„Mi az: Kicsi, zöld és makkot eszik?

Nem kis zöld mókus, nem is a szifilisz. Hanem a Takony.”

Ezzel vezette fel új dalának, A Takony egy kibaszott hulladék ízléses kisvideóját a grind/gore/trash vonalon mozgó Betegszar nevű zenekar.

„Mi a Betegszar zenekar vagyunk. Tavaly június 18-án alapult a banda es júni 20.-án találkoztak a tagok először az S8 Black színpadán az első próba = 1. koncert szindrómával. Azóta össze is álltunk es próbáljuk lemosni magukról az impro jelzőt. A Takony zenekar csinált egy Beef zenét rólunk, ez annak a revansa. De hogy ne az legyen, hogy az első publikált számunk egy szarul masterelt beef, gyorsan kiraktunk előtte egy számot, ami tarsolyban van. Az év vége fele tervezzük egy EP-t kiadni.” Tudtuk meg tőlük. Élvezzétek a két dalt.

A Betegszarral júni 12-én (FREAKEND – BENEFIT SHOW) találkozhattok élőben a RIFF-ben.

Hat év után új dalt jelentkezett a New York-i hardcore legenda, a Cro-Mags. Wired For Chaos című daluk (ami ugyanazt a címet viseli, mint a nemrég megjelent a Cro-Mags frontemberének, Harley Flanagannek az életét bemutató dokumentumfilm) a banda 2027-ben megjelenő új albumán fog szerepelni.

„A dal arról szól, hogy az ember születésétől fogva a káoszra van programozva és huzalozva nemcsak a környezete, hanem a szülei, a traumái, a gyermekkori élményei és az ezek következtében kialakult PTSD (poszttraumás stressz zavar) által is, amellyel személy szerint én is küzdök.” – mondta Harley Flanagan, majd így folytatta:

„Büszkén mondhatom, hogy azon kevés zenekar közé tartozunk, akiknek több generációt is egybeolvaszt a rajongótábora. Hidat képezünk a hardcore-os kölykök, a metálosok, a punkok meg a skinheadek között, és ez a friss klipben is látszik. A Motörheaden kívül kevés zenekarnak sikerült így ötvöznie a különböző táborokat, és büszkén mondhatom, hogy mi folytatjuk ezeket a hagyományokat.”

A dalhoz klip is készült, amit az alábbiakban nézhettek meg. A Cro-Mags pedig élőben az idei Campuson lép fel július 24-én.

Meglehetős átalakuláson esett át a német progresszív/post metalos The Ocean. A csapat annak ellenére, hogy az elmúlt ével során egy remek albumtrilógiát adott ki – Phanerozoic I (2018), Phanerozoic II (2020) és Holocene (2023) -, igen csak megszenvedte azt, kishjjián a teljes feloszlás szélére sodródtak. Már a zenekarban az alapító gitáros, dalszerző és szövegíró Robin Staps, a basszusgitáros Mattias Hæstrand és Jordi Farré (Crippled Black Phoenix) dobod maradtak, új énekesekként pedig Lane Shi és Enrico Tiberi csatlakoztak hozzájuk. Ezzel megindult a zenekar új korszaka, aminek első közös munkája a szeptember 25-én érkező Solaris című lemezük lesz.

A szovjet filmrendező, Andrej Tarkovszkij azonos című remekműve alapján készült album egy közel 70 perces utazás a csillagok közé – és vissza. A nyolc tételes lemez első videójaként a Light Pollution ismerhető meg. A dal a modern technológia veszélyeit, valamint az emberek egyre növekvő virtuális valóság iránti megszállottságát vizsgálja. De vajon az elmúlt évtizedek számos társadalmi és technológiai fejlődése valóban előrelépést jelent?

