Lifeless Gaze – külön utakon
A megalománia velejárója, hogy valaminek a mértékével sohasem lehetünk elégedettek. Lehet ez a jellemvonás alkalmazható leginkább a M. és N. urakra, akik a lengyel Useless csapatát erősítik hétköznapjaikban, amikor pedig senki nem figyeli őket, elbújnak egy elzárt erdei viskóba, hogy a legbetegebb szenvedések hangjainak hódolva múlassák el szabadidejüket. Nekik az anyabanda valószínűleg nem volt kellőképp nyomasztó, így önálló munkára adták a fejüket, ennek eredménye a depresszív, ambient elemekben bővelkedő Lifeless Gaze projekt, melynek immár a második teljes kiadványa integet a sarkon. A cseppet sem idegrendszerkímélő anyag címadóját hoztam most el nektek, okkuljatok belőle…
Zseniális, imádni való album! Köszi, az ajánlót! Kár lett volna kihagyni. Tökéletes muzsika ravatali összejövetelekre, öngyilkosságra egy dohos pincében és hasonló huncutságokhoz! (knifed)