Szereted a metalt? Szereted a melódiát? Csipetnyi metalcore is jöhet? Akkor tessék megkukkantani az ausztrál Fall And Resist új dalát a hamarosan megjelenő új EP-ről. A Creators of Our Own Demise arról szól, hogyan tehetjük tönkre az életünket úgy, hogy közben észre se vesszük mennyire önpusztító életmódot folytatunk. Minden melo-death rajongó karikázza be augusztus 5-öt, ugyanis ekkor fog megjelenni a Darkness Of Now.
Fall And Resist – Darkness of Now
Creators of Our Own Demise Nothing But Pain Transient Forgiveness As It All Starts To Fray
Invictus (We Are From The Sky) címmel már a harmadik kislemezdalt és videóklipet jelentette meg a budapesti szimfonikus/extrém metal zenekar a From the Sky az őszre várható új nagylemezéről.
Antarktika címmel jelenik meg ősszel a From The Sky második albuma, a tavaly kiadott debütlemez, a REX folytatása. Az új anyagról elsőként az akusztikus hangulatú Luna, majd két hónappal később a Lethe dalok jelentek meg, utóbbi rögtön két változatban.
Ezúttal egy harciasabb dallal, az Invictusszal ismerkedhetünk meg. A nótáról Tari Szabolcs, a zenekar énekese, multihangszeres zeneszerzője a következő gondolatokat osztotta meg:
„A túlélés reményében az ember próbálja megerősíteni a lelkét, és hitegetni magát azzal, hogy az eddig történtektől csak erősebbé vált. Mindehhez olyan érzelmeket párosít, amelyeknek nincsen valóságalapja. A baljós zenei háttér kiváló játszóteret biztosít ezen érzelmek párharcának, amelyek leginkább a Nexus és a Libera Me című dalaink kombinációjaként írható le.”
A zenekar június 25-én Szigetváron, a Prog Camp-en lesz látható legközelebb. Az esemény különlegessége, hogy a „hangos” koncert előtt egy akusztikus műsorral is megörvendeztetik majd a nagyérdeműt. Az eseményhez itt lehet csatlakozni:
Friss dallal jelentkezett a dallamos death metal felé hajló alternatív metalt játszó Hellfox. A kvartett tagjainak meglehetősen eltérő zenei háttere ellenére egy húron pendül. Tagadhatatlan a Amorphis, az In Flames és a Dark Tranquillity hatása, érces, torzított szintetizátorokat illesztve saját, néhol popos hangzásukba. Az énekesnő így szólt erről: „Nem viselünk álarcokat, hogy megfeleljünk a tömegnek, miközben nem is akarjuk mindenáron megkülönböztetni magunkat egy olyan társadalomban, ahol a normalitás csak felszín. A mélység viszont számtalan személyiségből áll, mind a kollektív, mind az egyes ember számára. A mi üzenetünk mindenki számára elérhető, mindenki felismerheti magában: az a kicsi, apró hang a fejünkben, ami vonz vagy taszít… mert számunkra semmi sem normális, semmi sem más.„.
Majd Greta Antic így mutatja be a nótát: „A dal egy kérdés. Az a személy teszi fel, aki nem találja a helyét a világban, és a legnagyobb kétségbeeséssel akarja felébreszteni álmából a jó vagy rosszindulatú istenséget. A kétségbeesett ember különböző neveken szólítja őt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem téved, és végül az istenség válaszol, és beleegyezik, hogy védelmébe vegye azt, aki őt szólította. Az ábrázolás értelmezhető úgy is, mint egy hang, valami, ami a szívből jön, egy érzelem, ami felébred bennünk, és ami arra késztet, hogy valami mássá váljunk. Ami arra kér, hogy megmozduljunk. Valami, ami erőt ad, amikor úgy tűnik, hogy semmi sem menthet meg minket, és ehelyett, minden erőnket összegyűjtve, lehetővé teszi, hogy mégis sikerüljön.„
A Greta Antico – ének, Priscilla Foresti – Bass, ének, Gloria Capelli – gitár és Federica Piscopo – dobok felállásúHellfox a négy tag különböző zenei ízléséből és hatásaiból született. Amint mondják: „Nem próbálunk beilleszkedni egy műfajba, a zenénk azt az igényt fejezi ki, hogy közvetítsük azt, ami a maszk mögött van, amit mindenki visel a mindennapokban, függetlenül attól, hogy kik vagyunk”. A hangszeres részek savas és torzított hangokból állnak, nagyszerű atmoszférákkal, ahol két hang harcol egymással.
