Vannak olyan zenekarok amiket hiába szeretek nagyon, mégsem hallgatok sokat. Ilyen zenekar például a The Body. 1999 óta ontja magából ez az oregon-i duo, a stílusilag szinte besorolhatatlan, kísérleti zenéket. A noise, drone, doom mellet még elég sok minden ide sorolható, albumtól függően. Noha jelenleg szerintem az egyik legsúlyosabb extrém „metal” formáció, sokszor nem zeneileg […]
Tovább »
A Hold figyelő tekintete alatt, a kellemesen hűvös éjszaka kezdetén, megfáradt proletárok gunyoros tekintettel néznek farkasszemet egymással. Némelyek a körforgalom irányába tekingetnek, hátha meglátják a közeledő busz fényét, ami egyben a megváltást is jelentené. Mások fáradt tagjaikkal gesztikulálnak, de nem hallok semmit, pedig én is ott vagyok, egy vagyok közölük. Mégis más, mert én vagyok […]
Tovább »
Nekem idén három nappal elcsúszott, a piros betűs ünnep. Ugyanis 23-kán jött ki, a Knocked Loose várva várt következő lemeze. Három évvel ezelőtt a Laugh Tracks akkorát robbant, mint egy atombomba. Noha semmi újat nem találtak fel, az ultra súlyos breakdown katonák bakancsai által ,darabokra rugdosott koponyánk darabkáit szedegetve, mégis elégetetten bólintottunk, hogy ez igen. […]
Tovább »
Amikor egy hazai zenekar ki jön egy bemutatkozással, többnyire próbálok nem túlságosan lelkesedni érte. Hiszen valljuk be, elég gyakran előfordul, hogy annyi is lesz a banda a pályafutása vagy, hogy évekre a némaság sötétjébe burkolóznak utána. A Havária tavalyi, kiváló bemutatkozásánál különösképpen vissza kellet fogni magam, mivel a pici szívemhez nagyon közel álló stílusban alkotnak. […]
Tovább »
Sokszor járok úgy mostanában, hogy egy jó banda koncertezik nálunk és én a hírt olvasva, hogy itt voltak, ismerem meg őket. Nos a Soul Glo-val is így jártam pár hónapja és azóta is szívom a fogam miatta. Így nem maradt más lehetőségem, mint szét hallgatni aktuális lemezüket, majd írni róla egy ajánlót, mert bizony ezt […]
Tovább »
A new york-i Show Me The Body, egy elég egysszerű dologgal hívta fel magára a figyelmemet, miszerint elég különleges zenekari összetételük van. Hardcore-nak titulált bandaként ugyanis basszus, benjo, dob felállásban játszanak. Igazából csak a hardcore megnevezés egyedül, eléggé le egyszerűsíti, hogy mit is csinál a queens-i trio. Fogtak kettő New York-ra talán leginkább jellemző zenei […]
Tovább »
Japán az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb, legmisztikusabb és egyben legbetegebb országa. Én személy szerint nem túlzottan rajongok a keleti kúltúrákért. A japán teákat mondjuk pont imádom, a gasztronómiájuk is érdekesnek néz ki noha még nem kóstoltam. Mégis a cenzúrázott Chulhu pornóval vagy hentai-al nem tudok azonosulni. Úgy, ahogy a használt bugyi automaták létjogosultsága előtt is […]
Tovább »
A nosztalgia korát éljük. Azért révedünk-e állandóan a múltba mert annyira szar a jelen, vagy csak egyre nagyobb fokon működik a „régen minden jobb volt” verbális mágiája? Jó kérdés, mondjuk jelen ajánló szempontjából nem is érdekes, úgy hogy engedjük is el. Viszont az tény, hogy Hollywood is sorra forgatja újra a 80-as évek kasszasikereit, […]
Tovább »
Nem tudom mi folyik, vagy mit esznek-isznak az államokban a Philadelphia, New-York, Batimore vonalon, de szinte Dunát lehet rekeszteni annyi hardcore zenekar tevékenykedik jelenleg arra felé. Szerintem még a banyatankos öregasszonyok is hardcore dance-elve mennek a kis boltba kenyeret venni. Szóval van miből válogatni, ember legyen a talpán aki a nagyját megtudja hallgatni, vagy […]
Tovább »
Eme stockholm-i zajbrigád munkásságát a négy évvel ezelőtti lemezük, az All Hail the Swinelord idején kezdtem el követni. Akkoriban csúsztam rá nagyon ezekre a tömény, súlyos ,sokszor disszonáns blackened/post-hardcore dolgokra. Így pár év elteltével is úgyanúgy sodródok az árral. Amire fel figyeltem velük kapcsolatban az a nevük volt. Persze első ránézésre a szokványos, sötét, trve […]
Tovább »
