Tag: sludge metal

Brackwasser Knipp – Schieres Entsetzen (2020)

Évtizedek óta rongálja a közízlést Berlin városában a 100000 Tonnen Kruppstahl nevű duó, amiben Herr Herrn Bommel (gitár, ének) és A. Donnermann (dobok, ének) zúdítja a világra minden dühét és aberrációját. Tárházuk igencsak széles: grind, doom, death és sludge elemek keveregnek érzés szerűen kísérletezéstől sem mentes produkcióikban, de a punkos lazaság, odamondás sem áll távol […]

Tovább »

Ommnus – kísérletek ólomlábakon

Az amerikai Ommnus projektjének ötlete Derek Vaive dobos, énekes, valamint a multihangszeres Jay Goldsmith fejében fogant meg, akik több, mint tíz éve együtt zenélnek már a Wormfoot nevű sludge metal csapatban. Ők azonban kicsit elszakadva társaiktól, külön utakon kezdtek el dolgozni, amikor rájöttek, hogy hasonló hullámhosszon mozog az agyuk. Az Ommnus berkein belül olyan zenével kísérleteznek, ami nem távolodik el a súlyos sludge alapoktól, de megjelenik benne a mocskos thrash és valamilyen szinten a klasszikus rock’n’roll feeling is. Ennek eredménye nemrég közzétett bemutatkozó anyaguk, amit A Single Green Light címmel már teljes egészében meghallgathattok. A kimunkált, aprólékos borító ne zavarjon meg senkit, akad itt szenny bőven, főleg az emberi lelkekben, amit a dalokon keresztül akarnak kiteregetni.

Sumac- May You Be Held (2020)

Aki egy kicsit jobban jártas a súlyosabb zenék világában, már biztos találkozott Aaron Turner nevével. Vagy ha nem is, valamelyik ismertebb zenekarával, az Isis-al, az Old Man’s Gloom vagy a jelen esetben is tárgyalt Sumac-al biztosan. Viszont ha ezekkel sem az se baj, én azt vallom nem szégyen nem ismerni valamit, hiszen annyi rengeteg jó […]

Tovább »

Caskets Open – Concrete Realms Of Pain (2020)

Különleges helyet foglal el a szívemben a finn Caskets Open csapata, mivel száz évvel ezelőtti blogom (ami azóta már nem él) egyik első anyagát küldték el nekem Buried Upside Down című demójuk révén, amit azonnal kincsként könyveltem el magamnak. Enne egyszerű okai vannak: a 2008-ban még bofátlanul fiatalnak mondható banda csak úgy első nekifutásra saját […]

Tovább »

Dekonstruktor – Eating The Universe (2014)

Jó pár évig tartott, míg a moszkvai Dekonstruktor lemeze utat talált hozzám, de immár újabb promóciós finomsággal gazdagodott a gyűjteményem. Szokás szerint a külsőségekkel kezdtem az ismerkedést, ami az oroszok esetében kifejezetten ajánlatos. A figyelemfelkeltő vörös és fekete kombináció ugyanis egyértelmű üzenet minden zenehallgató számára: szedd össze magad, mielőtt nekilátsz a zenénk ízelgetésének! Nem sok […]

Tovább »

Goblinsmoker – A Throne in Haze, A World Ablaze (2020)

A Sludgelord Records idén nagyon beindult. Az eddig kiadott három lemez közül, nálam mind betalált. A hazai Wasted Struggle-ről volt is szó itt a Forgácson, a Mireplaner pedig egy rövidke de annál izgalmasabb post metal anyaggal képviseli magát. 7.-én pedig ki jött a Goblinsmoker új anyaga, a zenekar nevéből és a kiadó irányzatából már lehet […]

Tovább »

Mizmor – Cairn (2019)

     Imádok felfedezni, kutatni, keresni és megismerni olyan dolgokat, melyeket korábban nem tapasztaltam. Sokan várják az épp aktuális kedvenc bandájuk sokadik kiadványát, és hazudnék, ha én nem lennék így, de egy kicsit mindig előrébb járnak nálam a toplistán az olyan anyagok, amikről még sosem hallottam. Ők többször ajándékoznak meg a meglepetés örömével, ha pedig […]

Tovább »

Gorge – a múlt bűnei

 Nem sok mindent sikerült kiderítenem az ismeretlenségbe burkolódzó amerikai Gorge zenekarról, viszont érdekes koncepciójuk és zenéjük mindenképp megér egy említést, főként, hogy nemrég megjelentették Land Bridge című bemutatkozó nagylemezüket. A sludge/doom metalban tevékenykedő csapat letűnt korok mára szinte elfelejtett bűneit rója fel nekünk, legyen az a bűn a természet ellen elkövetett, vagy népcsoportok ellen. Főként az amerikai őslakosok eltűnését okozó, minden ezközt bevető gyarmatosítók kerülnek terítékre. A lemez címe a korábban kontinenseket összekötő földhidak elméletét sugallja, ami azt vonzza maga után, hogy az európaiak saját rokonaikat kezdték el pusztítani…

Slomatics – bolyongás az időtlenségben

 

Hamarosan új nagylemezzel jelentkezik az angol Slomatics, ami még 2002-ben indult, rövid ideig The Naut névvel, hogy aztán jelenlegi felállásával és nevével hazájának egyik legismertebb sludge/doom formációjává nője ki magát. Ebben segítségükre volt eddig öt teljes értékű lemez, most pedig elérkezett a folytatás ideje. A hónap közepe felé érkező Canyons várthatóan marad a kitaposott ösvényen: időn és téren túli bolyongást biztosít a súlyos riffek közepette.  

Sunnata Sunnata
május 13.
SzegeDEATH fest. 7. SzegeDEATH fest. 7.
május 16.