A baszkföldi Aschen projekt a black metalt a társadalomkritika eszközeként használja, ebben a szellemben fogant legújabb videójuk is. A formáció a Wormholedeath kiadónál megjelent The Never Ending Search című, még márciusban bemutatott nagylemezének talán legambiciózusabb tételét, a The Forsaken Redeemer-t filmesítette meg, méghozzá régi, szabadon felhasználható mozgóképek és újonnan forgatott felvételek vizuális ötvözésével.

A Mikel Telletxea (ének, gitár, programozás) és Atauzz (basszusgitár) alkotta duó a Megváltó passióját és kivégzését egyfajta társadalmi tükörként használja. A koncepció szerint a kínszenvedés annak a modern kornak a metaforája, amely teljesen kiüresítette az igazság fogalmát; ahol bármilyen tény megkérdőjelezhető, eltorzítható vagy eltörölhető, ha az érdekek vagy a hatalmi struktúrák úgy kívánják. Zeneileg a dal a hipnotikus, keleties gitármotívumok, az akusztikus betétek, a kimért tempók és a végső játékára épít.

Régóta várat magára a hardcore punkban utazó Scatterbox negyedik nagylemeze, ami elé rengeteg akadály gördült. Szeptember 9-én azonban a Blackhouse Records gondozásában végre megjelenik az anyag teljesen újrakevert, felújított verziója, amely a digitális platformok mellett története során először bakelitlemezen is a gyűjtők kezébe kerülhet.

A lemez eredeti stúdiózása a seattle-i The Tank stúdióban zajlott egy komolyabb költségvetésből. A zenészek visszaemlékezései szerint a munka nagyszerű hangulatban, szinte baráti közegben telt, ám a producer, Tom Pfaeffle egy tragikus eset során életét vesztette, még mielőtt a végső éneksávok a helyükre kerültek volna. A lemezt máshol, kényszerből fejezték be, a banda pedig sosem volt elégedett a nyersanyag végső hangzásával. A megjelenést ráadásul kiadóváltások is nehezítették, így az album szép lassan kikopott a köztudatból.

Majdnem két évtizeddel később a tagság visszaszerezte az eredeti szalagokat, Kaleb Wrenchey hangmérnök pedig teljesen az alapoktól építette újra a keverést. A Bush-éra politikai feszültségeiből és a 2008-as gazdasági válság okozta egzisztenciális kilátástalanságból táplálkozó dühös szövegek most végre megkapták azt a szűretlen, határozott zenei köntöst, amit a csapat eredetileg megálmodott. Jó kis időutazásnak ígérkezik az anyag, de itt határozottan érvényes a „jobb később, mint soha” felfogás. A dalokat nyers, korábbi, digitális verzióját már meghallgathatjátok.

A New York állambeli Poughkeepsie-ből származó, James Oskarbski (gitár, ének) által megálmodott Odium Spirit projekt október 9-én, az I, Voidhanger Records gondozásában adja ki második, The Sourceless Scourge címre keresztelt nagylemezét.

Az új korong zeneileg valahol a Voivod, az Immolation és a Krallice elborult metszéspontjáb pozícionálja magát. A mantrázós halálhörgéseket és a folyamatosan pörgő, disszonáns gitártémákat Jason Bursese (dob) és Cullen Gallagher (basszusgitár) ritmusszekciója fogja össze. A Kevin Bernsten által kevert anyag nem ad könnyű befogadhatóságot: a dalok folyamatosan váltakoznak a kimért, kíméletlen középtempók és a letaglózó thrash/death rohamok között. A friss dalcsokor elvontságát már a borító is nagyon jól tükrözi.

Az alternatív rockot, post-hardcore elemeket ötvöző amerikai Movements szeptember 4-én hozza ki negyedik, Happier Now címre keresztelt nagylemezét. A friss anyag a tervek szerint a korai évek feszült, szögletes témáit keveri a legutóbbi, 2023-as Ruckus! slágeresebb, nyitottabb hangzásával. A lemezről már több szerzemény – köztük a Dissolve Me és a Back In My Ways – is meghallgatható. Patrick Miranda énekes a dalszerzés folyamatáról és a szövegek hátteréről így nyilatkozott:

„Először nem is igazán tudtuk, milyen lesz a lemez, csak azt, hogy a korai elemeket akarjuk vegyíteni az újabb anyagokkal. A Dissolve Me volt az első dal, amit megírtunk, és ez egyfajta vallomás a saját szociális viselkedésemről, és azokról a kihívásokról, amikkel még a legapróbb hétköznapi interakciók során is megküzdök. Volt bennem egy kis hezitálás azzal kapcsolatban, hogy újra visszacsússzunk a zenénk szomorúbb oldalára, ezért a Back In My Ways-t eleinte kifejezetten utáltam. De idővel a lemez egyik kedvenc számává vált. Minden szempontból lassan építkező, különleges dal.”

A folyamatosan koncertező, a nyarat az Egyesült Államok-béli fesztiválokon töltő négyes az őszi megjelenéssel vélhetően tovább betonozza be a helyét a modern alternatív rockzenei színtér élvonalában, a könnyed, melankolikus zenék kedvelői pedig biztosan megtalálják benne a számításaikat.