Néhány hete olvastam-hallottam a hírt az Echoes from Deep November című albumotokról, majd itt, a Fémforgácson az egyik olvasó benevezte a Hangpróba rovatba is. Ekkor ismertem meg a zenéteket. Nagyon megtetszett és szerettem volna CD-n is hallgatni. Azóta, minél többször forog, annál mélyebbre veszek el a különböző stílusok hangjának erdejében, mintha belépnék a borítón ábrázolt […]
Hihetetlen, de a Dying Wish 25 éves! Ez a lemez meg húsz.
De hogy a fenébe telt el 20 év?
Azt gondolom nem túlzás, hogy a Never-ending Road a 2000-es évek elejének hazai anyagai közül mára klasszikussá nemesedett és egyben kultikussá is vált.
A finn Before The Dawn bejelentette ikonikus albumának, a Deadlight-nak az újrakiadását és az előadás live stream-jét!
A melodikus death metal súlyosságát és a sötét, atmoszférikus hangulat keveredését jól kidolgozó banda a vérfagyasztóan hideg finn teleket idéző és egyben epikus zenéje semmihez sem fogható. Az 1999-ben alapított Before the Dawn a saját egyediségéhez vezető ösvényen hosszú utat járt be. A death és gothic ikon Tuomas Saukkonen projektje számos megjelenésig jutott különféle formátumokon az idő során, többek közt hét stúdió albumot is kiadott. Ennek során a finn melodikus death metal zászlóvivőivé váltak. Bár Tuomas Saukkonen 2013. januárjában kijelentette, hogy inkább a Wolfheartra koncentrál, minke kövtekeztében a Before the Dawn több éves hallgatásra kényszerült, az utóbbi években újra hallhatunk a csapatról.
A korábban megjelentetett single, a Final Storm alkalmára (2017-ben) összeállít az eredeti felállás és kilenc év után kiadták lemezüket. A Deadlight egy időtlen mesterművé érett. Az újrakiadás révén most először jelenik bónusz dalokkal és fekete korongon is.
A 2021. július 09-én előadott live stream-ről ugyan ezzel a hírrel lemaradtunk, de az visszanézhető a banda felületén és itt, alább is.
Friss hangzással, két lemezes digipack kiadásban jelent meg újra a Dying Wish klasszikus első nagylemeze, a Never-Ending Road. Az idén 20 éves, kultikus anyag teljes remasztert kapott, és mellette a második lemezen megjelent két ritkaság, a The Silent Horizon (2000) és az …On Twilight Of Eternity (1998) EP-k anyaga is.
