A dán blackened death metal veterán felállásában komoly törést okozott Rasmus „Hexen” Henriksen gitáros 2023-as halála, a közel két évtizede menetelő Crocell azonban nem adta fel. A megüresedett posztra Mads Bertram érkezett, az új felállás első közös kreatív gyümölcse pedig a napokban, május 29-én szabadult rá a világra Swarm Of Insects címmel, az Emanzipation Productions gondozásában. A csapat karrierje során most először döntött úgy, hogy a teljes felvételi folyamatot saját kézbe veszi, a maximális kontroll és művészi szabadság érdekében a doboktól a vokálokig mindent maguk rögzítettek.

A végső simításokat és a masztert persze nem bízták a véletlenre, azt a közegekben jól ismert Lasse (Ballade Studios) végezte el, így a megszólalás kellően nyers maradt. Asbjørn Steffensen énekes beszámolója szerint a dalok szerkezetét a nyers demóktól kezdve folyamatosan csiszolgatták, így a spontán ötletek is megmaradhattak a végeredményben. A Sarcophagus cammogó súlyosságától a Traitors’ Blood féktelen zúzásáig terjedő korong hűen hozza a skandináv vonalas, sötét, bibliai csapásokat idéző hangulatot.

Eugenio Morganti szobrászművész borítóképe és háttérillusztrációi tökéletesen jelzik, hogy a június 23-án érkező kiadvány nem egy félálomban bekészített lemez, hanem az olasz underground egyik gondosan megmunkált emlékműve. Az AydrA harmincéves pályafutásának alapköve, az eredetileg 1999-es Icon of Sin kap most egy végleges, CD-s újrakiadást a Rude Awakening Records jóvoltából. A kilencvenes évek végén rögzített anyag a korai Death, Cynic és Atheist nyomvonalán elindulva hozta el az olasz csizma Marche régiójának technikai érettségét, ahol a komplex dalszerkezetek ellenére a zenei gyomrosok is mindig célba találtak.

A korongot a White Rock Studios falai között Marco Bianchella kalapálta újjá, a friss maszter mellé pedig négy exkluzív, a jelenlegi felállás által rögzített tavalyi koncertfelvétel is felkerült bónuszként. A füzet elrendezéséért maga a frontember felelt, a zenekar pedig a nemrég elhunyt eredeti hangmérnök, David Lenci emléke előtt is adózik ezzel a verzióval. A technikás death metal megszállottjainak mindenképpen tennie kell vele egy próbát.

Nietzsche híres idézete ihlette a „Soul Gazing” ihlette a berlini post-metal vonalas Sidus új dalát. A dal, amely a kölcsönösség hangja: a mélységbe bámulás és a tükörkép visszatükröződése. „De, ahol Nietzsche veszélyt látott, ott a dal átalakulást kínál, ahol az ismeretlennel való szembenézés önmagunk megértéséhez vezető úttá válik.” – mondták daluk lényegéről.

A dal a zenekar 2026 végén megjelenő debütáló albumán kap helyet, amit a Thousand Arms és Black Box Records fognak kiadni. A lemez produceri feladatait Enrico Tiberi látja el, vendégként pedig Noah See (Conjurer) dobol rajta. A Sidus egy post-metal felfedezőutat kínál az emberi mélységek és az óceán zúzós mélységei felé. A zenekar eddigi anyagait bandcamp oldalukon találjátok.

Vannak, akik nem szeretik a pizzájukon az ananászt. Röviden erről szól a soproni thrasher KillerSick új videója, a Fxck Your Pineapple.

„Már egy ideje dolgozunk ezen… és végre eljött az ideje, hogy megmutassuk! Itt van a Fxck Your Pineapple!

Ez lehet a legbetegebb dolog, amit valaha alkottunk, és őszintén szólva, ez az eddigi legjobb munkánk. Egy Pizza Hut-ban forgattuk a videoklipe.  Hát nem király?! Erre igazán büszkék vagyunk, és már nagyon vártuk, hogy ti is lássátok. Ha szereted a metált és a pizzát, akkor ez neked szól.”

A KillerSick klipje megjelenését követően új lemezét is bejelentette. Új stúdióalbumuk Pizza Antichrist címmel június 19-én fog megjelenni.

