már ezt a lemezt, köztük én is, és mondhatom nem csalódtam a bandában. Az Iron tökéletes folytatása a már említett bemutatkozó lemeznek. Az Ensiferum zenéje tartalmaz epikus elemeket de ugyanakkor rengeteg a […]
Tovább »
A nyolc CD-s Megadeth remastered doboz általam a második legjobban várt kiadványához érkezett. A Youthanasia az után a Countdown to extinction c. lemez után jelent meg, mely a fordulópontot jelentette a Megadeth munkásságában: a komplex trash metáltól elindultak afelé a szikár, de dallamos power metál felé, mellyel a régebbinél nagyobb tömegeket próbáltak megcélozni, ezzel együtt […]
Tovább »
Most, hogy a Stratovarius (tecc?)halott, a Hammerfall még lemez előtt van, a Judas Priest is csak készül a nagy dobásra – lássuk csak, ki van még… – a Cage-ről mostanában nem hallani, épp ideje volt már, hogy kijöjjön egy tiszta-fém szívű társaság egy új albummal. Sőt, ismerve az érdekes nevű előző albumot (Infatuator ???), már […]
Tovább »
Új Wall Of Sleep album; őszintén szólva félve kezdtem hallgatni a lemezt, az előző nem nyerte meg annyira a tetszésem, h napjában többször is pörgettem volna…de szerencsére hamar eloszlottak a kételyek. Sun Faced Apostles, 8 uj nóta, 47 perc. Az első track után úgy éreztem, h végre jó irányba startoltak a srácok, kellően dallamos, nem […]
Tovább »
Kevés olyan ember vagy zenekar létezik, ami egy stílusnak az alapkövét tette le. Olyan még kevesebb, aki két stílust alapított. Ilyen hatalmas zenei koponya volt Chuck Schuldiner, aki a death metált és a progresszív death metált kreálta. Az utóbbi műfaj megteremtője volt ez a lemez, amiről most írok. A Control denied csak egy project volt, […]
Tovább »
Nos, végre lehetőségem van arra, hogy írjak egy olyan bandáról, ami az általam legkedveltebb zenei műfaj, az ízig-vérig amerikai power-prog-metál berkein belül tevékenykedik. Már az első albumukkal (The Dark Discovery – 1998) meggyőztek, tudatták velem, hogy itt egy őrült energikus, tájfunként tomboló, mégis mély érzelmeket megmozgató, a metált művészi módón művelő svéd (természetesen) fogatról van […]
Tovább »
Akár kezdhetném ezt a cikket úgy is, hogy mesélek egy történetet. Azt, hogy hogyan ismertem és szerettem meg a doom stílust, hogyan lettem doomster: 3 éve találkoztam a Mental Home egyik számával, a Pagan Freedom-mal, ezzel kezdődött minden, hamarosan beszereztem az egész albumot is, ekkor még azt sem tudtam mi az a doom, csak a […]
Tovább »
Nem tudom, hogy egyáltalán van-e rockkedvelő a világon, aki ne hallott volna egy bizonyos gitárvirtuóz tevékenykedéséről, aki megalapozta a neoklasszikus gitármuzsikák elterjedését, aki már olyan sok fiatal zenekarra hatással volt, hogy szinte megszámolni sem lehet. Yngwie Malmsteen-nek hívják a bácsit és ha te nem is, a Space Odyssey és ezen belül Richard Andersson (természetesen svéd) […]
Tovább »
Pelikános barátaink ott folytatják, ahol abbahagyták a legutóbbi albumon, bár a basszust és dobot jobban a háttérbe rakták, mint az előzőn, ami picit lágyabbá varázsolja az új számokat. Last Day Of Winter nyitószám. Mint mondottam, akár az előző album átvezetője is lehetne az új hangzásba, ami rögtön a 3. perc körül kibontakozik. Laza kis riffelés […]
Tovább »