„A 20. és a 21. század során számos kommunikációs forradalomnak lehettünk tanúi, de vajon valóban javult-e a kommunikációs képességünk?” – teszi fel a kérdést Robin Stamps. „Tényleg előrelépés történt, vagy csupán körbe-körbe forogtunk – csak egyhelyben toporogtunk? A fényszennyezés a posztmodern korszak átláthatóságát szimbolizálja, áthatva mindent és mindenkit. Minden folyamatosan látható; elvesztettük a sötétséget, amelyben elbújhattunk, és a kommunikáció könyörtelen ragyogásával a magánéletünkről is le kellett mondanunk.”

The Ocean – Solaris
(Pelagic Records)

1. 2°30’11” N, 13°26’12” E
2. Departure Song
3. Light Pollution
4. Simulacra
5. Belligerence
6. Ultima Esperanza
7. Milk Of My Dreams
8. 51°28’30” S, 73°6’11” W

Egy balul elsült pszichedelikus rituálé ihlette, forradalmi látomásokból pokoli bosszúhadjáratba torkolló történetet mesél el az a sötét koncepció, amelyre a brit Chullachaqui építi fel bemutatkozó nagylemezét. Az Epiphanic Perdition június 5-én látott nap világot, Az one-man projeket mögött a Vulgaris soraiból ismert Matt Cooper áll. A multi-instrumentalista ide mentette át az anyazenekar világába nem illő, drone és progresszív elemekkel dúsított post-metal, sludge és doom témáit. A háttérmunkálatokban a Vulgaris és a Slither Productions berkeiből ismert Jess O’Toole, valamint George Mitchell dobos segédkezett, összefogva a 2023-as Oblivion dalt az öt friss szerzeménnyel.

Matt Cooper koncepciója szerint a lemez főhőse a mindenkori hatalom gépezetét látva ábrándul ki a humanizmusból, hogy végül a pusztító emberiség elleni eszeveszett, infernális megtorlásba fojtsa dühét. A szerzői kiadásdab megjelent album az alábbiakban hallgatható végig.

A goth rock ködös eleganciája, a deathrock és a post-punk ridegsége, valamint az első hullámos fekete fém vadsága ritkán fér meg egyazon színpadon, ám a Buffalo-i Cemetery Echo pont ebből a fura fúzióból kovácsolta össze saját, „Haunt ’n’ Roll” elnevezésű stílusát. A nyolcvanas évek horror-nosztalgiájában és okkultizmusában tanyázó formáció augusztus 21-én jelenteti meg első nagylemezét Civitas Lacrimarum címmel, a Seeing Red Records gondozásában. A helyi legendák szerint a tagság vagy évszázados vámpírokból áll, vagy egy sörözőben kötött fausti paktum szüleménye, de a lényeg, hogy az Eric Sauter irányításával kevert anyag egy sötét, disztópikus víziót fest elénk.

A lemezről és az első, roppant finom című Cannibalistic Underground Nihilist Teens kislemezről a zenekar a következőket tudtuk meg:

„A dal az ifjúsági lázadás könyörtelen, ciklikus természetét ragadja meg, amely mindig visszhangra talál, ha egy generációt a perifériára szorítanak. Az árnyékból figyeltük, ahogy ez az új nemzedék megkeményedett az elnyomás korában, és új underground szintereket hozott létre. Mint évszázados vámpírok, akik birodalmak felemelkedését és bukását látták, elmondhatjuk, hogy ennek a kaotikus újjászületésnek a látványa véres könnyeket csal a szemünkbe.”

