Dying Wish – új kiadásban szól a 20 éves Never-Ending Road


Friss hangzással, két lemezes digipack kiadásban jelent meg újra a Dying Wish klasszikus első nagylemeze, a Never-Ending Road. Az idén 20 éves, kultikus anyag teljes remasztert kapott, és mellette a második lemezen megjelent két ritkaság, a The Silent Horizon (2000) és az …On Twilight Of Eternity (1998) EP-k anyaga is. 

Rendelés:
shop.hmusic.hu/termek/dying-wish-never-ending-road-the-silent-horizon-on-twilight-of-eternity-digi-2cd/

Dying Wish két helyen is fellép augusztusban, Jászboldogházán augusztus 20-án, az Államalapítási Rockmaratononaugusztus 21-én pedig a II. Karcagi Szent Korona Feszten találkozhatunk velük. 


A jubileum alkalmából Maci elevenítette fel a zenekar korabeli időszakát és a kezdeti éveket:

„25 éves a Dying Wish és 20 éves a Never-Ending Road lemezünk! Szinte hihetetlen, hogy eltelt ennyi év és most erre a különleges jubileumra készülünk. Annyi minden történt velünk, annyi mindent élt meg a zenekar, és a legcsodálatosabb, hogy még mindig itt vagyunk, igaz erősen megváltozott felállással, de aktívan, telve energiával készülünk az előttünk álló feladatokra.
Most viszont, a kettős jubileum kapcsán tekintsünk vissza kicsit a múltba. 1996-ban, több kérészéletű produkció után, megalakult a zenekar, ami a mai napig meghatározza életemet. Névvel, koncepcióval és néhány ötlettel a tarsolyban kezdtünk a leendő tagok felkutatásába, ami igazából nem volt kis feladat, hiszen a városban (Püspökladány) nem sok zenészpalánta termett és ez a stílus sem igazán volt elterjedt még.
A dobos poszt volt a legfontosabb, amihez (már nem tudom kitől) kaptunk egy fülest, hogy van egy tehetséges fiatal srác, aki egy helyi, IQ nevű punk bandában püföli a bőröket, ráadásul két utcával lakik mellettünk. Gyorsan meg is kerestük Moldoványi Janit, akit nem kellett sokáig győzködni a csatlakozásról. Így meg is alakult a mag (Papp Lajos – gitár, ének, Papp Sándor – bass, Moldoványi János – dob), ami az első években meghatározta a DW irányvonalát. Jani egyébként itt ismerkedett meg a súlyosabb (és még súlyosabb) zenékkel és a duplázó használatát is nálunk sajátította el, óriási tehetségének köszönhetően, játszi könnyedséggel és lett a hazai metal élet egyik kiemelkedő dobosa.
A ’97-es első demóig (The Night Embraces Me) Árva Peti – gitár és Schmidt Peti – billentyűk is csatlakozott hozzánk. Énekesekkel az első időszakban nem volt szerencsénk, de az On Twilight Of Eternity demóra érkező Monori Gyurival végre igazán belendülhettünk. Addig sem tétlenkedtünk, mivel Jani nem csak nagyszerű dobos, hanem kiváló szervező képességeinek köszönhetően rengeteg új ismeretséget és kontaktot szereztünk. Innen indult a karcagi zenekarokkal / barátokkal / rajongókkal ápolt legendás kapcsolatunk.

A Twilight demóval és a The Silent Horizon EP-vel rengeteg koncertünk volt, keresztül-kasul utaztuk az országot és a rengeteg meló eredményeképpen egyre ismertebbé vált a zenekar. Sikerült felkeltenünk a szakma figyelmét is, egyre több elismerő szót kaptunk és ebben az időszakban keresett meg leendő kiadónk is, így a ’99-es kazetta EP és a 2000-ben megjelenő első Dying Wish CD (Twilight/Silent egy lemezen), már a Hammer Music Productions terjesztésében jelent meg.

