„Hogyan hisztizz a fogorvosi váróban” sikerdaljáték 10 tételben.
Már egy jó ideje csócsálom e korongot, de csak nem tudtam egykönnyen kitalálni, hogy a végén hol is állapodik majd meg. A befogadhatósága függött a napszaktól, a must cukorfokától, de még a Nílus torkolai vízállásától is. Így most lebököm (este, 19 fokos szőlőlénél, 4632mm-nél) nyócfélnél!
Inkább sorban ülök mentás beöntésért, mint még egy végighallgatás.
Méghogy ez black matal? Inkább amolyan bekkecske metálocska! De tetszik, minden hibája és elviselhetetlensége ellenére is. Remélem a következő lemeze kevésbé fog hasonlítani egy őrült flippergolyóra, amelyik tétován csapódik a könnyűzene játékterének összes gumifalára.
Ho-ho-ho! Ez itt most nem a mikulás és nem is a lúdtalpas horgász, hanem én vagyok, és ezzel a felkiáltással jelzem az alkotóknak, hogy ez bizony príma lemezre sikeredett! Imitt-amott ugyan kellésekkel tarkított, de az könnyen orvosolható.
Miután a lemez hallgatása közben feleségem megkérdezte, hogy ezek ugye északiak és folytatta azzal, hogy ez egész elviselhető, nem merek rá kevesebbet adni...
Hú, ez annyira retro, hogy ijedtemben megalkottam a vízkompresszor elméleti modelljét. Ahogy az elmúlt 30-40 év zeneisége összenyomható a szinte semmivé, úgy a folyadék is.
Milyen ártatlan és súlyos a kicsike. Mint a maszületett BÁLNA! (Rosszabbra számítottam...)
Víz és sóder. Másképpen megfogalmazva: nem rossz, csak hiányzik belőle valami. Hacsak nem az volt eleve a céljuk, hogy nedves legyen a kavics...
Regétlenségben sajnos nem szenved, de ettől (és a borítótól) eltekintve jó lemez ez. Ez sokkal inkább népi hangszereket használó metál, mint népzene gitárral kísérve.
Tökéletes esszenciája a szélsőséges metal zenének. Ami különösen tetszik bennük, hogy egy percre sem akarják többnek láttatni a zenéjüket, mint ami, és szerencsére nem hiszik el, hogy iszonyatos művészeknek kell lenniük (ellentétben pár lila ködben élő pályatársukkal). A káoszt pedig legalább annyira tökéletes idézik meg, mint az Emperor tette az utolsó két lemezén.
Zeneileg szerintem elég változatos, de tény a hatások egy eléggé szűk területről kerülnek ki. Mindent bevetnek az elmúlt húsz évből az industrial/modern metal szcénából, a Fear Factorytól kezdve a nu metalon át egészen a djentig. Az énekes viszont jól tolja, kár, hogy nem karakteresebb a hangja.
Nagy dilemma. Szerintem nagyon nehéz ebben a műfajban jót alkotni. Jó-jó, de nem érzem, hogy szegényebb lenne a világ nélküle. Az Aesthethic Hallucination of Reality közepefelé hallható szólónak pedig minden egyes hangját ki lehet találni előre az első nyújtás után:). És utálom, amikor zenébe bevágnak filmrészleteket, tudományos és filozófiai okoskodást, meg mindenféle idióta hablatyot (ez a Netránál is legalább egy pont mínusz volt).
Néha határozottan tetszetős, néhol pedig határozottan necces/gáz dolgok vannak ezen a korongon. Viszont az elgondolás összességében nagyon jó, a hangulat pedig nálam tízpontos (engem kilóra megvesznek az ilyen urbánus hangulatú zenék elektro prüntyögéssel). Ami viszont nagyon gáz, a mű hangzás. Olyan az egész, mintha a fruity loops első verziójában lett volna megírva, és elfelejtett volna frissíteni a srác modernebb pluginokra.
A legtöbb Coheed and Cambria lemez hasonló abban, hogy kábé a dalok fele libabőr, fele pedig idegesítő. Itt az arány szerencsére kevesebb idegesítő dalt mutat, így nagyon hallgatható, és szerethető lemez született. A nyitó szám szokás szerint zseniális, és megvannak a szükséges slágeres dalocskák is, de még mindig nem érzem azt, hogy egy kiemelkedő bandával van dolgunk. Csak simán jók.
Parasztvakítás a köbön. De bizonyára van aki elhiszi, hogy ez egy óriási művészi teljesítmény. Én nem tartozom közéjük.
Haha, én is halottak napjára tartogattam valami igazi temetőhangulatú zenét, de úgy elment mellettem, hogy az csak na. Pedig a lassú részek jók voltak, amikor begyorsultak, akkor kiakadt a hátezgáz-o-méter, az énekes pedig húzzon el valami tanárhoz de izibe, mert ezzel a tudással még az X-Faktor döntőjébe sem jutna el. Pedig aztán ott sem magas a színvonal.
Unalmas is néhol, meg sok újdonságot valóban nem hoz, de azért mégiscsak My Dying Bride. A lemez jól kezdődik, a közepén a címadó meg a Hail Odysseus nagyon zsírosak, de aztán a végére nagyon leül az egész (mélypont: Within the Presence of Absence). Aaron vokálja továbbra is zseniális sztem.
