A kortárs post-hardcore, screamo vonal egyik meghatározó zenekara az amerikai Portrayal of Guilt. Az austini fiúk április 24-én, a Run For Cover Records kiadásában negyedik sorlemezüket …Beginning of the End címmel. Az album címe kissé különösen csenghet, hiszen a banda minden kiadványát egy új kreatív kezdetként kezelte, ami kevesebb, mint egy évtizedes fennállásuk alatt folyamatosan megújult. Ez a lemezük nyolcévnyi folyamatos kísérletezés és fejlődés eredményeként jött létre. Kedvcsinálóként Ecstasy, valamint Human Terror dalaik videóval ismerkedhettek meg róla.

Portrayal of Guilt – …Beginning of the End
(Run For Cover Records)

1. Backstabber
2. Human Terror
3. Heaven’s Gate
4. Under Siege
5. Ecstasy
6. Death From Above
7. God Will Never Hear Me
8. Chamber of Misery Pt. IV (feat. Slim Guerilla)
9. Total Black
10. Object of Pain
11. The Last Judgement

Red Goliath címmel tette közzé újabb klipjét az Archspire. A kanadai brutal tech-death metalos zenekar, akik nem mellesleg önmagukat a ”világ leggyorsabb zenekarának” nevezik, április 10-én adja ki új nagylemezét Fast to Die címmel, aminek ez már a harmadik klipje.

„Volt már olyan, hogy nagyon-nagyon akartál valamit, de az egyszerűen nem létezett, vagy megvalósíthatatlannak tűnt?” – teszi fel a kérdést Dean Lamb gitáros. „Mint például a forró, szénsavas kávé, vagy az alsónemű, ami nem nyomja ki a hátadon a hájat két extra fenékpofaként? Pontosan így éreztünk mi is, amikor a Red Goliath című számunkat írtuk! Olyan lehetetlennek tűnt, mint egy hetedikes matekpélda. De valahogy, a Sátán kegyelméből mégis sikerült megírnunk a világegyetem leginkább kanapén ugráltató, szuperszonikus-tech black metal dalát. Bízunk benne, hogy ti is annyira fogjátok utálni ezt a gonosz szerzeményt, mint mi!”

Tíz év nagy idő, különösen, ha egy olyan zenekarról beszélünk, amelyik eleve száműzte a hathúros gitárokat a próbateremből, nehogy véletlenül valami hagyományos riffelés megzavarja a gondosan felépített világfájdalmat. Az atlantai Dead Register pontosan ezt az utat járja: kizárólag vastag basszusokra, szintetizátorokra és egy komor bariton énekre építkezve nyomasztják a poszt-metal és a dark/gothic rock metszetében mozgó hallgatóságot. Május 22-én az AVR kiadó égisze alatt az első komolyabb mérföldkövük, a 2016-os Fiber kap egy tízéves, felpimpelt újrakiadást.

A Fiber (10th Anniversary Deluxe Remaster) a sajtóanyag meglehetősen költői megfogalmazása szerint „újra fizikaivá teszi az emlékezetet”. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a M. Chvasta, Avril Che és Chad Williams által annak idején minimális utómunkával, szinte élőben rögzített sávokat alaposan leporolták. A remasterelés ráerősített a mélyfrekvenciákra és a letisztultságra, de bölcsen meghagyták benne azt a fojtogató atmoszférát, ami miatt az ember önként vonul be egy ablaktalan szobába a lemez hallgatása közben.

A dalok – mint a rituális lüktetésű címadó, vagy a fizikai fájdalommal határos súlyú Grave – továbbra is a szikár, hipnotikus ismétlődésekre és a komor őszinteségre építenek, mindenfajta felesleges zenei bűvészkedés nélkül. A jubileumi kiadás végére bónuszként egy 2016-os keverőpultos koncertfelvétel, a Reverse is felkerült, mintegy lezárva a formáció első korszakát.

Costa Rica manapság meglepően termékeny talaj, ha rothadó fémzenéről van szó. Ezt hivatott bizonyítani a 2020-ban alakult Candarian is, akik április 27-én hajtják végre a hallgatóságon a Trepanación (azaz Koponyalékelés) című bemutatkozó nagylemezüket. A Christopher (gitár), Jose Pablo (basszus/ének), Pablo (dob) és Felipe (gitár) alkotta négyes a korai ’90-es évekbeli old-school death metalját játszák.

A promós anyag persze szokás szerint „érett dalszerzésről és fölébe emelkedő atmoszféráról” áradozik, de a lényeg, hogy ez egy tisztességesen sárba forgatott, gore- és horrortémákkal operáló barlangi mészárlás. A hangzás és a zene pont olyan barátságos és letaglózó, mint Grant Hatfield meglehetősen naturalista borítóképe.

