Undertaking – könyv a hazai ős-thrash korszak legendás bandájáról

A tervek szerint áprilisban jelenik meg a Dudich Ákos zenei újságíró, szakfordító és Jakab Viktor, az Undertaking zenekar egykori basszusgitárosa által összeállított, a hazai ős-thrash korszak egyik legizgalmasabb bandájáról szóló Undertaking – avagy thrash metal Magyarországon a rendszerváltás idején című könyve. 
 
Az Undertaking egy legenda, egy igazi korlenyomat, a maga zsánerében ráadásul kiemelkedő, nyugati színvonalú, technikás és minőségi thrash metalt játszó magyar banda volt, amely egyik pillanatról a másikra berobbant, hogy aztán ugyanolyan hirtelenséggel el is tűnjön mindörökre, akár egy üstökös. Kihívás volt megírni egy olyan együttes történetét, amelyről pont lemaradtam, amelyhez 25 év távlatából kellett felkutatni (számos esetben már külföldön élő) szemtanúkat, eltemetett cikkeket és poros koncertfelvételeket.”

Amit tudtunk, kihoztunk belőle, bízunk benne, hogy visszahoz pár szép emléket mindazoknak, akiknek jelentett valamit az Undertaking, és a kultúrmenza unalmas közhelyparádéjának tengerében méltó emléket állít ennek a kiemelkedő underground zenekarnak és úgy általában az egész magyar thrash metal hullámnak, amely érdekes módon a rendszerváltással pont egy időben zajlott… mit zajlott? Zúdult végig az országon!” – olvasható Dudich Ákos ajánlójában.
 

További ízelítőnek egy részlet olvashattok a Cicóval (ex-Bedlam, Nomad) készített interjúból:

Mikor először jöttünk vendégként zenélni hozzájuk, a Keletiben szálltunk le a vonatról, és már ott, a Keleti környéke tele volt szórva stencilezett fekete-fehér plakátokkal. Emlékszem, egy buszra kellett felszállni, ami a művházhoz vitt, ahol már minden készen állt a színpadon. Hatalmas Undertaking-logó. Mindig teltházas bulik voltak és akkoriban a közönség ingerenciája sokkal érzékenyebb volt. Mindenért hálásak voltak. Emlékszem, akkoriban az is eseménynek számított, ha levetítettek egy Metallica- vagy Slayer-klipet. A koncertek általában extázisba torkollottak, a közönség minden hangért megőrült, ami a gitárból jött ki. Olyan stagediving azóta sem volt, mint ott. Mikor mi is felléptünk a Landlerban, az Undertaking már egy mozgalmat tudhatott a magáénak Budapesten, és komoly tömegeket mozgatott meg. Így hát a mi bulink is jól sikerült persze, de amikor jött az Undertaking, elszabadult a pokol. A közönség nagyon szerette őket, ami párosult azzal, hogy ez inkább egyfajta életstílus is volt akkor.