Nem mondanám rossz lemeznek, de olyan se füle se farka az egész. Mintha félkész dalok lennének rajta. Bár én a hosszú lemezek ősellensége vagyok, de itt azért egy plusz 10-15 % játékidő jól esett volna, hogy jobban kibontakozhassanak a témák. Sokat vacilláltam, hogy inkább biztató, vagy hervasztó, de azért a pár jó téma meggyőzött.
Nem full gagyi, ami már jó pont. Nekem ezek a népzenei motívumok már tetszenek, nem annyira a dáridó uralkodik, a balkáni elemek és a több nyelv használata pedig sokat dob az egészen. Tény, hogy volt jó pár olyan rész, ahol hangosan felszisszentem, hogy ezt azért nem kéne (főleg a durva vokálnál), de nagy átlagban inkább kellemes hallgatni való.
Nagyon vártam ezt a lemezt.Tetszik, de nekem ,nem ez lesz a kedvencem.Szerintem még egy nagyon kicsit dolgozhattak volna lehetett volna ez jobb is.Viszont kétség nem fér hozzá , profik abban amit csinálnak.Időt kell adni nekik hogy az ember ne csak a káoszt hallja.De megéri,amióta megvan minden nap hallgatom ha csak 1-2 szám erejéig is, de hallgatom.
Ez olyan távol áll tőlem mint Makó Mekkától.
Elsőre jónak tűnt, viszont nem kötött le, az album végére már untatott.Ennek ellenére az utolsó szám tetszett a legjobban.
Nu, hát ezen relatíve sokat gondolkodtam, próbáltam többet kihallani belőle mint aminek elsőre tűnik.Nem sikerült, sőt hamar meguntam , azok a részek amik nem jönnek be , sokadjára már idegesítettek. Vannak jó pillanatok is, de talán el kellene dönteni hogy mit is akarnak pontosan, aztán arra koncentrálni.
Ez valami hihetetlen nagy rakás sz..!!Az énekesnek mondott bagzó macskát kikötözném valami oszlophoz a szájába purhabot nyomnék és agyon verném egy wartburg antennával. 3 szám után már kezdett megfájdulni a fejem.Kár hogy nem lehet mínuszba pontozni.
Ezt hozták össze 8 év alatt?Hasonló zenekarok hasonló minőségű albumokat 1-2 évente dobnak ki.Ja, és nem 40 percnyi anyagot.Amúgy ha csak a zenére figyelek akkor is elégedetlen vagyok.Sajnálom, biztos lesznek akik megköpködnek ezért de, a művészkedős és a gagyi szavak ugrottak be legtöbbször. Soha többet nem hallgatom meg és nem vagyok kíváncsi se korábbi se későbbi "munkájukra".
Engem mindig kilóra megvesznek ezek a fajta zenék.Imádom a Black Sabbathot és az őket követő zenekarokat. Viszont a Witchcraft új lemezét erősebbnek érzem.Ezért kapnak csak 8 pontot.
Nem kapnak 10 pontot mert szerintem is volt már jobb albumuk, de csatlakozom Mike666-hoz, és én is köszönöm a zenekarnak hogy léteznek.Ennek a fordulónak pedig az abszolút győztesei számomra.
Nos, nekem abszolút tetszett csak hát tényleg rengeteg ilyen van, és vannak sokkal jobbak is.A lehetőség és a tehetség bennük van, csak ki kellene dolgozni a saját ötleteket is.Már ha vannak.
Nagyon ritkán sül ki valami értékelhető abból ha a metált meg a népzenét akarják házasítani.Most nem sikerült, a metál rész amúgy is borzasztó amatőr, de az hogy belekeverik a népzenei dolgokat csak tovább ront a dolgon , mivel azok a részek meg nem tartóznak a vállalhatatlan kategóriába.A hegedű vagy a duda kifejezetten szépen szól. A népzenei megoldások érnek mondjuk 6 pontot a metálosak meg 2-őt.Így akkor korrekt a 4 pont.
Az univerzum összes anyaga, a tér és az idő pattanásig feszült rendben besűrűsödik egy aprócska pontba, majd az ember pofájába robban. Ez a Vanitas. Ezek a vadállatok ebbe a "zenébe" még a megfelelően adagolt dallamosságot is becsempészték. Jó párszor pörgött az elmúlt napokban,a célját tökéletesen elérte nálam. A nehéz emészthetőség egyeseknél jó pont, nálam itt kicsit hátrány, ezért a 9.
Húzós lemez, de valahogy ezekből már kinőttem. Tényleg felvonultat mindent, de újat nem nagyon ad. Jól forgatott sablonok.
Nem tudom, mit csinálhatok rosszul, de minél többször hallgatom, annál unalmasabb és gyengébb. Pedig első nekifutásra nagyon bejött. Hihetetlen zenei ötletek vannak elrejtve végig, de köztük felüti a fejét az unalom is. Az énekkel nem vagyok kibékülve, remek fejhallgatón is lenyomtam, ott is elég pocsékul szólt.
Nagyon érdekes, egyszer lehet belőle valami, de a hibákat nem tudom átlépni, még ha az a pénztelenségből is ered.
Megadtam nekik az esélyt többször is. De NEM működik nálam. Nem érzem az őszinteséget és a dalok is gyengébbek, mint korábban.
Nagyon elteltem manapság a folk metallal. Hangulatos, de nem lóg ki nagyon a sorból.
