Szerző: boymester

Königreichssaal – Psalmen’o’delirium (2024)

Nem tehetek róla, de szeretek kategóriákban, valamelyest korlátok között gondolkodni és ha valamiről kialakul bennem egy kép, abból nehezen engedek. A lengyel Godz ov War Productions esetében például hiába van megadva, hogy death/black/doom zenekarokkal foglalkozik, a tőlük kapott promók alapján egyértelműen a halálfém megbízható, ám nem kiugró hírnökeinek könyveltem el őket magamban. Ez lehet, hogy […]

Tovább »

Haunted Plasma – I (2024)

Attól, hogy valaki alapvetően gitár és dob párti, nem azt jelenti, hogy megveti az elektronikát. Ez véleményem szerint egy megbélyegzés, mivel pusztán a kemény metalon élni épp olyan egysíkú és szűk látókörű, mintha valaki csak a techno zenére tudna elaludni. A billentyűk ráadásul, hiába szorultak vissza néhány alműfajban, szerves részei a fémzenének már a kezdetektől […]

Tovább »

In Aevum Agere – Darkness, Then Light (2024)

Egy nagyon erős évként fog megmaradni 2024 metal zenei szinten, ha az év úgy folytatódik, ahogy az első 2-3 hónapjában indult. Ugyanakkor sajnálattal látom, hogy jóféle doom metal terén elég szerény a felhozatal, a várt lemezek is többnyire a korrekt színvonalat hozzák és nem igazán tudták még kisajtolni belőlem az igazi elégedettséget. Nem lesz ez […]

Tovább »

Thanatotherion – Alienation Manifesto (2024)

Alapvető és eddig rendkívül jól bevált életfilozófiámat szeretem lépten-nyomon hirdetni, itt eddig még azonban nem került elő. A boldogságot alapvetően a felesleges stresszhatások elkerülésével próbálom megtalálni, ehhez pedig a “más hülyesége miatt nem vagyok hajlandó felidegesíteni magam” módszer volt mindig is a legmegfelelőbb. Úgyhogy jöhetnek a nyugis doom anyagok, a belső utazásra invitáló, mások számára […]

Tovább »

Rotting Christ – Pro Xristou (2024)

A milliónyi megjelenés, amit az új zenekarok, vagy akár a régi motorosok produkálnak, azt kell mondjam, az évek alatt rendesen megedzettek. Már nem lesem olyan veszettül a dátumokat, kutatom a beszerzési lehetőségeket, mint az ezredforduló környékén, de még így is akadnak csapatok, melyeknek elég egy hírmorzsája, hogy lázba hozzanak. Ezt az egyre szűkülő tábort erősíti […]

Tovább »

My Silent Wake – Lost In Memories, Lost In Grief (2024)

Az angol Ian Arkley a nagybetűs zenészek közé tartozik, aki egész életét a nehézfémekből kinyerhető hangoknak szentelte. Fiatal korától kezdve több kult anyagból is kivette a részét és nincs ez másképp manapság sem. Az énekes, gitáros, billentyűs (gyakorlatilag mindenes ) Ian számára az első lépcsőfokot a Seventh Angel nevű projekt jelentette, amely a 80-as évek […]

Tovább »

Necrophobic – In The Twilight Grey (2024)

Adott egy zenekar több, mint harminc éves pályafutással, korrektnek nevezhető tíz nagylemezzel, ami sem a kapkodás, sem a link hozzáállás oldalára nem billenti el a mérleget és egy rajongótábor, akik a kezdetektől tudnak lelkesedni ezekért a produkciókért. Köztük én is, ezt már most ki kell jelentenem. Mégis rég olvashattatok már nálunk cikket a svéd legendáról, […]

Tovább »

Acrostichon – Engraved In Black (1993)

Elég gyakori vendégek a promós csatornákon az újrakiádások, remasterelt anyagok és bevallom őszintén, ezek legtöbbször csupán egy kellemetlen érzést keltenek bennem és nem különösebben foglalkozok velük. Ennek legfőbb oka, hogy vagy ismerem az anyagot és jól tudom, hogy boldog-boldogtalan foglalkozott már vele (hozzátenném, ez a ritkább eset), vagy pedig arra emlékeztetnek, hogy az életben nem […]

Tovább »

Void Moon – Dreams Inside the Sun (2024)

Különös kapcsolatban állok a svéd Void Moon zenekarral, akiket nagyon szeretnék szeretni, hiszen epikus doom metalban utaznak, de valahogy a tekintetünk sosem keresztezte egymást és a bajtársias egymásra mosolygás sem igazán jött még össze. Pedig már megalakulásuk óta követem őket figyelemmel, hátha érdemes lesz elővennem valamelyik kiadványukat akár több alkalommal is. Az egészen korrekt, de […]

Tovább »

Fange – Perdition (2024)

Hiába záporoznak a szerkesztőségi postafiókba a frissebbnél frissebb promók, akár lemming ürülék a norvég Kola-félszigetre túlszaporodás esetén, még mindig jól esik random válogatni, rábökni valamire a YouTube-on, vagy a bandcamp felfedezésre csábító hasábjain. Ez utóbbi módon futottam bele kritikánk alanyába is, ami nem más, mint a francia Fange zenekar új nagylemeze. Korábban nem találkoztam még […]

Tovább »
Sunnata Sunnata
május 13.
SzegeDEATH fest. 7. SzegeDEATH fest. 7.
május 16.