Tag: progresszív rock

Baron Crâne – nem jött jól a vírus

A francia instrumentális, progresszív, avant-garde zenét játszó Baron Crâne zenekar életébe nagyon rosszkor jött a járvány, akárcsak mindenki máséba. Új lemezük kiadásának határánál táncoltak az első lezáráskor és odáig jutottak, hogy fizikai példányok helyett végül tavaly év végén megosztották az egész anyagot. Most újra nekifutnak a Commotions-nak és akit még érdekel, az április 9-től ugyan digitális, de jó minőségű formátumban beszerezheti majd hivatalos forrásból is. Az alig fél órás anyagon most is bőven akad kísérletezés, megmutatkozik a jazz és sötét hangulatokból sincs hiány…

Mind’s Doors – múltból tekintenek a jövő felé

Utoljára 2018-ban jelentkezett nagylemezzel a spanyol progresszív rock, metal zenekar a Mind’s Doors. Szám szerint ez volt a harmadik albumuk, amit The Edge Of The World címmel ragadhattak magukhoz a rajongók. A zenekar most ehhez a lemezéhez tért vissza egy videó keretében, mely mellé közleményt is kiadtak, miszerint az elmúlt időszakot a korlátozások ellenére is igen termékenyen töltötték és már kanyarban van a legújabb lemezük, ami várhatóan 2021-ben jelenik meg. Emellett a zenekar továbbra is magas minőségű, szórakoztató zenét ígér a már megszokott prog rock, jazz és természetesen metal elemekkel teletűzdelve. A The Light című tétel tehát önmagában nem újdonság, de a friss videóban legalább betekintést nyerhetünk a zenekar életébe. Ha pedig kimaradt a lemez, és szereted követni a koncepció köré épülő anyagokat, érdemes pótolni, mivel egy témavilágában kapcsolódó kiadvány közeleg.

Minutian – főszerepben a hangszerek

A finn Minutian csapata egyszerűen progresszív rockként hivatkozik saját magára. Ettől a kifejezéstől hajlamosak vagyunk régies megoldásokra, poros-progos sablonokra gondolni, miközben a zenekar jóval fiatalosabb ennél. Ezt kívánják bizonyítani március 12-én megjelenő harmadik nagylemezükkel, ami Magical Thinking címmel érkezik majd. A lemezen 45 percben hallhatunk majd 8 új dalt, amit közel öt évig rejtegettek. Ezekből hoztam most nektek kettőt: az alter rockos, depresszív Alien Reflectiont és a jóval slágeresebb címadót. A kiadvány felvétele alatt a zenekar szerint épp akkora hangsúlyt kapott a modernebb elektronika, mint a valós hangszeres játék, amihez nem restelltek vendégeket sem bevetni.

2 by bukowski – Her Kind Fight Everything (2020)

2 by bukowsky HKFE

A 2 by bukowski legutóbbi, 2020-as lemezének hangulata végre magával ragadott. Vártam a pillanatot, amikor az elektronikus hatású doomos ambient, más szavakkal élve post rock úgy fog átölelni és betakarni, hogy nehezen tudjak szabadulni hangokból szabott meleg paplanja alól. Nekem zenehallgatáskor arra van igényem, hogy egy albumot megismerjek annyira, hogy utána háttérként is élvezettel hallgassam. […]

Tovább »

Vision Eternel – For Farewell of Nostalgia (2020)

Vision Eternel - For Farewell of Nostalgia

Napokon át érleltem, vajon hogyan fogalmazzam meg a gondolataimat a Vision Eternel 4 számos EP-jéről. Jól tettem, mert visszaolvasva átírtam a némiképp maliciózusra sikerült ajánlómat. Szerencsére csak a nagy alkotók vásznainak alsó rétegére kíváncsi a nagyérdemű így én most indulhatok tiszta írólappal. A magát New Jersey-i zenei társulatként bemutató francia-kanadai Alexander Julien 2007 óta alkot […]

Tovább »

Ayreon – kísértetek között

Arjen Lucassen talán legértékesebb projektje, az Ayreon szeptemberben ismét visszatér, hogy lenyűgözze a progresszív rock/metal rajongókat. Ez alapvetően nagyképűen hangzik, de ha azt vesszük, hogy évtizedek óta garandtált minőséget kapunk a zeneszerzőtől, akkor cseppet sem túlzás. Az új lemez Transitus címmel érkezik majd és némileg szakít a korábbi sci-fi témakörökkel, de nem kevésbé ígérkezik érdekesnek. Arjen látókörébe ezúttal a klasszikus kísértethistóriák, gótikus rémtörténetek kerültek, mint a Más világ, vagy egyik személyes kedvencem a kísértettörténeteket illetően, az Elcserélt gyermek (The Changeling, 1980). Az ismét dupla lemezes anyagot ezen felül számtalan zeneszerző és filmrendező inspirálta a mester bevallása szerint, valamint vendégekben sem lesz hiány. A szeptember 25-én megjelenő albumról már ízelítővel is szolgálhatok.

Avandra – Descender – 2019

    Hosszú évtizedek alatt a zenehallgatók tudatába épült az a kifejezés, hogy progresszió. Aki újat, merészet és zeneileg pedig magas színvonalat várt el egy rocklemeztől, mindenképp ezt a jelzőt kereste leginkább a 70-es évek elejétől. Kaptak is a rajongók egy rakat klasszikust, melyeknek hatása és emléke alól napjaink csapatai sem tudnak teljes mértékben függetlenedni, […]

Tovább »

Stevie McLaughlin – Toy Empires – 2018

    Alapvetően szkeptikus szoktam lenne egy gitáros, dobos vagy basszer önállóan megjelentetett nagylemezek kapcsán, mert általában két kimenetele van az ilyen próbálkozásoknak. Egyik, hogy valamely felkapottabb, tapasztaltabb anyabanda árnyékába húzódva játssza el azokat a témákat az illető, melyek nem fértek fel a példaképként számon tartott zenekar valamelyik lemezére. Másik eset, amikor az illető beleun […]

Tovább »

In The Woods – újabb morzsa

 A hosszú hibernációja után 2016-ban nagylemezzel visszatért, mondhatni legendás In The Woods… most nem várat magára éveket, a Pure után idén novemberben újra kiadvánnyal jelentkezik. A Cease The Day közel órás játékidejében 8 új dal kapott helyet, melyekből kettőt már meg is hallgathatunk. A Respect My Solitude esetében némi fekete fém is visszakacsint a banda múltjából…



Mausoleum Gate – Into A Dark Divinity – 2017

      Az olasz Cruz Del Sur kiadó a hagyományok nagy tisztelője, ahol remek klasszikus doom metal anyagokra szoktam lelni és időnként megörvendeztetnek néhány friss kiadványukkal. Így került hozzám a finn Mausoleum Gate második nagylemeze, amit be kell valljam, a rá ragasztott puritán hard rock jelző miatt sokáig tologattam magam előtt, de gondoltam, megadom […]

Tovább »
Bring Me the Horizon Bring Me the Horizon
június 16.
Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.
Agnostic Front Agnostic Front
június 18.
Wayfarer, Dreadnought Wayfarer, Dreadnought
június 19.