Ugyanúgy vagyok vele, mint az Abske Fides lemezzel. Elsőre nagyot ütöttek a MESTERI riffek, aztán a nagy lendületből elvett kicsit az ének. Ennek a bandának jót tenne egy egyedi hangszínnel, orgánummal rendelkező énekes, no meg ezt a hegedű szerűséget sem erőltetném mindenhova. Tény, hogy valahol nagyot üt, de kicsit túlzásba estek vele. De amiért a pont: az a rifforgia. Rég hallottam egy lemezen ennyi ütős doom riffet.
Soha nem értettem a nagy lelkesedést irántuk, ugyanis az első lemezek óta nem alkottak sem egyedit, sem izgalmasat. Jelen lemezen az első két dalt nagyon élveztem, de más doom banda is tud ilyet, majd jött az unalom.
Mike666-nak igaza van, minőségi cucc, de nem kiemelkedő. Erős iparos teljesítmény. Meghallgattam, jó volt, de nem tudok okot a további hallgatásra, amikor van millió hasonló cucc.
A folkos részek rendben vannak, a többi idegesít.
Elborult valami ez, de amúgy könnyen szokható (nekem legalábbis nem volt nehéz). Igazából el tudnám ezt bármikor hallgatni, mert nem mondhatom, hogy nem tetszik, csak nincs rá szükségem. Olyan, mint a zsemle. Hiába jobb, mint a kenyér, mégis legtöbbször kenyér van itthon.
Meglepődtem, és rá is függtem, de ahogy látom másokból is érdekes dolgokat váltott ki. Baromi jó kis keveréklény eme szerzemény.
Érdekes. Tetszik, azt már tudom, de hogy mennyire, azt az idő dönti majd el. Most még hosszú távra tervezek vele. A '4.48' a kedvencem, elég sokat pörgött már, most is az megy.
Hatalmas elbaltázott lehetőség ez az album. Pedig vannak olyan zseniális részek rajta... de ami gáz, az gáz. És pont emiatt nem fog újra előkerülni sajnos.
nyolcnyolcnyolcnyolcnyolcnyolcnyolcnyolcnyolc
Annyian éltetik ezt az albumot, de nem értem miért... Tényleg jó, meg minden, de semmi extra.
Az énekes miatt durva pontlevonás jár. Sajnálom, mert rég hallottam ilyen múltidéző zenét.
Többet vártam tőlük most. Lehet, hogy én vagyok figyelmetlen, és én állok nagyon távol a műfajtól... Az előző albumukat is csak a 'Death Triumphant' mentette meg, ezt viszont már semmi. Azért még egyszer megpróbálom majd, ha nagyon nem lesz mit hallgatni.
Azért ennél több kellett volna. Erős középmezőny.
Néhol már a rettenetes határát súrolta, a fülem próbált menekülni, de rá kellett jönnie, hogy össze van kötve velem, így végigszenvedte ezeket a...
A Hell is Empty...-nél gonoszabbat akkor sem fognak tudni csinálni, ha zeneileg a végtelenségig tökéletesítik magukat! Unalmas volt ez is, meg már az előző Passion is!
Szerintem a modern metál vonulat egyik legfaszább zenekara a Sybreed, bár bevallom tőlem is azért távol áll ez alapvetően, de az összes általam ismert albumuk nagyon összerakott cucc...
Hát nem lettem Fides-es...
A home-made jellegzetességeken túl ez egy egész érdekes lemez!
A Three-t (3) jobban komálom ebben a stílusban.
A 2004-es album egy korszakos mű volt, ami tökéletesen egyesítette az Ensiferum féle folkos powert a COB fémjelezte dallamos death metállal, és ami a legjobb, hogy a két stílus legjobb tulajdonságait! Mai füllel hallgatva is nagyon rendben volt az a lemez, a Time I-ről viszont kb. semmi jót nem lehet elmondani! Dagályos, érdektelen, felesleges, élvezhetetlen...
Teljesen elteltem azzal, hogy a régi idők lépten-nyomon újraélednek. A nosztalgia helyett jó lenne már valami igazi frissességet is tapasztalni a felhozatalból!
A The Angel and the Dark River óta a MDB egyáltalán nem tudott meghatni, és nem is igazán értettem miért ők az elsőszámú, a nagybetűs, vezető doom zenekar... Aztán valahogy hosszú idő után ez az új el tudott csípni.
Valahogy zavart a rövidsége...ebben a stílusban alsóhangon is 50 perc felett kezd el igazán élni a zene...
A Nap és Hold egy szívet melengető szerzemény. Többet ér mint minden más a lemezen. Szerintem bemutatkozásnak elmegy ez, helyből át is ugorják a teljes Dalriada életművet szvsz... A metálos részek viszont enyhén szólva is fantáziátlanok!
Már párszor leírtuk itt HP-n, hogy az Anaal Nathrakh egy pusztító, fékevesztett vadállat, ami kb. 1 másodperc alatt legyilkol, ha az útjába kerülsz! Az előző lemezhez képest határozottan izgalmas, a Hell is Emptyhez képest egy pöttyel "szelídebb".
Minden porcikám ellenkezik minden pillanatával szemben. Ez tőlem idegen.
Izgalmas, mély anyag. Imádom a hangzását is.