„Büszkén jelentjük be várva várt albumunkat. A Pizza Antichrist június 19-én jelenik meg!

Őrült mennyiségű munkát, elkötelezettséget és időt fektettünk ebbe az anyagba, és büszkén mondhatjuk, hogy valóban azt képviseli, amiről a KillerSick szól. Ez az album rögzíti a hangzásunkat, az energiánkat és mindent, amiért együttesként kiállunk.

Az albumon 10 vadonatúj szám látható, tele könyörtelen riffekkel, badass gitárszólókkal, tépő basszusvonalakkal és pizzával teli káosszal egyenesen a POKOL mélyéről!

A bejelentés megünneplésére pénteken kiadjuk az album második kislemezét, a Mozzarella Satan-t.”

„Mi az: Kicsi, zöld és makkot eszik?

Nem kis zöld mókus, nem is a szifilisz. Hanem a Takony.”

Ezzel vezette fel új dalának, A Takony egy kibaszott hulladék ízléses kisvideóját a grind/gore/trash vonalon mozgó Betegszar nevű zenekar.

„Mi a Betegszar zenekar vagyunk. Tavaly június 18-án alapult a banda es júni 20.-án találkoztak a tagok először az S8 Black színpadán az első próba = 1. koncert szindrómával. Azóta össze is álltunk es próbáljuk lemosni magukról az impro jelzőt. A Takony zenekar csinált egy Beef zenét rólunk, ez annak a revansa. De hogy ne az legyen, hogy az első publikált számunk egy szarul masterelt beef, gyorsan kiraktunk előtte egy számot, ami tarsolyban van. Az év vége fele tervezzük egy EP-t kiadni.” Tudtuk meg tőlük. Élvezzétek a két dalt.

A Betegszarral júni 12-én (FREAKEND – BENEFIT SHOW) találkozhattok élőben a RIFF-ben.

Hat év után új dalt jelentkezett a New York-i hardcore legenda, a Cro-Mags. Wired For Chaos című daluk (ami ugyanazt a címet viseli, mint a nemrég megjelent a Cro-Mags frontemberének, Harley Flanagannek az életét bemutató dokumentumfilm) a banda 2027-ben megjelenő új albumán fog szerepelni.

„A dal arról szól, hogy az ember születésétől fogva a káoszra van programozva és huzalozva nemcsak a környezete, hanem a szülei, a traumái, a gyermekkori élményei és az ezek következtében kialakult PTSD (poszttraumás stressz zavar) által is, amellyel személy szerint én is küzdök.” – mondta Harley Flanagan, majd így folytatta:

„Büszkén mondhatom, hogy azon kevés zenekar közé tartozunk, akiknek több generációt is egybeolvaszt a rajongótábora. Hidat képezünk a hardcore-os kölykök, a metálosok, a punkok meg a skinheadek között, és ez a friss klipben is látszik. A Motörheaden kívül kevés zenekarnak sikerült így ötvöznie a különböző táborokat, és büszkén mondhatom, hogy mi folytatjuk ezeket a hagyományokat.”

A dalhoz klip is készült, amit az alábbiakban nézhettek meg. A Cro-Mags pedig élőben az idei Campuson lép fel július 24-én.

Meglehetős átalakuláson esett át a német progresszív/post metalos The Ocean. A csapat annak ellenére, hogy az elmúlt ével során egy remek albumtrilógiát adott ki – Phanerozoic I (2018), Phanerozoic II (2020) és Holocene (2023) -, igen csak megszenvedte azt, kishjjián a teljes feloszlás szélére sodródtak. Már a zenekarban az alapító gitáros, dalszerző és szövegíró Robin Staps, a basszusgitáros Mattias Hæstrand és Jordi Farré (Crippled Black Phoenix) dobod maradtak, új énekesekként pedig Lane Shi és Enrico Tiberi csatlakoztak hozzájuk. Ezzel megindult a zenekar új korszaka, aminek első közös munkája a szeptember 25-én érkező Solaris című lemezük lesz.