A jubileum alkalmából Maci elevenítette fel a zenekar korabeli időszakát és a kezdeti éveket:
„25 éves a Dying Wish és 20 éves a Never-Ending Road lemezünk! Szinte hihetetlen, hogy eltelt ennyi év és most erre a különleges jubileumra készülünk. Annyi minden történt velünk, annyi mindent élt meg a zenekar, és a legcsodálatosabb, hogy még mindig itt vagyunk, igaz erősen megváltozott felállással, de aktívan, telve energiával készülünk az előttünk álló feladatokra. Most viszont, a kettős jubileum kapcsán tekintsünk vissza kicsit a múltba. 1996-ban, több kérészéletű produkció után, megalakult a zenekar, ami a mai napig meghatározza életemet. Névvel, koncepcióval és néhány ötlettel a tarsolyban kezdtünk a leendő tagok felkutatásába, ami igazából nem volt kis feladat, hiszen a városban (Püspökladány) nem sok zenészpalánta termett és ez a stílus sem igazán volt elterjedt még. A dobos poszt volt a legfontosabb, amihez (már nem tudom kitől) kaptunk egy fülest, hogy van egy tehetséges fiatal srác, aki egy helyi, IQ nevű punk bandában püföli a bőröket, ráadásul két utcával lakik mellettünk. Gyorsan meg is kerestük Moldoványi Janit, akit nem kellett sokáig győzködni a csatlakozásról. Így meg is alakult a mag (Papp Lajos – gitár, ének, Papp Sándor – bass, Moldoványi János – dob), ami az első években meghatározta a DW irányvonalát. Jani egyébként itt ismerkedett meg a súlyosabb (és még súlyosabb) zenékkel és a duplázó használatát is nálunk sajátította el, óriási tehetségének köszönhetően, játszi könnyedséggel és lett a hazai metal élet egyik kiemelkedő dobosa. A ’97-es első demóig (The Night Embraces Me) Árva Peti – gitár és Schmidt Peti – billentyűk is csatlakozott hozzánk. Énekesekkel az első időszakban nem volt szerencsénk, de az On Twilight Of Eternity demóra érkező Monori Gyurival végre igazán belendülhettünk. Addig sem tétlenkedtünk, mivel Jani nem csak nagyszerű dobos, hanem kiváló szervező képességeinek köszönhetően rengeteg új ismeretséget és kontaktot szereztünk. Innen indult a karcagi zenekarokkal / barátokkal / rajongókkal ápolt legendás kapcsolatunk.
A Twilight demóval és a The Silent Horizon EP-vel rengeteg koncertünk volt, keresztül-kasul utaztuk az országot és a rengeteg meló eredményeképpen egyre ismertebbé vált a zenekar. Sikerült felkeltenünk a szakma figyelmét is, egyre több elismerő szót kaptunk és ebben az időszakban keresett meg leendő kiadónk is, így a ’99-es kazetta EP és a 2000-ben megjelenő első Dying Wish CD (Twilight/Silent egy lemezen), már a Hammer Music Productions terjesztésében jelent meg.
Megjelent a melodikus death metalban utazó orosz Korella új kislemezdala, mely az első lépése a banda új zenei irányzatában, amelyben elektronikus elemekkel dobják fel a zenéjüket, mint a Retrowave stílusnál. A Ложная Слепота című dal alább meghallgatható, melyet Nikolai Bazhenov masterelt és kevert.
Mika Juhani Kankainen, aki sokáig a Wolfheart háttérmunkálataiban vett részt, most létrehozta a saját projektjét és el is készült az első kislemezdala. A No Return klipjét a legendás finn Tuomas Saukkonen (Wolfheart, Dawn of Solace, ex-Before the Dawn, stb.) producerelte. Az idei évben további kislemezdalok várhatók a projekttől.
„Mika az elmúlt években rengeteget segített a Wolfheart stúdiós munkálataiban és videoklipjeinek elkészítésében, így megtiszteltetésnek éreztem, hogy most viszonozhatom ezt neki azzal, hogy felkért a saját projektjének menedzselésére, anyagainak producerelésére, amit nagy örömmel vállaltam el.” – nyilatkozta Saukkonen.
A 10 éves belga zenekar, a Reject The Sickness már jó ideje készül új korongjának megjelentetésére. Méghozzá nem akárhogyan: megváltak korábbi gitárosuktól és basszerüktől, hogy változásokat eszközölhessenek a zenéjüket illetően. Így került a képbe Jonas Messiaen és Zoran Van Bellegem, akik azt a célt hivatottak teljesíteni, hogy a zenekar hangzását a thrash metal irányába tereljék el, a korábbi, tipikusnak mondható melodikus death metal felől. Egy jóval pattogósabb, nyersebb, ugyanakkor dallamoktól sem mentes világ kialakítása tehát az, amit a vérfrissítésen átesett horda szeretne. A tavasszal érkező új nagylemezen már meghallgathatjuk az eredményességüket is, a While Our World Dissolvesről pedig itt van az első dal is Reveal The Darkness címmel. Az enyhén depresszív, drogos videoklip a csapat azon jóslatát is igyekszik beigazolni, hogy jóval mélyebb, drámaibb történetekkel fognak foglalkozni szövegeikben.
