Nos, hogy mit is jelent számomra a Trans Siberian Orchestra által képviselt zeneszemlélet, mentalitás, attitűd? Igazán ezt csak azután tudtam megfogalmazni magamban, miután megnéztem a DVD-jüket (The Ghosts of Christmas Eve) egy kedves ismerősömnek köszönhetően. Ez a zene tökéletesen az érzelmekről szól. Itt nincs keménykedés, sárkánygyilkolás, emberáldozat, kábszer, vagy hülye politikai utalások. Itt én csak […]
Tovább »
Amikor 1995-ben, az Iron Maidenes meg Judas Priestes korszakomban, amikor még gőzöm sem volt, mi az a death metal, valaki megmutatta ezt az albumot. 10 év múlva biztosan állíthatom, akkor az életem zeneileg nagyon nagy fordulatot vett. A csapat munkásságát ismerve, ez az album diszkográfiába egyáltalán nem volt illő, mégis rengetegen ezzel szerették meg őket. […]
Tovább »
Az Eidolon munkásságával a 2001-es Hallowed Apparition albummal találkoztam először. Tömör power-metált nyomtak a kanadai srácok. Az akkori énekesüket azóta lecserélték Pat Mulock-ra. A zene annyiban változott, hogy az új albumukkal a Drover tesók elkészítették eddigi legkeményebb albumukat. Itt-ott egész death-metalosra vették a figurát! Az album nagy negatívuma számomra az volt, hogy nem érzem egységesnek. […]
Tovább »
Garael barátommal azon dumcsiztunk, hogy fölösleges dolog a kategorizálás. Hát igen, azt állítom most is. De a kategorizálás kell, mert így lehet jobban érzékeltetni az adott album által képviselt zenei irányt. Hát, amit a The Legion albumán hallunk, az black metal. Nem holmi szintis vámpírmese megzenésítve, nem electro-indusztriál gépezet, hanem az, amiről mindig is szólt […]
Tovább »
Két évet kellett várni az olasz Rhapsody új nagylemezére. A szimfonikus power metal banda eddigi művei a stílus meghatározó albumai voltak. Ezek után részemről nagy várakozás előzte meg az új albumot, mely felvételeit Európa több országában végezték (Anglia, Olaszország, Csehorzság, Belgium, Németország). A zenei anyagot Luca Turilli és Alex Staropoli írta. Rengeteg nemzetközi hírű vendégszereplő […]
Tovább »
Igen nagy felelőtlenség lenne úgy kezdenem a kritikát, hogy „Jaj de vártam már ezt az albumot” vagy „Végre itt van, megérkezett hazánk egyik legkiemelkedőbb zenekarának új lemeze”, esetleg elintézném egy szimpla „Végre” szócskával. Hogy miért? Mert egyáltalán nem érdekelt sem a zenekar, sem a lemez. Egy-két régebbi számot már hallottam, de mint ahogy egyik magyar […]
Tovább »
A Svéd zenekar 1997-ben alakult és három demó után idén elkészült a bemutatkozó lemezük. A srácokat a Hong Kong-i székhelyű Trinity Records vette szárnyai alá. A zenekarhoz stílusilag a melodikus death metal áll legközelebb ami ugye nem meglepő ha nézzük hogy Svédek. A zene leginkább a 90-es évek közepén ténykedő bandákat idézi de a hangzás […]
Tovább »
Az Elvenking bemutatkozó lemezével (Heathenreel} ma is fénylő ékkő a metal szintér hatalmas egén. A lemez 2001-ben jelent meg de a dalok értékükből semmit nem vesztetek az eltelt 3 év alatt. És akkor a visszatekintés után nézzük az új lemezt a Wyrd-et. A Wyrd egy sokkal átgondoltabb érettebb anyag lett a bemutatkozó albumnál, főleg köszönhető […]
Tovább »
Amikor az ismerősöm 2002 végén azt kérdezte tőlem, hogy „figyelj má’, hallottad már az új Lowbrowot?”, az én válaszom az volt, hogy „haggyá’ má’ békét, nem kell a póver metálod, most jelent meg az új Napalm Death, van mit hallgatnom”, vagyis elküldtem a Lowbrowjával együtt. De a következő mondata nagyon meglepett: „ebben a bandában zenél […]
Tovább »
A sors ismét összehozott egy eddig általam soha nem hallott zenekarral. És nem kellett sok idő ahhoz, hogy megszeressem, vele éljek, ihletet adjon, optimizmust az élethez. Számomra nagyon fontos, hogy egy albumnak legyen hangulati töltete is, ne csak zsigerből szóljon, hanem legyen benne lelki tartalom is. Az ember tudjon „utazni” a zenével, tudjon, felemelkedi a […]
Tovább »
