Tag: Saint Vitus

Dionysiaque – Diogonos (2024)

Hazaérkezés, öt perc szabadidő…Mit teszek? Ránézek a hírekre. Hoppá! Új Dionysiaque dal elérhető! Partner kiadótól érkezik a friss album…Második lépés: promós fiók azonnali megnyitása. Na mibe futottam bele azonnal? A Diogonos című bemutatkozó lemezbe. Nem volt véletlen az örömöm, hiszen a francia doom metal banda már 2018-ban felkeltette az érdeklődésemet egészen egyedi felfogással megáldott demóján, […]

Tovább »

The Ghoul – Tales From The Grave (2023)

Egy, az arab mitológiából ismeretes gonosz démon, dzsinn az úgynevezett Gúl (Ghoul), de használatos a kifejezés az angolszász területen a kifejezetten temetőkben megbúvó, ártó szellemekre is. A mozinak köszönhetően szerepköre tovább bővült, hiszen a korai vámpíros filmekben szintén  találkozhatunk alakjával: ők a vérszívók szolgái, akik rendelkeznek bizonyos természetfeletti képességekkel, de mégsem váltak igazi vámpírrá. Akárhonnan […]

Tovább »

The Lore Of Gaubert – Revelations I and II (2023)

Kedvelem a rutinos zenészek által működtetett, de mindenféle tekintetben másodvonalas angol doom metal projekteket, melyekből akad szép számmal. Ilyen az Arcadian Temple és a Dark Matter is, akiknek lemezei nem nagyon tudnak a kellemes hallgatni való szintje fölé emelkedni még akkor sem, ha valódi underground legendák tevékenykednek a házuk táján. Ebből a rétegből került most […]

Tovább »

Metallus – Funeral Of The Sun (2023)

Igyekszem, nagyon igyekszem aktuális lenni. Megfelelően reagálni az új elképzelésekre, friss ötletekre és kreatív megoldásokra, de a nap, a hét végére mindig sikerül ugyanott kikötni: a végzet hegyének árnyékos oldalán, ahol épp ház nagyságú kövek zúgnak lefelé a fülem mellett, jelezvén, hogy a vulkán épp készül felfalni az egész világmindenséget. A hagyományos doom mindennek mondható, […]

Tovább »

DiGelsomnia – Sic Itur Ad Astra (2023)

Adott egy sajátos fantazmagória egy olyan világról, melyben angyalok, démonok és lovecrafti lények vívnak egymással végtelennek tűnő harcokat mágikus eszközökért, hatalomért, az univerzum birtoklásáért. Ez elsőre izgalmasnak hangzik, de egy kicsit alaposabban utána járva az a számomra már röhelyes megközelítés ugrott be, amikor a képregényrajzolóknak sem jut eszébe semmi különleges, ezért mindenkit összeeresztenek mindenkivel, végtelen […]

Tovább »

Shrinebuilder – Shrinebuilder (2009)

Egy régi közmondás szerint a gyertya másnak szolgál, miközben önmagát emészti. Ha pedig nagy lánggal ég, gyorsan el is fogy. Ezeket a bölcsességeket nemcsak a hétköznapi életben tudjuk értelmezni, de a zenében is találunk rá számtalan példát. Heti rendszerességgel megjelenő sorozatunkban olyan zenekarok albumait mutatjuk be nektek, melyek egyetlen lemezzel váltak kedvenccé, kultikussá, majd el […]

Tovább »

Friends Of Hell – Friends Of Hell (2022)

Annak, aki távolról figyeli az eseményeket, egyik doom metal banda és lemez olyan, mint a másik. Pedig ebben a műfajban van az egyik legnagyobb potenciál egyéniség tekintetében annak ellenére, hogy viszonylag kötött eszközökkel rendelkeznek. Rá lehet sütni például a Candlemass-ra, hogy doom, de ugyanúgy a The Obsessed-re, viszont ha meghallgatod, teljesen mást kapsz. Könnyen be […]

Tovább »

Iron Void – IV. (2023)

Régóta követem figyelemmel az angol Iron Void zenekar munkásságát (Spell Of Ruin demójukat kiváltképp kedvelem), akik elég jó reményekkel indultak annak idején a tradicionális, heavy metal alapú doom metal versengésben, azonban szép lassan belesimultak a kényelmesnek mondható, minőségi, de átlagosnak zenekarok sorába. Jelenleg a banda negyedik nagylemezének kiadásával van elfoglalva, aminek már a címét és […]

Tovább »

Pilgrim Of Fire – An Age Of Penance And Oblivion (2022)

Szokás szerint záporoznak a promós lemezek, mint Fyrine IV nevű bolygón a meteorit eső (Enemy Mine, a sci-fi egyik gyöngyszeme…), ráadásul onnan is kapom a pofont, ahonnan nem is számítanék rá. Egy leginkább atmoszférikus black, folk/black metalra kiélezett kiadótól kaptam egy friss hírlevelet, miszerint hamarosan megjelentetik legújabb igazolásuk, a tradicionális doomban utazó Pilgrim Of Fire […]

Tovább »

Gargantuan Blade – Gargantuan Blade (2022)

Körülbelül másodszor indult el a finn Gargantuan Blade lemeze, amikor Armand kolléga rám írt, hogy itt van ez a szikár, lecsupaszított vegytiszta doom, amire általában igencsak könnyen rábólintok. Az időzítése nem, de megérzése tökéletes volt ezzel kapcsolatban, hiszen idén elég kevés olyan anyag született eddig, melyre ezek a jellemzők ráfoghatóak. Nincs rossz évünk, de inkább […]

Tovább »