A szovjet filmrendező, Andrej Tarkovszkij azonos című remekműve alapján készült album egy közel 70 perces utazás a csillagok közé – és vissza. A nyolc tételes lemez első videójaként a Light Pollution ismerhető meg. A dal a modern technológia veszélyeit, valamint az emberek egyre növekvő virtuális valóság iránti megszállottságát vizsgálja. De vajon az elmúlt évtizedek számos társadalmi és technológiai fejlődése valóban előrelépést jelent?

„A 20. és a 21. század során számos kommunikációs forradalomnak lehettünk tanúi, de vajon valóban javult-e a kommunikációs képességünk?” – teszi fel a kérdést Robin Stamps. „Tényleg előrelépés történt, vagy csupán körbe-körbe forogtunk – csak egyhelyben toporogtunk? A fényszennyezés a posztmodern korszak átláthatóságát szimbolizálja, áthatva mindent és mindenkit. Minden folyamatosan látható; elvesztettük a sötétséget, amelyben elbújhattunk, és a kommunikáció könyörtelen ragyogásával a magánéletünkről is le kellett mondanunk.”

The Ocean – Solaris
(Pelagic Records)

1. 2°30’11” N, 13°26’12” E
2. Departure Song
3. Light Pollution
4. Simulacra
5. Belligerence
6. Ultima Esperanza
7. Milk Of My Dreams
8. 51°28’30” S, 73°6’11” W

Egy balul elsült pszichedelikus rituálé ihlette, forradalmi látomásokból pokoli bosszúhadjáratba torkolló történetet mesél el az a sötét koncepció, amelyre a brit Chullachaqui építi fel bemutatkozó nagylemezét. Az Epiphanic Perdition június 5-én látott nap világot, Az one-man projeket mögött a Vulgaris soraiból ismert Matt Cooper áll. A multi-instrumentalista ide mentette át az anyazenekar világába nem illő, drone és progresszív elemekkel dúsított post-metal, sludge és doom témáit. A háttérmunkálatokban a Vulgaris és a Slither Productions berkeiből ismert Jess O’Toole, valamint George Mitchell dobos segédkezett, összefogva a 2023-as Oblivion dalt az öt friss szerzeménnyel.

Matt Cooper koncepciója szerint a lemez főhőse a mindenkori hatalom gépezetét látva ábrándul ki a humanizmusból, hogy végül a pusztító emberiség elleni eszeveszett, infernális megtorlásba fojtsa dühét. A szerzői kiadásdab megjelent album az alábbiakban hallgatható végig.

A goth rock ködös eleganciája, a deathrock és a post-punk ridegsége, valamint az első hullámos fekete fém vadsága ritkán fér meg egyazon színpadon, ám a Buffalo-i Cemetery Echo pont ebből a fura fúzióból kovácsolta össze saját, „Haunt ’n’ Roll” elnevezésű stílusát. A nyolcvanas évek horror-nosztalgiájában és okkultizmusában tanyázó formáció augusztus 21-én jelenteti meg első nagylemezét Civitas Lacrimarum címmel, a Seeing Red Records gondozásában. A helyi legendák szerint a tagság vagy évszázados vámpírokból áll, vagy egy sörözőben kötött fausti paktum szüleménye, de a lényeg, hogy az Eric Sauter irányításával kevert anyag egy sötét, disztópikus víziót fest elénk.

A lemezről és az első, roppant finom című Cannibalistic Underground Nihilist Teens kislemezről a zenekar a következőket tudtuk meg:

„A dal az ifjúsági lázadás könyörtelen, ciklikus természetét ragadja meg, amely mindig visszhangra talál, ha egy generációt a perifériára szorítanak. Az árnyékból figyeltük, ahogy ez az új nemzedék megkeményedett az elnyomás korában, és új underground szintereket hozott létre. Mint évszázados vámpírok, akik birodalmak felemelkedését és bukását látták, elmondhatjuk, hogy ennek a kaotikus újjászületésnek a látványa véres könnyeket csal a szemünkbe.”

Cemetery Echo – Civitas Lacrimarum

(Seeing Red Records)

1. Hell Night
2. Cannibalistic Underground Nihilist Teens
3. Snakeland’s Pull
4. Knight Rider
5. Dungeon of Love
6. Echolocation
7. Sanctuary
8. Trouble With Demons
9. Babylon