A 2017 óta az alkonyatban és az árnyékban mozgó Child of Night számára nem idegenek a szürke területek. A trió zenéje a sötét sarkokat finoman megvilágítja, ahogyan azt a most bemutatásra kerülő első teljes hosszúságú albumukon, a The Walls At Dawn-on is teszik. Dalaik az átalakulás és a megvilágosodás témáit járják körül, egy összeomló birodalommal a háttérben. A lemezen egyenlő arányban hallhatók analóg szintetizátoros felfedezések, zajos ipari táncos ütemek és kavargó gitárvezérelt poszt-punk.
Niabi Aquena a zenekar énekes így mutatja be a kiemelt dalt:
„Az Unafraid dalszövege és énekdallama kiesett belőlem, egy nap alatt íródott. Soha nem fogom elárulni a dal jelentését, de egy-két dolgot elmondhatok: A második versszak első sorát egy bűnös élvezet bevallása ihlette, és a bizonyosság gondolatával futottam neki azoknak az embereknek, akik fontosak a számomra. A dal végén felteszem a kérdést – megéri-e elesni -, és erre a kérdésre csak te tudsz válaszolni. Ha látod, ahogy élőben előadjuk az Unafraid-et. Kétségtelenül tudni fogod az én válaszomat.„
A Low Treble nevű alternatív rock/punk rock/psychedelic rock/post punk görög csapat a pezsgő hangulatú The Old New és a Dandalos című kiadványai után valójában a Dr. Treble című EP-vel debütál. A RHCP-féle, funkies elemeket tartalmazó zene lázongó lelkek energiával teli felszínre törése, erőteljes riffekkel és eleven történetmeséléssel.
Van ám mögötte koncepció is: nézzünk szembe a félelmeinkkel, ahogy mondják, szabadítsuk fel démonjainkat. Ahogy mondják: „Arra akartuk biztatni a hallgatóinkat, hogy hagyják hátra aggodalmaikat arról, hogyan fognak boldogulni, ne hagyják, hogy az érzelmek befolyásolják őket. Valami olyat akartunk alkotni, ami megmozgatja az embert, amire üvölthet és ugyanakkor el is engedheti magát.” A Dr. Treble egy két-EP-s projekt első fele, ami két fő karakter kapcsolata körül forog. Az első EP főszereplője a címadó figura,az elhatalmasodó őrületével. A Low Treble egy szürreális történeteket mesélő audiovizuális projekt, a rock, a funk és a pop bolondos fúziója. A sötét hangulatú történetek, árulások és érzelmi kitörések vibráló gitárjátékkal, kongó basszussal és sokszor alaposan széttartó hangzással kelnek életre.
Burning címmel jelent meg a német dark punk Hysterese videója. Új albumuk a napokban jelent meg a This Charming Man Records gondozásában. A Hysterese már három évet hagyott ki, újabb lemez kiadása nélkül. Mindannyian idősebbé váltak, volt, kinek családja lett, gyermeke született, mások a zenekartól független saját utakra léptek. Így 2021. több szempontból is új kezdetté vált a banda számára. személyesen és zeneileg is. A zenekart egy új basszer erősíti, máshogy írták a dalokat, és teret engedtek még több zenei hatásuknak. Ez, valószínűleg érződik is a dalok vibrálásán keresztül. Ez utóbbi, ezúttal saját nevüket viselő lemez jól mutatja, mi minden történhet egy ilyen felfordult alkotói folyamatban.
Moritz és Helen felosztották maguk között a dalírást, és a maguk morbid módján azok egyedül is sötétebbekké váltak. Ezzel együtt sokkal felnőttebb a témák megközelítése. Talán intelligensebb is, de mindenképpen erőteljesebb.
„Ha leásol a Wipers sötétségébe, a elmerülsz régi Descendents-lemezek pusztító hangulatában, és mindezt összekevered az általad kedvelt Blondie- és Billy Idol-dalokkal, biztos vagyok benne, hogy szeretni fogod ezt is.” – mondják az alkotók.
A New York állam beli Kingstonban székelő avant rock/punk csapat, a Walking Bombs kiadja a „legfertőzőbb” anyagát, az LP hosszúságú Tears We Should Have Shed albumát. A Morgan Ywain Evans énekes és zenei szakíró vezette projekt egyfajta szóló- és zenei előadás együttműködésével létrejött „alternatív zene”. A mindenkori csapat küldetése a mentális kommunikáció és a kultálisan megosztó pillanatok összefésülése. Friss lemeze amolyan rohadjon-meg-a-gyűlölet (fuck the hate) hozzáállást fogalmaz meg és „válasz azoknak az ostobáknak, akik engem mindigis egy elszabadul hajóágyúnak gondoltak.” – mondja az énekes. Az áprilisban digitálisan már megjelentetett anyagról a Time to Go (Fuck Q) című tétel került kislemezként bemutatásra. A lemez maga a társadalmunk nagy kérdéseit, különösen a humánusságot veszi nagyító alá, hullámvölgyeket és -hegyeket mutat be, a szomorúságot és a dicsőséges, örömteli pillanatokat. Mindezt rendkívül változatos zene hozza közel a hallgatóhoz. A jól hallható, néha önállóan felvillanó ének az akusztikus gitár, trombon (nagy trombita) és basszusgitár összjátéka a zongorával kaleidoszkóp szerű muzsikát alkotnak. A stílusban, vagy inkább a stílusok keveredésében játszanak a lemezen kitűnő vendég előadók is: Elizabeth “Le Fey” DaPena (Globelamp), Sean Paul Pillsworth (Nightmares For A Week, Jerk Magnet), David Brenner (Gridfailure), David Bodie (ex-Time Of Orchids, Divest, Kayo Dot), Taraka Larson (Taraka, ex-Prince Rama), Jack Manley (The Jenifer Shop), és Justin Zipperle (Shadow Witch).
„Mindigis szerettem az olyan bandákat, mint a az Orange 9mm, Faith No More, vagy a Swans, akiknek dalai albumról albumra, újra és újra megleptek. Az én zenei tevékenységem 1993-ban indult, így ezekre a hatásokra reflektálhat.” – mondja Evans.
„AWalking Bombsezen albuma egy felfedező út a hardcore és a punk zene világába is, olyasmi, amit Type O-hatásként összegezhetek. Persze így van benne némi grunge is.” Evans így folytatja: „De ez nem is a stílusok megjelöléséről szól. Inkább arról, hogy mi is jön ki a muzsikából… Igazából nem is a zenei stílusok zsinórmértéke szerint gondolkodom. Nagyon fontos, hogy ne hagyjuk elmúlni az életképességet. Tavaly majdnem diabéteszes kómába estem, és egy évig tartott a felépülésem. A 2020-es év, a Coviddal és minden más fontos eseménnyel igazán nyugtalanított, és arra késztetett, hogy becsatornázzam a szeretetet és a fájdalmat. Egy győzedelmes pillanatként élem meg, hogy végül elkészült a lemez. Nagyon sokat jelent nekem és boldog vagyok, hogy ennyien részt vettek benne. Legfőképpen annak örülök, hogy egy teljes hosszúságú lemezt készítettünk, egy erdő mélyén a Nada Recording Studiobana barátommal, Sean Paul Pillsworth-szel, akivel már több évtizede ugyanabban a szcénában élünk-mozgunk.”