Megvannak a hibái, de engem a hangulattal megvett kilóra. Remélem tud a srác majd előrelépni a következő anyaggal! (igazi alulproducelt do it yourself az underground mélyéről - csemege)
Igen komoly helyen van a csapat a szívemben. Hibázni még egyszer sem tudtak és az utolsó két lemezük kimagasló zenei értékeket hordoz. Ezt egy kicsit szoknom kellett és továbbra is azt érzem, hogy fél album. Mivel ez valóban egy egésznek az egyik fele csak. Kicsit befejezetlen, talán a másik fele nélkül teljesen nem is értékelhető. Majd meglátjuk az egész mit ad ki.
Nem hallgatom ezt a vonalat már vagy 10-15 éve, ettől függetlenül tetszett a Time I. Tisztességes munka.
a zene hibátlan, viszont az ének gyenge és sokszor idegesítő is számomra
nekem ez már csak hét... A szomorkodás már elég repetitív, semmi újdonság nincs benne, a vissza a gyökerekhez meg már annyira nem őszinte, annyira nem természetes.
érdekes, hogy a stílus hívei által körbedícsért nagy lemezek mennyire nem hatnak meg, ez pedig, ez a kis csoda beszippant, magával ragad.
Eléggé kettősek az érzéseim ezzel a lemezzel kapcsolatban. Teljesen rendhagyó módon a népzenei motívumok tetszettek. Ezek izgalmasak, hangulatosak és nem túljátszottak. Viszont a metal fele a dolognak totálisan hervasztó. Lapos, közhelyes, unalmas és harmadrendű. A hörgi-morgi is eléggé gyenge színvonalat hoz. Ezt a zenét sokkal szívesebben hallgatnám metal nélkül, mert az annyira nem megy a srácoknak. Összességében még így is ezerszer értékelhetőbb a Dalriadanál. (a Nap és Hold című tétel az ékköve a lemeznek) Ja és hát a borítóról is meg kell emlékeznem, amit kritikán alulinak tartok...
Nem tudom hallottam-e a hp berkein belül ennél gonoszabbat, ami egyben szép is. Minőségi zene. A pontlevonás a túl sok visítás miatt. Most pár nappal később még egy pontot levonnék, mégsem ér ennyit nekem. bocsi :)
Valakinek említettem korábban, hogy a régebbi albumaik csillagos tízesek, és hogy ez nem tetszik annyira mint azok; de azóta megváltozott a véleményem, bizony ez is közelít a csillagoshoz; mióta megvan nem telik el nap, hogy ne hallgassam meg. Ez bizony örök szerelem! (Kedvencem a lemezről a címadó dal) Szeretném megköszönni annak az embernek, aki ajánlotta nekem a zenekart, hátha olvassa soraimat: nagyon köszönöm Füzesi Úr! :))
Hiába a megkapó pillanatok ha összességében nem tetszik annyira.
Érdekes és hangulatos zene, de kiforratlan és nagyon amatőr, bár Szintiboy-t is ezért szeretjük, nem? :)) Nem véletlenül említettem a srácot... A francia nyelv használata és az ének helyetti beszéd/párbeszéd nem tetszett egyáltalán.
Én nem tudom milyen volt a múltkori, mert akkor még épp nem hp-ztam, de ennek fényében, amit most hallottam, nem is vagyok kíváncsi rá :/
Az első dal tetszett a japános hangulata miatt, és még talán az utolsó is pont emiatt, a kettő közti himnuszok már annyira nem :/
Velem nincs szerencséjük, mert nem szeretem az ilyesmit.
Ennél unalmasabbat rég hallottam :/
Szép is, jó is, de kicsit erőtlen, és néhol unalmas.
Az énekesnő hangja jobban tetszik, mint a Dalriada-é, zenei viszonylatban viszont még mindig úgy gondolom, a metál és a népzene nem férnek össze.
Kávé helyett is jó.
Biztos jó ez a maga műfajában, ami tőlem viszont legalább olyan idegen, mint Lakodalmas Lajos zenei munkássága. Egyszer elég volt.
A Solitude mintha nekem válogatná össze a bandáit. Nagyon remek doom/post/funeral/black akármi zene.
Az előző lemezt egységesebb színvonalúnak érzem. Szerintem nem kellene erőltetni a tiszta éneket, ha nem megy. A koncepció, meg a hangulat viszont bejön, a borítóról meg jó lett volna kihagyni a fószert, hét.
Lásd Sybreed.
Az ilyen zenéket pc-s RPG-k/Stratégiák közben szeretem hallgatni. Giccses az egész, persze, de sokszor betalál nálam ez a cukros, heroikus hangulat. Semmiképpen sem emlegetném kiemelkedő művészi teljesítményként, de néha kellemes. A deluxe változat tartalmazza a teljes albumot instrumentális verzióban.
A doom ilyen jellegű változatát ritkán hallgatom, de ez tetszik. Nekem viszont bejön, hogy sok nosztalgikus hangulatú zene jelenik meg mostanság. Ami miatt csak hét: ha hasonló zenére vágyom, a Candlemass-t hallgatom, ami hát klasszisokkal jobb azért.
Köszönöm a zenekarnak, hogy létezik.
Válaszolnék a költői kérdésre: kell, nem sok, de egy kicsivel több zenei ötletesség. Többször meghallgattam már korábban is, mivel szeretem a műfajt, de még mindig hiányolok belőle valamit. Amúgy hangulatos, jó fajta zene, csak hát a mostanában megjelenő hasonló cuccok közt vannak sokkal jobbak.
