Tag: Pentagram

Friends Of Hell – Friends Of Hell (2022)

Annak, aki távolról figyeli az eseményeket, egyik doom metal banda és lemez olyan, mint a másik. Pedig ebben a műfajban van az egyik legnagyobb potenciál egyéniség tekintetében annak ellenére, hogy viszonylag kötött eszközökkel rendelkeznek. Rá lehet sütni például a Candlemass-ra, hogy doom, de ugyanúgy a The Obsessed-re, viszont ha meghallgatod, teljesen mást kapsz. Könnyen be […]

Iron Void – IV. (2023)

Régóta követem figyelemmel az angol Iron Void zenekar munkásságát (Spell Of Ruin demójukat kiváltképp kedvelem), akik elég jó reményekkel indultak annak idején a tradicionális, heavy metal alapú doom metal versengésben, azonban szép lassan belesimultak a kényelmesnek mondható, minőségi, de átlagosnak zenekarok sorába. Jelenleg a banda negyedik nagylemezének kiadásával van elfoglalva, aminek már a címét és […]

Pentagram, aka Mezarkabul – Megjelent az új lemezük

Makina Elektrika címmel jelent meg  Törökország legismertebb metálzenekara, a Pentagram nyolcadik nagylemeze. Az 1987 óta működik bandát sokat Mezarkabul-ként ismerik, ugyanis az amerikai doom legendával  való névegyezés miatt külföldön megjelenő lemezeiket e név alatt adták ki. Új lemezükön 10 angol és török nyelvű dal található.

Early Moods – Early Moods (2022)

Kiváltképp szeretem az időutazó anyagokat, ugyanakkor rendkívül szigorúnak is tartom magam velük kapcsolatban, mivel úgy gondolom, hogy a 70-es évek, 80-as évek történéseit igencsak jól ismerem, egészen az underground szintig. Ezért alapvetően nem győznek meg az olyan sablonszövegek, mint amivel először találkoztam az Early Moods kapcsán. Méghogy Witchfinder General, Pentagram és Trouble féle tradicionális heavy/doom […]

Spillage – Electric Exorcist (2021)

2012-ben egészen oda voltam az Earthen Grave nemű zenekar bemutatkozásáért, amit Tony Spellman gitáros hozott össze. Az egyenesen a Black Sabbathból táplálkozó heavy/doom metalt dobták fel igazán slágeres refrénekkel és egy kezdetben idegennek tűnő, de végül nagyon jól működő hangszerrel, a hegedűvel. Tökös dalok, hatalmas szólók jellemezték a kiadványt, aminek egyetlen hátulütője volt, borzalmasan hosszú […]

Purification – The Exterminating Angel (2021)

Új divathullám söpört végig manapság a Hangpróbán: mindenki szeret az általa kevésbé kedvelt vagy ismert műfajokat illetően a tucat kifejezést használni. Mivel minden második órában kijön egy új black vagy death metal anyag, ezekkel nem is áll szándékomban vitatkozni, még akkor sem, ha én inkább az alapvető minőséget keresem. Viszont kíváncsi vagyok, ki lesz az […]

Hour Of 13 – Black Magick Rites (2020)

Kevés olyan zenekart ismerek, aminek olyan hányattatott sorsa lenne, mint az amerikai Hour Of 13-nak, de ennek ellenére mégis egy termékeny projektről beszélhetünk. Ez leginkább Chad Davisnek (Anu, Mountain Of Judgement, Olde, The Sabbathian, The Ritualist, Chains, Obscurae stb…) köszönhető, az elvetemült doom rajongónak, aki minden ízben elképzelése mellett, miszerint az Egyesült Államokban, ahol alapvetően […]

The Ossuary – Oltretomba (2021)

Két igencsak erős lemezzel kezdte meg a pályafutását az olasz The Ossuary zenekar, melyeken időutazást sem nélkülöző tradicionális heavy/doom metallal találkozhattak a rajongók. Személy szerint mindkét albumot kedveltem annak ellenére, hogy a Post Mortem Blues kevés egyéniséggel rendelkezett, az azt követő Southern Funeral pedig kicsit útkereső jellegűre sikerült. Úgy néz ki, hogy csak egy rövid […]

Bottomless – Bottomless (2021)

Imádom taglalni azokat az apró kis nüanszokat, melyek megkülönböztetnek egy-egy országot azt illetően, hogy hogyan viszonyulnak bizonyos műfajokhoz. Aki valóban sok zenét hallgat és széles látókört tudhat magáénak, gyakran a hangzás, néhány ismerős megoldás alapján megmondja, hogy ez most lengyel black, francia black, vagy valami orosz cucc. Persze manapság már ez sem teljesen megbízható módszer, […]

Briton Rites – Occulte Fantastique (2020)

Hol is kezdjem? Phil Swansonnal vagy a Hammer filmekkel? Melyik mond többet a fiatalabb zenehallgatóknak? Szerintem egyik sem, úgyhogy menjünk szépen az elejére… Él a Föld nevű bolygón egy énekes, akit Phil Swansonnak hívnak. A kicsi Phil valahol az óvoda és az általános iskola közt meghallgatott pár Sabbath lemezt (természetesen az első lemezekről beszélünk, a […]