Ez nem a sírás ideje Ez csak egy érzés Néha rám tör Egy érzés Néha És megrémülök Pont, mint te Én is megijedek de ez… (nem, nem, nem) Nem a szívfájdalom ideje (nem, nem, nem) Nem az elfutás és elbújás ideje (nem, nem, nem) Nincs idő letörtnek lenni (nem, nem, nem) Nem a sírás ideje […]
Tovább »Valamikor a kilencvenes évek elején láttam egy furcsa, rohanós videoklipet az MTV-n, melynek zenéje nagyon jók illett a klip story-jához. Bivaly hangzás, sodró lendület, és egy fura kis énekes hatalmas hanggal. Kik ezek?- kérdeztem, és meglepődve láttam, hogy a Black Sabbath. Én a Black Sabbathra mint egy furcsa, kicsit vinnyogó énekessel megáldott, öreges, doomos bandára […]
Tovább »Valamikor 1992 tájékán egyik délután az önök kérték különkiadását néztem, melyben magyar színészek különböző kívánságait teljesítették. Szépen unalmasan csordogált a műsor, egymást követték az ezeréves kabarétréfák és a divatos táncdalok, mikor is Mikó István színművész kívánása következett a sorban. Mikó , ki köztudottan remekül hegedül, és jómaga a világ egyik legjobb Beatles tribute együttesének alapító […]
Tovább »Biztos vagyok benne, hogy ezt a dalt nem az eredeti Bram Stoker regény, hanem a belőle készült Coppola film ihlette. Coppola mester ugyanis remekül rendezett introban vázolta fel a regényben nem szereplő történelmi szálat, mely alapját adta a beteljesületlen szerelmet előtérbehozó horror-love storynak. Schaffer szinte egy az egyben bedolgozta a fim nyitójelenetét a nótába, melyet […]
Tovább »Az Iron Maiden Fear of the dark c. száma azon kevés metál számok egyike, melyet bárkinek is megmutattam- legyen az blues, techno, Lagzi lajcsi, netán opera ill. operett rajongó-mindenkinek kivétel nélkül tetszett. Az Iron Maidennel ezzel az albummal találkoztam először és tudtam: egy életre frigyre keltem -mindig is volt bennem egy kis perverzió, he-he-Eddyvel, a […]
Tovább »Nagy horror rajongó vagyok, és nem csak az olyan „intellektuális horrorokat” szeretem, melyekre a filmsznobok, ha szájukat húzva is, de néha hivatkoznak, hanem az igazi belezős- csepegős splottereket, , C kategóriás trash (és nem thrash) filmeket is. Lucio Fulci a zombifilmek rendezőjének királya szerint filmjeiben a képi hatások mellett ugyanolyan nagy szerep jutott a zenének […]
Tovább »Lehet őket szeretni, lehet őket gyűlölni, de az tény, hogy napjaink egyik legismertebb heavy metál csapata a Manowar. Töretlen image-el készítik albumaikat, s bár szöveg sablonjaik kissé megmosolyogtatóak, azért olyan jó együtt ordítani velük a metál himnuszok sorait, ismét kisgyerekként lelkesedve a hősökért. Az alábbi szám sem szól másról, mint a hatalmas és végső harcról […]
Tovább »Megadeth: Symphony Of Destruction Biztos sokan emlékeznek a Megadeth sokkoló, de zseniális klipjére, mely kivezette a bandát a mainstream-be és elindította – ha nevezhetjük így- a kommercializálódás útján. A Rust In Peace tökéletes komplex thrash-e után a Countdown To Extinction album jóval kísérletezősebbre sikerült, éreztetvén az új producer „áldásos „ tevékenységét. Bár itt is megmaradtak […]
Tovább »
Általában szélsőségek szoktak megjelenni a korábbi ajánlóimban, de ez alkalommal kivételt teszek. Ugyanis a „Lucifer pompás ünnepe” cimbi szavaival élve „not good not bad”. Erre én azt mondom: „nem az, hogy jó, nem rossz”. Tény, hogy ez megint egy újabb vagy inkább kissé eltérő megközelítése a black metalnak, méghozzá elég komoly mennyiségben (51 perc). Ez […]
Tovább »
A német banda 1997-ben alakult Frankfurtban. Kezdetben a csapat a black metal vonalon mozgott és két demo rögzítése után 2001-ben a MOS Records megjelentette bemutatkozó lemezüket „Terra Oblivionis” címmel. A korong fogadtatása elég negatív volt, ennek hatására a zenekar 6 hónapi szünetet tartott. Ezután új tagokkal kiegészülve újra munkának láttak. A csapat death metalra módosította […]
Tovább »