Én konkrétan azért jártam újságosnál nemrégiben, hogy ez meglegyen eredetiben. Engem könnyű megvenni a folkmetállal, most sincs ez másképp. Tény hogy a metálos részeken volna mit erősíteni és szívesebben venném a Dance of Satyrs - ban hallható mély hörgést az összes dalban, de összességében ez nekem még így is tetszik. Nem szívesen hasonlítanám össze a Dalriadával, mert műfajon belül azért eléggé különbözőek.
Hát... tudom én, hogy nagy a rajongás, de ezt nekem szoknom kéne. Csak azt nem tudom, akarom-e... Néha egész egyszerűen el van az egész túlozva. Az 1349-nél nem zavar, ha végigszögelnek egy lemezt, mert az nem céltalan, és nem fantáziátlan. A visítozás is sok... A metalcore-os részeket meg itt sem tudom tolerálni, hírnév ide-oda. Kettős mérce lenne. Az utolsó dalban meg van egy fickós Queen ének lopás :-D Egy szóval: nem tetszett...
Néha kiszámítható, máskor nagyon meglepő, szintibetétekkel megmenteni próbált metalcore (djent?). Viszont hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezek a szintibetétek nem hatottak rám. Ötről indult... Aztán a végére kajakra ráhangolódtam, khmm... Nem lepne meg, ha én is úgy járnék vele, mint a Peta.
Eredeti post metal. Még grunge elemeket is találtam benne, amelyek nálam általában sikerrel befogadtatnak. Meg a Neurosis hatás is tetten érhető, bár be kell valljam, csak nemrég kezdtem el ismerkedni vele.
Korántsem tökéletes, sőt, időnként égő hibák figyelnek be a keverésbe és a maszterbe, ahogy egy jófajta sufnitunningnál illik... de a zenei rész eléggé elragadó. Párszor már túl sok volt az eklektika, de max. ennyi a bajom vele. Egyébként príma egy lemez ez.
Banderaaz jól bemutatta a lemezt. Az elején hallható fintori tételek után a végére egyre elkomolyodtam, és révületbe estem. Vannak itt komoly mágia-alkatrészek... A kör végéig többször is meg fogom hallgatni... És ez az ember képes női hangon is énekelni. Ezt muszáj díjazzam. A Key Entity Extraction hármas meg egy igazi ínyencfalat nekem.
Banderaaztól és Insomniumtól kölcsönvennék két szót, hogy jellemezzem, tessék nézni: felesleges parasztvakítás.
A doomot én rohadtan szeretem. Az ének annyira nem zavart, de csak mert egy igénytelen bunkó vagyok. Inkább röhögtem rajta... Zeneileg meg valóban tartalmaz izgalmas dolgokat. A Death on the High Seas nagyon bejött. No és a lemezt záró Blood Drunk! Hatalmas volt.
Nagyon úgy érzem, hogy ha ezt a lemezt egy névtelen banda írta volna, a kutya nem figyelne fel rá. Elfogulatlanságomat bizonyítsa az a tény, hogy soha nem hallottam egy lemezüket sem. Az első dal a régi Cathedralra emlékeztetett egy kicsit, akkor még örültem. Aztán elaludtam. Az unalomtól. És sokadszor érzem azt, hogy a nagy bandák csak egészen ritka esetben írnak számomra hiánytalanul tetsző lemezt.
Osztok egy 7,5-öt én is. Egyébként meg lássák Önök az összes többi kommentet!
A közepéig egész jó volt, de a második felén nagyokat ásítoztam. Hála Istennek azért nem Dalriada szint. Annál jobb. (Direkt nem néztem meg, hogy ti mit írtatok rá, mert nem szerettem volna magam befolyásolni, de jót mulattam rajta, hogy mennyire nagy az egyetértés a problémákkal kapcsolatban.)
Ezúttal is csupán a dallamos éneket tudom díjazni, maga a káosz, amit nem tudok teljes mértékben zenének nevezni, számomra szinte hallgathatatlan. A legtöbb zeneiség egyértelműen a záró nótába szorult, az tetszik is!
Zeneileg lehetne kissé változatosabb, de a fogós énekdallamok ülnek rendesen, és a kütyük is okosan vannak adagolva. Mondjuk én többet is elviselnék belőlük...
A tiszta ének sokszor elég bizonytalan, hamiskás. Amúgy eléggé rendben van.
Kívánom, hogy egyszer Steven Le Moan, alias Netra barátunknak sikerüljön egy, a Massive Attack: Mezzanine lemezéhez hasonló hangzást kreálnia! Engem leginkább a torzított gitár hangja zavar, néhol fülsértően magas. Viszont a tiszta ének egyáltalán nem rossz, és ügyes dallamokat talált ki a francia srác! A hangulat pedig csillagos 5-ös!
Nyilván erről is el fogom előbb-utóbb mondani a magamét hosszabb terjedelemben! Megtörtént. Úgyhogy: lásd kritika!
Sosem kultiváltam a túl heroikus, patetikus zenéket, és a Wintersun sokak által dicsért előző lemezét se ismerem. Viszont én ezt egyáltalán nem érzem művészkedőnek, sőt tele van szép zenei megoldásokkal, és a kórusok is frankók. A tiszta énektémák hallatán pedig többször is beugrott a Blind Guardian: Nightfall-ja, mely opusz tinédzser korom egyik meghatározó élménye volt, de mai fejjel is kitűnőnek tartom.