Az ezredforduló meghozta az első tagcseréket is, először a gitáros posztra érkezett Ács Sanyi, majd nem sokkal utána, új billentyűsként Nádas Petit üdvözölhettük magunk között. Gyuri után, Csé érkezése is a karcagi haveroknak köszönhető. Ha jól emlékszem pont Mulicz Feriék (Vale Of Tears) szóltak, hogy van egy srác Kunmadarason, fiatal, ügyes gitáros, nagy death metal fan. Meg is érkezett az első próbára egy Epiphone flying V gitárral, azt hiszem már akkor be is vettük. 🙂 Nem is volt sok időnk agyalni ugyanis koncert hegyek voltak előttünk, az első közös bulink 2000. július 15. I. Summer Rocks fesztivál, ahová nagy szerencsével az utolsó pillanatban kieső Mood helyére kerültünk. Úgy érzem nagyszerű döntés volt, hiszen Sanyi azóta is a banda egyik legerősebb oszlopa.
Nádas Petit Jani ajánlotta, együtt játszott vele a már említett „legendás” ladányi IQ zenekarban. Ott éppen gitározott, de mint kiderült, ő egy multihangszeres, szinte mindenen is tud játszani. Hogy megmaradjon az eddig jól bevált DW hangzás, az előző szintis Petink hangszerét bizniszelte meg, klasszikus zenei képzettségével pedig nagyban hozzájárult az új dalaink színesebbé tételéhez.
Így érkeztünk meg az első, igazi Dying Wish nagylemez elkészítéséhez, ami már a Hammer Records égisze alatt jelent meg.

Az útkereső első két demó és az EP-n már érezhető metalosabb hangzás, rengeteg dallam és a Maidenes ikergitáros részek ezen a lemezen értek össze teljesen és alkottuk meg Dying Wish első korszakának legjobb zenei anyagát. A váltott ének, a heavy és a melodikus death metal elegye azóta is védjegyünk, képezi muzsikánk meghatározó részét a mai napig.
Amit sajnálok, így húsz év elteltével, hogy nem „igazi” stúdióban készült a felvétel, leginkább az anyagiak miatt, de valószinüleg közrejátszott, hogy mennyire megbíztunk az előző anyagaink felvételeit is vezető, Kiss Sándor hangmérnök barátunkban, akivel kényelmesen, nyugodtan, a saját tempónkban rögzíthettük az albumot. Igazából mindent kihoztunk az adott körülményekből.

2001. augusztus 3.-án kezdtük a felvételeket (két nappal egy sikeres Szigetes fellépés után), a püspökladányi Művelődési központban berendezett stúdióban. Ha emlékeim nem csalnak, jó hangulatban, de eléggé felspanolt állapotban teltek a felvételek, mindenki érezte a súlyát az első nagylemez felvételének.

Egyetlen nagyobb összezördülésre emlékszem, még a legelején Janival történt, valami marhaságon, a dobszerkójára felpakolt cintányérok számát illetően. Szegény Janit úgy kellett vissza csalogatni, annyira megsértődött. 🙂 Peti meg valami lagzi után esett be, teljesen jó állapotban, aznap nem kellett szintiznije. 🙂 Így utólag vicces a szitu, de akkor csak az érdekelt, hogy minél jobb eredmény szülessen. Egyébként a felvételek alatt készült Fragments videó mutatja be legjobban a stúdióban eltöltött napjainkat.

A borítót, az azóta már nemzetközi hírnévre szert tett Havancsák Gyula, Hjules tervezte. Kezdeti munkái egyike volt a Never-Ending Road, ami egy időben még az Infinite Way munkacímet viselte. A lemez 2001. október 15.-én jelent meg kazetta és CD formátumban, az utóbbin egy szuper multimédiás résszel, klipekkel, fotókkal, Wishstoryval.

Megjelenés után intenzív turnézás indult a Da Capo, Autumn Twilight és Chaos Of Disorder zenekarokkal, fesztivál fellépésekkel tarkítva, csúcspontként a 2002-es Summer Rocks fesztivál, Petőfi csarnok szabadtér, In Flames előtti felejthetetlen fellépéssel (ahol sikeresen megdézsmáltuk a Flames sörét, pszt…). A lendületet viszont megtörte egy kényszerű dobos csere, majd a frontember posztra kellett új embert keresnünk.

Ezzel le is zárult a zenekar első, intenzív korszaka, tele rengeteg csodálatos emlékkel, fantasztikus dalokkal, hogy majd sok-sok év után, hosszas útkeresés után eljussunk ide, hogy egy újra ereje teljében lévő zenekar méltón idézhesse meg ezt a ma már klasszikus időszakot.”

Hexvessel Hexvessel
április 24.
Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.