Amikor egy zenekar nevét (röviden szerencsére csak OxE) tovább tart kimondani, mint amennyi ideig egy átlagos grindcore dal tart, ott már sejthető, hogy nem egy könnyen emészthető produkcióval van dolgunk. A formáció ráadásul egy igazi nemzetközi kollaboráció: Alice Simard gitáros Kanadából, Jesse Agiomamitis énekes/szövegíró Ausztráliából, míg a hangszerelésért, szintetizátorokért és a keverésért felelős The Popu Németországból hozza össze ezt a meglehetősen beteges atmoszférát.

A trió zenéje a brutális death metal, a slam, a blackened death és az avantgárd kísérletezés barátságtalan metszéspontján mozog. Fugue Gnawed from the Scabbed God Cerebrum címre keresztelt nagylemezük április 3-án lát napvilágot a Gore House Productions gondozásában. A tizenegy tételes új anyaguk koncepciója egy „istenölő” entitás kozmikus pusztítását követi nyomon – a zenekar elmondása szerint egyfajta sötét, God of War-szerű utazásként –, miközben a videojátékos (Dark Souls, NieR) és animés (Berserk) ihletésű szövegek a felszín alatt komoly mentális küzdelmeket boncolgatnak. A disszonáns, letaglózó riffek és az embertelen vokálok közé ezúttal alaposan megcsavart, organikus hangszíneket és szintetizátorokat is beépítettek, így a hangzáskép egyszerre hat ősinek és valami földönkívüli torzszülöttnek.

Kedvcsinálónak (vagy inkább elrettentésnek) már pörgethető a Hurt Beyond Healing című tétel.

A francia Towering április 3-án hozza ki második nagylemezét The Oblation of Man címmel. A T.J.S. (ének/gitár) vezette négyes a régisulis death metal gyilkos riffjeit ötvözi a modern black metal disszonáns atmoszférájával.

A végeredmény egy hipnotikus és letaglózó blackened death metal örvény, ahol a Morbid Angel vadsága találkozik az Ulcerate káoszával. A hat sötét himnuszt felvonultató anyag azoknak ajánlott leginkább, akik a Svart Crown vagy a Watain munkásságát is kedvelik.

Ha valakinek esetleg herótja lenne a modern, agyonpolírozott és túlgondolt metal kiadványoktól, az most tegyen egy képzeletbeli sétát a legbarátságtalanabb, fagyos sziklalabirintusokba. A lengyel Bezkres ugyanis magasról tesz a 21. századra: zenéjükben kizárólag a 90-es évek underground feketefémjének nyers és kompromisszummentes szellemisége létezik, minden más csak felesleges zaj.

A formáció a 2024-es demó és a tavalyi Odwieczny zew agresji EP után most szintet lépett. Április 10-én, a Signal Rex kiadó jóvoltából (CD-n és vinylen) szabadul rá a világra az első teljes nagylemezük, amely a kimondottan barátságos Naturalna nietolerancja (Természetes intolerancia) címet kapta. A 40 perces, kilenc tételes anyag a természetet egy könyörtelen, a moralitáson és az emberi hiten felül álló ősi erőként ábrázolja, miközben kíméletlenül elutasítja a vallási korrupciót és az emberi gyengeséget.

A zenei recept ehhez a fagyos világképhez tökéletesen asszisztál: repetitív riffek, végletekig lecsupaszított dalszerkezetek és egy olyan csiszolatlan, garázs hangzás, ami pont annyira meleg és hívogató, mint egy maréknyi zúzott kő. Itt tényleg nincs semmi modern csillogás vagy felesleges látványosság, csak a tiszta, elszigetelt nihilizmus és az underground iránti megingathatatlan hűség.

A kanadai Vancouverből származó, de ízig-vérig skandináv szellemiségű Atavistia május 15-én, a Blood Blast Distribution gondozásában szabadítja el legújabb nagylemezét Old Gods Awaken címmel. A 2017-ben alakult formáció zenéje egyértelmű irányt követ: aki a Wintersun, az Ensiferum vagy a Dimmu Borgir epikus, szimfonikus elemekkel átszőtt világában érzi otthon magát, az itt megtalálhatja a számításait.

Az Old Gods Awaken egy nagyszabású, kétrészes koncepció első felvonása, amely a fényt, a diadalt és az ébredést helyezi középpontba. Az album kevesebb mint hat hónap alatt, egyfajta inspirációs roham szülötteként jött létre, így a dalok ösztönösebbek és feszesebbek, miközben megőrzik a zenekarra jellemző progresszív ambíciókat és a pusztító blastbeateket is.

A lemez egy középkori hangulatú intróval (Raise All Thy Horns) nyit, hogy aztán a Mystic Tavern képében egy technikás, mégis kocsmai hangulatú zúzásba csapjon át. A Mattias Sippola (gitár/ének) vezette gárda bátran nyúl a gyökerekhez: a vad és gyors I skogens djup teljes egészében svéd nyelven íródott, a több mint 11 perces, epikus zárótétel (Old Gods Awaken) pedig finn kórusbetétekkel idézi meg az északi természet újjászületését. A lemezen helyet kapott még a törzsi ritmusokkal operáló To a New World, valamint a zenekar védjegyének számító, komplex szólókkal tűzdelt Ride The White Storm is.