Szerintem nem vészes az énekes! Néha olyan, mint egy spórolós Chris Cornell... Nekem az a gondom a lemezzel, hogy kevésbé fogós szerzemények vannak rajta, mint a Witchcraft, vagy épp a Graveyard friss albumán.
Úgy érzem kiírták már magukból az alapműveket. Mégis, rendre hozzák a magas minőséget, és a mai napig a stílus vezető zenekarai közé tartoznak. Azt meg, hogy mit jelentenek ők a szcéna számára jól tükrözi, hogy a Solitude Productions kiadó égisze alá tartozó ukrán, orosz, francia, stb. doom/death bandák őket említik legkomolyabb hatásukként.
A Death Rank kezdése, azzal a mélyre hangolt riffel még egy Meshuggah albumra is simán felférne! És valóban nem rossz lemez ez, csak a stílus eléggé telített, és nálam sem toplistások a srácok... De talán csak egyelőre, mert vannak biztató jelek, a záró Realm nagyon tetszetős!
Metal köntösbe bújtatott Balkan Fanatik? Azért nem, viszont a Kerekes Band és a Besh o droM hatását vélem felfedezni a folkos részekben. A Masala vége felé az az ethno-funkolás zseniális! A metalos részek valóban fantáziátlanok, kötelezővé tenném számukra az Aebsence: Unusual című lemezének hallgatását, hátha kapnának egy kis ihletet belőle!
Már többen köztük én is többször leírtam, mit képvisel számomra is ez a zenekar. Ha csak puszta agyatlan tomboláson lenne a hangsúly, akkor talán érne 7-8 pontot. Viszont annyira tökéletesen és a megfelelő helyekre csempészik be a "dallamokat", hogy az ha a szőrös fémszíveket nem is lágyítja meg, de igen csak profizmusra vall. Sőt én úgy vagyok vele, hogy ezek a "finomabb" részek ha picit ellentmondásos is - egyben még jobban ki is kiemelik a durvítást. Ez egy olyan dolog, ha csak dara lenne, az ember füle hozzászokna egy idő után a durvuláshoz (már ha bírja idegekkel). A recept azért is érdekes, mert "fűszerezés" közben is folyamatosan rotyog alattuk a Pokol főzeléke, jóformán még ekkor sincs megállás, pihenés... Erősek a dalok is, kisebb újítást is hoztak (elektronika gyakoribb használata), tőlem megkapják a maximálisat! Ui: én azért a saját véleményemet fejtettem ki :D
Távol áll tőlem ez a stílus, viszont észrevettem, a szervezetem néha kívánja és minden évben van egy ilyen modernkedős banda, amit be is fogadok. Na nem a házamba, csak a lejátszómba :) Nagyon lentről indultak, de naponta hallgattam, és egyre jobban megkedveltem. Semmi újat nem hoztak, viszont jól vegyítették az alapanyagokat: matekozás, dallamok, "kütyük", stb. Kedvencem: Challenger. Minden nap lefut Shining és Gojira között :D
Vérbeli Naga-metal :) Sok hallgatás után megkopott a "fénye"...
Újat nem tudok hozzátenni én sem. Legközelebb biztosan kiforrottabb lemezt raknak össze.
NEEEM!
Sablonos és néhol kicsit erőtlen, amúgy más baj nincs vele :)
Ha kimaradt volna az életemből sem vesztettem volna sokat. Pár zenei megoldás tetszett, amúgy nem jött be. Na meg ugye a fránya ének... Bár azért még a vállalható kategória.
Számomra a Dreadful Hours, vagy még inkább a The Light At The End Of The World... lemezek voltak utoljára, amikre 10 pontot adnék ma is (nem beszélve a korábbi lemezekről). A minőség továbbra is megvan, és kellemes a zene is, de már annyira nem varázsoltak el az utóbbi években. Ennek köszönhető ez az erős, de "csak" 8-as (a kör végéig azért lehet még 9 is ebből, még hagyom érni)
Tényleg jó ez, de magasabb pontszám azért nem jár, mert 1: nem érzem igazán a temető illatát :P, pedig okt. 31-e van), 2: valóban, ebben a stílusban más hasonszőrű zenekarnál még csak az intro szokott lefutni, mire ez a lemez már véget is ér :) Nincs idő a kibontakozásra. Minden más oké, főleg a hangzás szakít.
Egyetértek Irsfával! Míg a népzenei motívumokon érzékelhető a törekvés az egyediségre (több-kevesebb sikerrel - a metalos részeken is - , addig a többi dolog sablonos, átlagos. Nem meglepő módon a kedvencem és egyben a lemez csúcspontja: Forebears Dance (plusz 1 pont). Ha ehhez hasonló stílusban raknának össze egy lemezt, vagyis elhagyva a metalt, még akár egy 9-10 pontos album is születhetne, és közben a többi zenészt sem kellene kirúgni a bandából :) A recept működhet, lásd Moon And The Nightspirit, nekik is megvan egy saját "védjegyük"...
Peta tökéletesen kifejtette a véleményemet, nincs is mit hozzáfűznöm. :-)
Teljesen közömbös.
Kiváló, mély és súlyos zene.
A kivitelezés messze van a tökéletestől, a tiszta ének néhol elég embert próbáló, de a hangulat magával rántja a hallgatót. Van benne fantázia, kétségtelen.