A legendás amerikai hardcore/metalcore zenekar, a Walls of Jericho 10 év után tér vissza új nagylemezével. November 13-án, a Napalm Records kiadásában megjelenő System Error: Humanity című albumuk második előzeteseként Agency című daluk szöveges videója nézhető meg.

„Az Agency a szabadságról szól, az önmegvalósításról, arra buzdítva a hallgatókat, hogy harcoljanak sz emberi jogaikért. Arról a fajta szabadságról, ami bennünk él, amit senki sem vehet el tőlünk, és amiért minden egyes nap harcolnunk kell.” – mondta Candace Buckingham, a banda énekesnője.

The Dark címmel augusztus 21-én jelent meg Chelsea Wolfe új nagylemeze. A lemezről az alábbiakban a Queens Of The Stone Age gitárosának, Troy Van Leeuwen közreműködésével készült Seethe című dalának hivatalos videója nézhető meg.

„A szellemeket ugyanúgy kísértik az élők, mint az élőket a szellemek. Ezen az albumon nem mutogatok senkire. Vállalom a felelősséget. Valakire, aki mérgező jelenlét lehetett az életemben… talán én is rossz voltam nekik. Rendben van, ha eltávolodunk az ilyen típusú kapcsolatoktól, amelyek látszólag csak zavart okoznak mindkét fél számára, miután hosszasan próbáljuk megoldani a helyzetet.” – foglalta egybe új lemeze lényegét.

A lemezen olyan vendégzenészek működtek közre, mint Justin Meldal-Johnsen basszusgitáros (Air, Beck), Stella Mozgawa dobos (Warpaint, Courtney Barnett), Robin Finck gitáros (Nine Inch Nails) és Matt Chamberlain dobos (Tori Amos, Fiona Apple). A lemez az alábbiakban hallgatható végig.

Chelsea Wolfe idén ősszel The Dark World Tour címmel világ körüli turnéra indul, melynek során december 7-én, Budapesten, az Akvárium Klubban ad koncertet.

A hazai death metal színtér egyik legmegbízhatóbb gépezete, a Monastery idén ősszel sem hagyja pihenni a nyakizmokat. A csapat a háttérben már gőzerővel készíti elő a novemberre várható új nagylemezét, amelynek közvetlen előhírnökeként még szeptemberben megérkezik az I Woke Dead címre keresztelt vadonatúj kislemezdal.

Az új nóta mellé természetesen egy rendesen megpakolt hazai és határon átívelő turné is párosul. A koncertsorozat szeptember 5-én veszi kezdetét a győri Betonban, és összesen tizenhat állomást foglal magába, érintve Szlovákiát, Bulgáriát és Erdélyt is. A fellépéseken olyan hazai harcostársak csatlakoznak hozzájuk, mint az Angerseed, az Atrox Trauma vagy a Devoid. A kiemelt hazai bulik között mindenképp érdemes megemlíteni a szeptember 26-i egervári Zalai Zajongás minifesztivált (ahol többek között a Sear Bliss, a Thy Catafalque és a Lazarvs társaságában lépnek színpadra), valamint a november 14-i budapesti lemezbemutatót a Supersonic Blue Hell & Kvlt falai között. Az évet végül Ózdon, a XVI. Metál Karácsony fesztiválon zárja a csapat, de addig is, hangolódásként hamarosan pörgethetitek az új dalt.

A klasszikus fémzene mindig is a lehangolt gitárok és a masszív torzítók vonzáskörzetében határozta meg a „súly” fogalmát. A holland Dead Neanderthals duója azonban hosszú évek óta azon dolgozik, hogy ezt az alaptételt a sárba tiporja. Az Otto Kokke (szintetizátor) és René Aquarius (dob, ének) alkotta formáció október 2-án adja ki a szerzői kiadásban megjelenő, Flesh is Fragile című új albumát, ahol a grindcore, a sludge és a doom metal kíméletlenségét gitárok nélkül, mégis letaglózó hangerővel prezentálják.

Az új, alig több mint félórás, hat új szerzeményt tartalmazó anyagon a srácok még sűrűbbre és rövidebbre fogták a dalokat. A kísérletezésről és a zenei irányvonalról a két alkotó a következőket fűzte hozzá a megjelenéshez:

„Mindig is próbáltam új és súlyos hangokat kicsikarni a szintetizátoraimból, de szerintem most elértem a nevetségesség egy teljesen új szintjét. Ki gondolta volna, hogy az elektronika ilyen borzalmasan furcsán és elsöprően is tud szólni, ha az ember egy erősítőn keresztül túl hangosan játssza? A súlyos hangzás másik kulcseleme a tébolyult vokális teljesítmény. Ezen a lemezen tényleg feszegettem a határaimat, és kísérleteztem az énekstílusommal, ami végül egy teljesen új, szörnyetegszerű sikoltozássá alakult.”

Aki vonzódik The Body vagy a Primitive Man féle beteges zajkeltéshez, annak a Dead Neanderthals legújabb zenei kísérlete is bőven tartogat majd kellemetlen – és épp ezért vonzó – perceket.