Mindig is izgalmas színfoltot jelentettek azok a teljesen elszigetelt, egyszemélyes projektek, amelyek mindenféle külső nyomás nélkül, kizárólag a személyes démonok levezetésére jöttek létre. A szegedi bázisú, Vlad Sartor által életre hívott THRN pontosan egy ilyen privát rituálé eredménye, amellyel a hazai közönség már meg is digitális formában.

A Fourfold Solitude címet viselő, négydalos bemutatkozó EP zeneileg a szintetizátorokra építkező darkwave, a hideg indusztriális lüktetés és a klasszikus gótikus rock határvidékén mozog. Az alkotó bevallása szerint a projekt eredetileg sosem volt a nyilvánosságnak szánva; hosszas kísérletezések és földbe állt zenekari próbálkozások után a THRN az a letisztult, torzításokkal teli mag, ami megmaradt, miután mindent leégetett magáról. A dalok az emberi magány és az elszigeteltség legkülönbözőbb rétegeit járják körül, kapaszkodót nyújtva azoknak, akik otthonosan mozognak a hazai sötét elektronika és a gótikus zenei világ fojtogatóbb bugyraiban. Felvezetőnek hallgassátok meg a projekt Bonanza Banzai feldolgozását.

A sötét, groteszk tündérmesék és a francia folklór furcsa mutációi mindig izgalmasnak hatnak, ha zenéről van szó. Az Antiq kiadó jóvoltából október 7-én érkezik egy újabb elvont történet a Taufpatin nevű formáció Les Malfaisances de la Taufpatin című debütáló albuma egy kifejezetten fekete humorral átitatott, boszorkányos koncepciót jár körbe.

A lemez egy elzászi boszorkány (La Taufpatin) történetét meséli el, aki a XVIII. században annyira elviselhetetlen és gonosz volt, hogy a helyiek máglyán égették el. A csavar ott van a dologban, hogy hősünk most valahogy visszatért az élők közé, és mindezt pusztán azért tette, hogy megbosszulja: a jó tündérek annak idején nem hívták meg egy partira. Miután megevett egy fazéknyi csokoládét és felkapta a seprűjét, úgy döntött, első nagylemezével teszi pokollá a világot. Bár a sztori megmosolyogtató, zeneileg a francia black metalhoz hű, kidolgozott formátumra számíthatunk, amely az Antiq kiadótól megszokott vizuális és esztétikai odafigyeléssel (valamint kizárólag francia nyelvű dalszövegekkel) párosul. Egyelőre a dungeon synth ihletéső intrót hallgathatjuk meg…

Taufpatin – Les Malfaisances de la Taufpatin

(Antiq)

1. L’Attente

2. L’Affront

3. La Colère de La Taufpatin

4. Ma Belle Robe au Placard

5. Ne serais-je plus la Bienvenue

6. Opération Vengeance

7. L’Etrange Invitation – Le Grand Bal

8. Jolis Gateaux Empoisonnés

9. Arrivée des Invitées

10. Une sacrée fête de merde

11. Je reste la plus belle

Az amerikai modern metalcore színtéren, és különösen a texasi Austin zenei szövetében egyre nehezebb olyan formációt találni, amelyik hajlandó kilépni a megszokott breakdown-hegyek és tiszta refrének rutinjából. A 2017-ben alakult Colorblind kvartettje azonban egy teljesen sajátos, „dreamcore”-nak keresztelt határmezsgyén egyensúlyoz, debütáló nagylemezük, a Who Sold You This Truth ++ Was It Yours To Hold pedig augusztus 28-án teszi fel a pontot eddigi építkezésük végére a Solid State kiadónál.

A formáció – Travis Moseley (ének), Tyler Moseley (dob), Nicholas Asper (basszus) és Justin Page (gitár) – hangzásvilága egyszerre épít a mélyre hangolt, szaggatott riffek fizikai súlyára, valamint a filmes, kifejezetten popos énekdallamokra és atmoszférikus textúrákra. Ez a zenei kettősség azonban csupán egy eszköz ahhoz, hogy a srácok a legmélyebb, feldolgozatlan személyes traumáikat (mint például az énekes és a dobos testvérének elvesztése) zenébe öntsék.

Úgy hivatkozik a Filth triója a klasszikus svéd death metalra, mint szakorvosok az egészséges anyatejre, így nagy meglepetések nem érhetnek bennünket, amikor szeptember 11-én a világra szabadítják Death Exhibition című második nagylemezüket a Me Saco Un Ojo (Európa) és a Rotted Life (USA) kiadók koprodukciójában.

Az új korong egyenes folytatása a tavalyi debütálásnak, csak még nyersebb és sötétebb tónusokkal. A csapat zenei alapjai egyértelműek: a Grave legelső lemezeinek döngölése találkozik a korai Immolation beteges riffjeivel, miközben a finn Demilich és az Autopsy fojtogató hatásai is felütik a fejüket. Külön érdekesség, hogy az anyagon egy mélybe rántó, instrumentális tételpár (…Inhumed… és …Exhumed…) is helyet kapott, tovább erősítve a kellemesen rothadó atmoszférát. Aki fogékony a régi vágású, sűrű halálfémre, annak érdemes végigfutnia az alábbi dallistán, és felkészülni az őszi zenei pusztításra.