Az előző lemezük tetszett, ez viszont nagyon nem. A dalok nem hozzám szólnak, ráadásul a végtelenül irritáló ének még tovább ront a helyzeten.
Hogy ezen minek ültek ennyi évig, nem tudom... Nem lett akkora nagy durranás, ami indokolná, hogy ennyi ideig tartson az alkotás.
Hát igen, elég felemásra sikeredett a dolog, a zene kitűnő, az ének gyengécske. Szerencséjük van, hogy szeretem az ilyesmit.
Én még mindig szeretem őket.
Jól elsajátították az alapokat, de nem tettek hozzá semmit. Jó zene, de szerintem sem kiemelkedő. Megjegyzem, szokatlan ebben a műfajban egy ennyire rövid lemezzel találkozni.
Én szeretem a folk metált. :-) Még többet is kapott volna, ha a folkos rész szinvonalához méltó lenne a metálos rész is.
Annyi sok minden idegesít ebben a zenében, de végül az Oldboy által is írt dallamos ének nekem felhúzta közepesre. Egyébként ez volt az első találkozásom velük, de a John Zorn-os sikolyokat elhagyhatnák, nem áll jól.
Miféle perverzió ez? Nagyon nem nekem találták ki.
Nem hatottak meg a súlyos riffek és a postrock-os dallamok. Valahogy nem sikerült jól összehangolni a kettőt.
Érdekes album lett. Összességében tetszik, de van pár tényező, ami miatt muszáj pontokat levonnom. Ilyen például az ének... jobban mondva a duma ami rá van mondva a zenére. És kicsit furcsaság hogy ebben a kompozícióban pont a metálosabb részek nem jönnek be igazán, meg szerintem túl szikáran szól ekkor. Egyébként ötletes és hangulatos ez a trip hop-os, shoegaze-es, experimentalos cucc.
Jó kis lemez, kellemes hallgatni való. Nem kevesebb és nem is több annál, a célnak viszont pontosan megfelel!
Mint írtam, más lett az album egy kicsit, mint amilyen a legendás első volt, de tetszik. Annyit tudnék negatív dologként felróni, hogy 8 év után is 40 perc?! Ennek köszönhetően és az elsővel összehasonlítva alakult ki a pontszámom. Finn Metálban nálam még mindig a Wintersun van az első helyen.
Érdekes, általában nem szoktak tetszeni az ilyen lemezek, de ebben mégis találtam kedvemre valót. A lemez első fele nagyon tetszett, a másodikról viszont ez nem mondható el, sokkal inkább sablonosabbak és unalmasabbak lettek a tételek a végére szerintem, ami alól kivétel az utolsó dal, az ismét nagyon elkapott. Így azt szűrtem le, hogy amiben több a hegedű, az nekem is jobban fekszik, ami nem meglepő mivel kellemesen üdítő tud lenni számomra még mindig az ilyen módon bevonzott vonósok és zongoristák ebbe a közegbe (lsd. Ne Obliviscaris). Amivel még aggályaim vannak az a játék-idő, nekem ehhez a stílushoz ez bőven sok. 45 percben ideálisabb lett volna érzésem szerint. Hát osztottam, szoroztam és ez jött ki belőle.
Stílusosan halottak napjára tartogattam ezt a lemezt. A fénykorukat szeretném pótolni egyszer, de annyira nem kaptam kedvet eme album alapján, pedig rossznak semmiképp nem mondanám, de változatosnak sem.
Hát engem viszont egyáltalán nem tudott elkapni, nem tudom mi volt vele a baj, de már az elejétől kezdve untam.
Úgy látszik ebben a körben nekem valami vagy tetszik, vagy nagyon nem és nincs meg a "közepes" kellemes kis szigete. A Dalriadánál már kifejtettem, hogy mi a gondom, ez sem jobb, szóval fogalmam sincs miért adok neki egy ponttal többet, de legyen, kapja meg. Remélem legközelebb már nem kell 'Hejj Rege Rege' minőségű dallamokat hallgatnom.
Az intenzitás lehengerlő, a hangzás kiváló, a hangszeresek ügyesek, de lélektelen...
A pazar hangzás nem tudja elfedni a fáradt, unalmas dalokat. Inkább néhány dallamfoszlány, hangszerelési megoldásra figyeltem csak fel.
Nem érzem meggyőzve magam...
Szerethető lemezt adott ki a francia srác. Bájos és ötlet dús, sőt még változatos is. Az amatőr jelleget meg hamar kinövi, mondjuk harmadszorra....Az lesz az igazi!
Múltkor nagyobb volt a lelkesedésem. Bár minőségi ez is, de nagyon vártam a végét.
Ha ez 2005 környékén jelenik meg, akkor közel tíz lenne....
A Black Sabbath, Deep Purple, Led Zep éra újra teljes pompájában ragyog! (Hála az EG-nek, a Witchcraftnak és a Graveyardnak, stb.) És mekkora dalokat írnak....!
Ez is inkább nosztalgia pontszám....mert emlékszem a korai lemezek megismételhetetlen zsenijére...