Cemetery Echo – Civitas Lacrimarum

(Seeing Red Records)

1. Hell Night
2. Cannibalistic Underground Nihilist Teens
3. Snakeland’s Pull
4. Knight Rider
5. Dungeon of Love
6. Echolocation
7. Sanctuary
8. Trouble With Demons
9. Babylon

Néhány jól irányzott kislemez és a 2023-as A Rite of Passage EP után elérkezettnek látta az időt az ausztrál Complexant, hogy végre egy teljes értékű nagylemezzel is lettegye a névjegyét a nemzetközi underground asztalára. A kontinens különböző szegleteiből összeverbuválódott death metal horda július 31-én szabadítja ránk az Apex névre keresztelt debütálást, amelyet a Bleeding Art Collective és a Blood Blast Distribution párosa lök be a terjesztésbe. Az eddigi fellépéseik során a Cryptopsy és a Fleshgod Apocalypse előtt is bizonyító brigád tíz tételben prezentálja a maga megközelítését. A sűrű riffek és a gyomrost adó extrém vokál egyensúlyára a garancia a keverésért és a maszterelésért felelős Christian Donaldson neve, aki korábban már a Suffocation és a Shadow of Intent anyagainál is bizonyította, hogy érti ezt az iparosmunkát.

A Behemoth és a Nile munkásságán szocializálódott fanatikusok számára a Matt Priso grafikájába csomagolt tízdalos csapás egy mindenképpen megsüvegelendő förmedvény, amellyel a nyár közepén érdemes lesz tenni egy próbát.

Complexant – Apex
(Bleeding Art Collective / Blood Blast Distribution)

1. Apex
2. No Angels Weep
3. Afterlife
4. Swing Myself To Sleep
5. Critical Mass
6. Heretical Supremacy
7. Cyclops
8. Eye For An Eye
9. No Hope For Humanity
10. No Hope For Sanctuary

A gigantikus riffekkel dolgozó gloomy stoner doom banda, a Faerie Ring bemutatta New Gods című dalának videóját. Ezzel a klippel augusztus 21-én, saját nevük alatt megjelenő negyedik nagylemezüket vezetik fel.

„Az előző albumunk, a Weary Traveler , egy boldog, de szerencsés volt.” – mondja James Wallwork, a zenekar gitárosa, énekese és fő dalszerzője. „De oly sok minden történt azóta, hogy 2023-ban megjelent, mind a személyes életünkben, mind a világ többi részén. Az olyan dalok, mint a Lost Boy, a válásom utáni dühös, „nem is érdekel” hozzáállásomat tükrözik, míg a Gargoyle egy kudarcra ítélt perspektíva arról a felismerésről, hogy egyedül fogsz megöregedni. A No Surrender pedig a legutóbbi izraeli-palesztin konfliktus ihlette, és egy Gázában a háború alatt élő ember szemszögéből íródott. Végső soron a Faerie Ring egy katartikus album, amely elismeri, hogy a halál valóságos, de a szerelem is az. Ez egy album a szerelemről és a győzelemről az egzisztenciális rettegés idején.”

Kyler Millo (énekes-basszusgitáros) és Salem Vex (gitáros-szintetizátoros) alkotta floridai modern metal / modern deathcore projekt, a Bloodbather kiadta új videóját Unlovable címmel. A közel másfél perces rombolás nemrégiben megjelent ANAYNGSTTA (And Now All Y’all Niggas Got Somethin’ To Talk About) című albumuk nyitódala.

„Visszatértünk! Lehet, hogy azt hittétek, hogy ez a projekt halott, de a Bloodbather most visszatért egy új albummal. Itt van, és minden benne, amit egy vadonatúj Bloodbather albumtól szeretnél.” – mondta Kyler Millo, majd így folytatta.

„Naná, hogy elfogult leszek, mert olyan kemény dolgoztunk rajta! Szerintem tényleg az eddigi legteljesebb, konceptuálisabb, legokosabb, legviccesebb és (bármilyen giccses) legnehezebb BB album. Megszabadult a múlt kontextusától, és képes voltunk létrehozni BB színtiszta ábrázolását.„

TAFTTR_DLC címmel adta ki új EP-jét a deatcore vonalas Carcosa. Az AngelMaker-ből ismert Johnny Ciardullo által vezetett két dalos kislemeze az alábbiakban érhető el. Az EP Corey Place dalában vendégként a ten56. énekese, Aaron Matts szerepel, valamint Hindsight című daluk remix-verziója található rajta.