Filth – Death Exhibition

(Me Saco Un Ojo / Rotted Life)

1. Intro

2. Split Casket

3. Buried Alive

4. Born A Corpse

5. Mental Butchery

6. …Inhumed…

7. Sadistic Ways

8. Death Exhibition

9. …Exhumed…

Az ősz a beérkező hírek alapján egyre több hangulatzenével kecsegtet, legyen szó black, death metalról, vagy a jó öreg doomról. Ez utóbbit képviseli a Stuart West által életre hívott, 2012 óta létező, nemzetközi összefogásból született Thronehammer is. A mára hatfősre duzzadt zenei formáció mára jócskán túlnőtt a kezdetekkor játszott tradicionális, epikus doom kereteken és monumentális szerzeményeivel eddig nem okozott csalódást a súlyos zenék kedvelőinek.

Jelenlegi stílusukat talán úgy lehetne leírni leginkább, mintha a Candlemass találkozna a Bolt Thrower háborús borzalmaival és a korai Katatonia, Anathema, Paradise Lost fojtogató gótikus légkörével. Ezen felül post-rock hangulatokból, filmzenei mozzanatokból sem szűkölködhetünk hallgatás közben. A csapat szerint az október 9-én érkező, 74 perces Slay|Kill|Erase anyaguk lesz az eddigi legkiforrottabb megjelenésük, melyben a brutális agresszió és a törékeny szépség a legdinamikusabban kapcsolódik egymáshoz.

A Los Angeles zenei olvasztótégelyéből érkezett Early Moods második nagylemezével már felkerült a heavy/doom metal rajongók térképére, a kvintett pedig nemrég bejelentette harmadik, Ready For The Grave címre keresztelt nagylemezét, amit a RidingEasy Records szállít majd nekünk szeptember 18-án. A kiadvány felett nem kisebb név bábáskodott, mint Toshi Kasai, akinek neve a Melvins és a Tool kapcsán lehet ismerős. Érdekesség, hogy néhány dalban különleges hangszereket is megszólaltatott vendégzenészként, mint például a bendzsó vagy a theremin.

Az Alberto Alcaraz (ének) és Eddie Andrade (gitár) által alapított banda az elmúlt években már olyan nevekkel osztotta meg a színpadot, mint a High On Fire, a Candlemass és a Pentagram. A zenei fejlődésről és az album irányvonaláról Elix Feliciano basszer osztött meg néhány gondolatot:

„A hangzásunk sokkal letisztultabb lett, végre megtaláltuk a saját identitásunkat. Bár ez az anyag nincs túl messze attól, amit a múltban csináltunk, a dalszerzés egyértelműen érettebbé vált. Hallani lehet a kémiát, érezni a hangulatváltozásokat. Azt akartam, hogy ez a lemez pontosan úgy szólaljon meg, mintha élőben hallanál minket. Sikerült ezt az energiát rögzítenünk, masszívvá és dinamikussá téve a végeredményt. Mindig is ilyennek akartuk látni az Early Moods-ot.”

A lemez különböző színű bakeliteken (lila, arany, splatter) és CD-n is napvilágot lát. A pörgősebb, hagyományos doom hatásokat felvonultató címadó dal már meghallgatható.

Hivatalosan augusztus 21-én, a Dying Victims Productions kiadásában jelenik meg a finn black/speed metal horda, a Rapid 11 dalos debütáló lemeze Realm of Fire címmel. A banda 2014 óta dolgozik a finn underground mélyén. Debütáló lemezükün a korai ’80-as évek heavy metaljának szellemiségét ötvözi a mai kortárs metal vonalak dübörgésével. A lemez a hívatalos megjelenés előtt, már most végighallgatható.

A modern kor embere már túlságosan elszakadt a természettől ahhoz, hogy megértse a paleolitikum puritán, kegyetlen, mégis mélyen spirituális világát. Ezt a távolságot, a tudomány által kiüresített, biztonságos burkot igyekszik szétzúzni a brit Wyrdstæf. Az atmoszferikus, törzsi black metalban utazó formáció szeptember 4-én, az Apocalyptic Witchcraft gondozásában szabadítja rá a világra a Primordial Bloodlines címre hallgató bemutatkozó nagylemezét.

Az Urzhan énekes vezette kvintett nem csupán a fekete fém alapvetéseit hozza magával, hanem rétegzett torokénekkel, terepfelvételekkel és rituális kántálásokkal igyekszik megidézni az őskori vadászó-gyűjtögető társadalmak kíméletlen mindennapjait. Bár zenéjükben megvan a black metalra jellemző zordság, a dalok a túlélés ősi ösztönéről és a természettel való egységről mesélnek. Ahogy azt maga a zenekar is megfogalmazta a lemez koncepciójáról:

„A Wyrdstæf mindig is valami ősi és zsigeri dolog megidézéséről szólt; egy olyan világ emlékéről, ami egykor létezett. Számunkra ez egyfajta eszköz arra, hogy reflektáljunk az emberiség legősibb eredetére, és becsatornázzuk azt.”