Minőségi finn death/doom a legszebb tradíciók szerint némi billentyűvel, lassan feltáruló akusztikus pillanatokkal, dallamos énekkel szűk fél órában. Kell ennél több? (...a kérdés költői)
Egy hajszálnyival jobbnak tartom, mint a Dalriada lemezét. A népies elemek egyszerűbben jobbak.
mind csak állandó hp tag csak olvasói
Hangpróbák: 1. ... 218. 219. 220. 221. 222. 223. 224. 225. ... 351. Full screen Vertikális nézet
2012. november 3.
bahon bandeeraz Belial boymester Grimmjowgod insomnium Irsfa jpeter Linci mike666 Nagaarum oldboy Perszepeta ∑:
1. Pistike66
Anaal Nathrakh
Vanitas
4.5 9 8 9 6 5 9 9 8 9 5 5 10 7.5
2. jpeter
My Dying Bride
A Map Of All Our Failures
5.5 8 9 6 4 8.5 7 10 4.5 10 4.5 8.5 8 7.2
3. Nagaarum
Abske Fides
Abske Fides
4 6.5 5 8 8 5 8.5 7 6 9 10 7.5 8 7.1
4. viribusunitis
Red Moon Architect
Concealed Silence
5 6 6 8 7 7 8.5 7.5 7 7.5 7.5 7 7 7
5. Irsfa
Netra
Sørbyen
7.5 6.5 4 6 5.5 7 9 7 6.5 7 8 8 7 7
6. boymester
Earthen Grave
Earthen Grave
6 5.5 8 9 6.5 5 7 7 5.5 7 7 7 6 6.8
7. Linci
Sybreed
God is an Automaton
8.5 7 3 7 8.5 8.5 5 6 10 4 7.5 8.5 9 6.7
8. Redrum
Wintersun
Time I
8 4 3 7 7 3 7 7 6.5 7 5 7.5 6 6.3
9. Sheol
Niburta
Scream from the East
7.5 6 4 5 3.5 6.5 5.5 8 7 7.5 5 6 7 6
10. oldboy
Coheed and Cambria
The Afterman: Ascension
8 8 0.5 5 8 6 9 4 4 4 8.5 9 4 5.9
∑:
6.5 6.7 5.1 7 6.4 6.2 7.6 7.3 6.5 7.2 6.8 7.4 7.2 6.8
Irsfa 2012. november 3., szombat, 07:21
Irsfa
Csatlakozott:
2011. október 29.
Hozzászólások: 257
Na hát az az igazság, hogy ma reggel az Anaal Nathrakh - Hell is Empty...-jével keltem és az az érzésem, hogy bizonytalanodik az 9 pötty a Vanitasnál. (bár tisztában vagyok vele, hogy talán az életmű koronája a 2007-es lemez)
Perszepeta 2012. november 2., péntek, 12:17
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1251
Válasz Nagaarum üzenetére:


Hazajössz, és a megkeresett pénzedből csinálsz egy kiadót, afféle anti-Hammer Records stílusban. (hrhr)

Ne csábíts, egyelőre jó itt :-)
Amúgy is terjesztem itt az igét, vettem hangalakat, tnap Epidemic, Niburta szólt jó hangosan, ja meg asszonyka Belgát hallgatott az este :-D
OFF vége
Nagaarum 2012. november 1., csütörtök, 22:21
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2198
Válasz Perszepeta üzenetére:


Max 15-17 font még a nagyobb bulik is (ez 15 lett volna). Nem több mint otthon, de ha viszonyítjuk az itteni keresetekhez akkor pláne olcsó. Vagy inkább otthon kevés a fizu???

Hazajössz, és a megkeresett pénzedből csinálsz egy kiadót, afféle anti-Hammer Records stílusban. (hrhr)
--
Mi a black metal?
Perszepeta 2012. november 1., csütörtök, 22:15
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1251
Válasz bahon üzenetére:


Mennyibe?

Max 15-17 font még a nagyobb bulik is (ez 15 lett volna). Nem több mint otthon, de ha viszonyítjuk az itteni keresetekhez akkor pláne olcsó. Vagy inkább otthon kevés a fizu???
bahon 2012. november 1., csütörtök, 08:12
bahon
Csatlakozott:
2007. március 29.
Hozzászólások: 2838
Válasz Perszepeta üzenetére:

Na mire megkaptam a fizut és elhatároztam, hogy mennék Gojira koncertre, nem elfogyott a jegy mindenhol?! :'S
Mondjuk nem csoda, itt fillérekbe kerül jóformán...

Mennyibe?
Perszepeta 2012. november 1., csütörtök, 00:26
Perszepeta
Csatlakozott:
2010. szeptember 28.
Hozzászólások: 1251
Na mire megkaptam a fizut és elhatároztam, hogy mennék Gojira koncertre, nem elfogyott a jegy mindenhol?! :'S
Mondjuk nem csoda, itt fillérekbe kerül jóformán...
Nagaarum 2012. október 29., hétfő, 15:17
Nagaarum
Csatlakozott:
2011. június 30.
Hozzászólások: 2198
Válasz mike666 üzenetére:

Ha Walborg antennával csapkodnak meg, nekrodepresszív leszel (bag) .

(hrhr)
--
Mi a black metal?
Belial 2012. október 29., hétfő, 13:19
Belial
Csatlakozott:
2012. május 9.
Hozzászólások: 696
Válasz mike666 üzenetére:

Ha Walborg antennával csapkodnak meg, nekrodepresszív leszel (bag) .


Jaja, azt viszont nagyon várom. :-)
© 2001-2017 Fémforgács - Impresszum - Az oldalról
Valid HTML 4.01 Transitional Valid CSS!
This page took 0.049 seconds to render